Mindenki gondol amit akar. Egy darabig.

Önállóan Gondolkodó

Ott 3 : 190. Itt 190 : 3.

Győztes ország sarja vagyok. Bármi történik. Bitang egy érzés!

2019. március 22. - Önállóan gondolkodó

 regi_idok_focija_2.jpg

 

Hagytam magamnak pár napot a szerdai Európai Néppárt Magyarországról szóló szavazása után, hogy lássam mi fog történni itthon. Igen, direkt írtam, hogy Magyarország, és nem azt, hogy Fidesz. A KDNP ugye ott nem a Fidesz oldaltámasza mint itthon, őket hagyjuk is. 

Az Európai Néppárt arról szavazott, hogy felfüggeszti-e a tagsággal járó összes gyakorolható joga alól Magyarország miniszterelnökével fémjelzett családtagját. Döntött. 190 ember szavazott a mellett, hogy felfüggesztik/elfogadják a felfüggesztést, hárman pedig úgy, hogy nem. 

Ízlelgessük. 

193 emberből 190. Ez barátok közt is 99,99%. Nem sok híja van a százhoz. 

Mondjuk ha focira akarom lefordítani, akkor ez annyi, mintha a győztes csapat 63,3333333-szor annyi gólt rúgott volna az ellenfélnek, mint a vesztes. Mondjuk mintha a Barcelona nagyjából 127:2 arányban győzte volna le a magára büszke és állhatatos Rekettyebertyó II.-t. Ebben az esetben idézett katalán csapatnak hosszabbítást nem feltételezve 0,71 percenként kellett volna gólt rúgnia, vagyis közel 43 másodpercenként egyet. Ez akkor sem ment volna, ha Rekettyebertyó büszke fiai mindeközben egytől egyig a kocsmában ültek volna, mialatt a pályán minden gól után szorgalmas labdaszedők adogatták volna vissza a labdát a kezdőkörbe, hogy pörögjön a dolog. 

Sorolhatnék más sportágakat is, a labdarúgás felemlegetése Orwell a véletlen műve. 

Maradván viszont Rekettyebertyón, a realitás ma az, hogy a falu teljes lakossága másnap azt olvasta volna a teljesen független és sokszínű napilapban, hogy a település büszke fiai bizony győzelmet arattak. Nem is akármilyent. Fényeset. Olyan fényeset, hogy a Nap is seggre csúszott volna rajta borús időben, zivatarban. Nem létezik olyan, hogy idejön valami félig-meddig spanyolnak nevezhető csíkos mezes posztkommunista mindenféle bőrszínű "játékossal" (uramatyám, ezek nevezik magukat focistának - Sanyi, mi lett velünk?!), és győz...dehogy!! Mi?! Hogy?! Skandalum ilyet még csak gondolni is irredentizmus tulajdonképpen!!

Jó, oké, álljunk meg.

A valóság az, hogy egy olyan európai pártcsalád 99,99%-a függesztette fel a Fideszt, melyben a majdhogynem liberálistól a majdhogynem náci-jellegű pártig van minden. 

Mert kínos az, amit a magyar kormánypárt művel. Ezt ott látják, pedig nem is itt élnek, és saját magunk józan esze helyett tesznek valamit. Nem sok súlya van, oké, de mégis azért valami. Meg is tudják tenni, mert ott a Fidesz 1 a sok közül. Nem az EGY. Ott a Fidesz nem tud újságot meg tévét venni, és nem tudja permanensen "fullba tolni a kretént". Meg hát..-nem is lennének vevők rá.

Szerencséjére viszont vak, vagy gyengén látó és gondolkodni fáradt/képtelen (?) emberekből arányában szemmel láthatóan több van itthon, mint ott. Ezért aztán ez itthon sima gőzelem. Orbán Viktor gyakorlatilag megdicsőülve tért haza, jó, hogy nem fogadta vízsugár a repülőt. Kitartott a szélben, a vérzivatarban, jó mulatság férfi munka, minket nem lehet felfüggeszteni, és hasonló mondatok. Hát...annál kevés kínosabb eset van, mikor egy ország miniszterelnökét, még ha akkor ott nem is ebben a szerepeben ül, de egy helyiségnyi újságíró nettó szemberöhögi. Jelenleg ez az én országom. 

Az az én országom, ahol a vereség győzelem.

Ahol a haver meggazdagodása közérdek.

Ahol a Nő kanca.

Ahol a férfi összeszerelő.

Ahol a gyerek junior-összeszerelő.

Ahol az igazság lényegtelen.

Ahol a mozi megy...és megy...és megy.

Aztán jön egy kampány-ízű szavazás, és mit tesz Isten...mi vagyunk a kampány "alanya", mi vagyunk azok, akiken most sok párt sok embere hízik, hogy aztán otthon elmondhassák, ezeknek a brigantiknak jól megmutatták, és ezáltal majd talán szavaznak rájuk...és ezek mi vagyunk. Mi. Az alany. NEM az állítmány.... Milyen lenne már de tényleg, ha ez fordítva lenne, ugye? Mennyire kellemetlen lenne egy másik pártról szavazni az EP teljes színe előtt, nem? És mondjuk úgy mi is kiállhatnánk valamiféle alapvető emberi tisztesség és jogállamiság mellett, nem? És szavazhatnánk valakiről aki nem... Aki nem mi vagyunk.

Ez most viszont eléggé fordítva történt. Ami nálunk győzelem. Ami nálunk dicsőség. 

Nem mondom, illetve nem sorolnám fel, hogy szerintem hány dicső államférfii forog most  a sírjában mint valami motolla, de abban biztos vagyok, hogy azok, akik sírban fekszenek, mentek előre ettől vagy 5 métert a földben...

190 kontra 3.

Mi az ördög szekerét lehet ezen FORDÍTVA értelmezni?! Elárulom: saját magunkat. Ebben élünk. A külvilág lényegtelen. Majd amit a híradóban látunk, az a valóság, ez pedig elég. Ami igazán kellemetlen és még fog némi fejfájást okozni, hogy szemmel láthatóan erre a kapitális bullshit-re az országunk lakosságának nagyjából fele vevő. VEVŐ. Na innen lesz szép nyerni, de javítom is magam: lenne szép nyerni. 

Attól félek ezt annyira benéztük, azok is akik teszik meg azok is akik hagyják, hogy ha most valaki megkérdezné tőlem, hogy de akkor most Rekettyebertyó 2 gólját ki is lőtte végül is, nem tudnék rá válaszolni. 

Az abszolút érték jele Magyarországon relatív lett, és jó vastag. Két vonal a széleinken. Mi meg itt vagyunk közöttük. Sajnos az van, hogy lett egy harmadik vonal is: köztünk. Aki 190:3-at hall, és aki 3:190-et. 

Thank you, Mr President!

 

Sz. G. 

Címlapfotó: Régi idők focija - Minarik Ede - Hunnia Filmstúdió 

A bejegyzés trackback címe:

https://gondolhatod.blog.hu/api/trackback/id/tr2314709505

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.