Rögtön leszögezném: ez a bejegyzés mentes mindennemű politikai éltől, kinyilatkoztatásól, és nem azért íródott, mert bárkinek a szakmai felkészültségét bármennyire is megkérdőjelezné. A cikk címe figyelemfelkeltő, nem bíráló. Kérem, hogy ezzel a gondolattal a fejükben olvassák! Fogalmam sincs, én hogyan viselkednék, ha beválasztanának egy operatív törzsbe, és arról még kevésbé van elképzelésem, hogy egy ilyen "szervezetnek" mik a működési alapjai és a bevált eljárásrendje. 

Csak néha azt érzem, hogy nekik sem. 

Az ún. "pánikkeltés" meg végképp távol álljon tőlem, nincs szükség felesleges hisztire. Ezért még elítélni sem tudom és nem is akarom a törzs egyik tagját sem, mert nyilván ez a helyzet nekik is új. Azt nyilvánvalóan nem gondolom, hogy olyan környezetben fejtik ki tevékenységüket, melyet egy átlagos állampolgár erről gondol, vagyis: egy nagy terem, nagyjából félhomály. Benne 35 ember monitorok előtt folyamatosan telefonálva, a falon nagyobb kivetítők, és egy feltűrt ingujjú parancsnok-szerűség, Frank (itthon: János?), aki "eredményt akarok - most! / nem érdekel hol van, kerítsék elő azonnal / 2 percen belül itt akarom látni!" felkiáltásokkal szaladgál a sorok között. 

Sokkal inkább azt tudom elképzelni, hogy a miniszterelnök által delegált emberek végzik teljesen megszokott hétköznapi tevékenységüket, és néha beszélnek telefonon, adott esetben 1 kinevezett vezető mellett. Az igazi munka meg az amúgy is szolgálatot teljesítő egészségügyi, illetve rendészeti szervekre hárul - érthetően. 

Azt a részét, most hagyom, tényleg, mert a bejegyzés szempontjából irreleváns, hogy Orbán Viktor ebből mekkora politikai hasznot húz, és mennyire kapóra jött a két iráni, akikkel indult, stb srb. Elképesztően naiv gondolat azt feltételezni, hogy akár egy ellenzéki kormány is máshogy tett volna. Nem tudom, lehet, de az is, hogy ugyanígy járna el, maximum más érdekek mentén, másra helyezve a hangsúlyt, de az biztos, hogy a "Bosszúállók" ruháját ők is magukra vették volna. Ez egy film címe - értsék úgy.

Viszont lenne itt néhány teljesen hétköznapi kérdés, ami foglalkoztat, s szerintem sokakat. Megválaszolásuk néhány polgártársunknak is jót tenne.  . 

1. Amikor kiderült, hogy Észak-Olaszországban erőteljesen nő a fertőzöttek száma, ami már ide is begyűrűzött, a reptéri lázmérésen túl miért nem lehetett visszaállítani a közúti határ-ellenőrzést? Legalább az ország nyugati oldalán, olyan szinten és módon, hogy minden autóst megmérnek lázmérővel. Ugyanezt a vonatokon. Ez nem megvalósítható? 

2. Amikor például az a két (illetve azt hiszem négy) Egyesült Államokból érkezett diáklány, akik Prágában és valahol Dániában kerültek kórházba, és ugye nálunk 2 nap alatt bejárták a fővárost, nos, az ő esetükben miért nem nevezte meg a törzs azokat a romkocsmákat, ahol jártak? Az érintett szórakozóhelyek forgalmának tuti nem ártana, 2 nap alatt felejtené el mindenki, de legalább akik aznap este ott voltak kicsit jobban figyelnének magukra, ha tudnák, hogy kell. Ugyanez vonatkozik azokra, akik velük egy időben voltak abban a bizonyos fürdőben. Gondolom annyira nem voltak "jól" a lányok, hogy nem emlékeznének egy körülbelüli idő-intervallumra. Arról nem is beszélve, hogy a hivatkozás arra, hogy miért nincs pontos tájékoztatás annyi volt, hogy ők Csehországban vannak. 2020-ban. A telefon és az internet világában. Hm.

3. Több esetben is nyilvánvaló volt, és ezt a minap nyilatkozta is a törzs, hogy a fertőzöttek esetében leginkább a baráti kör vizsgálatára helyezik a hangsúlyt. Valahogy olyan, mintha a "merre járt és mit csinált" gondolatsor kevésbé lenne fontos. Értem én, hogy nincs szükség (lehetőség?) szőnyeg-bombázás jellegű tömeges vizsgálatokra, és attól, hogy egy beteg valahol volt, az nem jelenti automatikusan azt, hogy mindenkinek vége, aki szintén arra járt, de azt azért megtehetnék, hogy az eddig összesen 7 ember teljes "mozgási térképét" felállítsák, és nyilvánosságra hozzák. Szerintem egy ilyen sajtótájékoztató többet érne, mint még egy "nincs ok pánikra", vagy "ne menjünk külföldre" szlogen. Arról nem beszélve, hogy ez erősen hozzájárulhatna, a terjedés megállításához.

4. A hazai történések eddigi dinamikája alapján (vagy csak mert már elég öreg vagyok) van egy amolyan "amiről nem tudunk az nincs" érzésem. Mintha nem fordítanánk kellő figyelmet arra, hogy ténylegesen elkülönítve kezeljük az átlagos, megszokott influenza tüneteit produkálókat a corona-vírus jeleit  mutatóktól. Ennyire vékony a határ egy adott tünetegyüttes megjelenéséig? Ezt tényleg komolyan kérdezem, mert a sajtó attól hangos manapság, hogy mennyi embert küldtek el a lehető legromantikusabb módokon az adott egészségügyi intézményekből, mert kb "ránézésre" megmondták, ez nem az. Pedig volt láz, köhögés, nagyjából minden, amit mi halandók tudhatunk a jelekről. 

Szóval összefoglalva azt gondolom, vagy javaslom, mint teljesen hétköznapi polgár, hogy kicsit lépjen már közelebb hozzánk ez az operatív törzs. Értsük már meg picit jobban a működésüket. 

Lehet egy ilyen helyzetet katonai jelleggel kezelni, határozott fellépéssel, rövid válaszokkal biztonság érzetet kelteni a lakosságban, meg hát azért érezzük a súlyát ennek a járványnak, de mégis, azért a törzs néhány első sajtótájékoztatója nem éppen ezt sugallta felénk. A köztévé 24/24 mantrájából ki lehetne hasítani napi 2 x 15 percet, és részletesen végig menni a dolgokon. A valódi eseményeken. Értem én, van folyamatos tájékoztatás, én a lényeges tartalmat hiányolom belőle. 

Ismétlem, fogalmam sincs, potenciálisan mennyi fertőzött lehet, és mi a dolgok dinamikája, de ha már az az érzésem elmúlna, hogy legalább "ők" igen, akkor az segítene. Részemről nem táraztam be raklapnyi lisztet, cukrot, sót, és konzerveket, mert azt érzem ebből jelenleg maximum só-liszt gyurmát lenne értelme készíteni, meg esetleg paradicsom-fesztivált otthon. Maszkot sem viselek mert nem érzem még létjogosultságát. Viszont ha a kommunikációból és a cselekedetekből kivennék a törzs önmagáról eddig felállított képét, azt megköszönném. A vírus nem fog kevésbé terjedni csak azért mert (az éppen regnáló - mint fentebb írtam) miniszterelnök szigorúan néz rá a tévén keresztül, és gyorsabban sem, ha a már kimutatott esetekről többet tudunk meg. 

Lázmentes szép napot, és köszönet minden egyes egészségügyi és rendészeti dolgozónak, akik az első vonalban dolgoznak!

Sz G

képek: Bosszúállók / index.hu

Félreértések elkerülése végett, azt semmilyen módon nem tartom jónak, erkölcsileg elfogadhatónak meg végképp nem, hogy olyan jogerősen elítélt bűnözők, akik mások életét szánt szándékkal, előre megfontolt módon kioltották, embereket fizikailag és/vagy lelkileg megnyomorítottak, családokat tettek tönkre egy életre, "pénzt szagolván", "miért ne? Másoknak is bejött" alapon, ügyvédi segítséggel büntetésük alatt és/vagy után pénzhez jussanak. Azon az alapon, hogy a fogva-tartás körülményei nem megfelelőek. Hangsúlyozom, pusztán ezen az a alapon! Mert nyilván nem lehet minden bűnelkövetőt egyformán megítélni, és a bűncselekmények súlya sem azonos. Azt is elhiszem ugyanakkor, hogy nem minden börtön olyan, mely bármilyen módon adna akármilyen lökést is az elítélteknek, hogy ne váljanak bűnismétlővé. Illetve gyakorlatilag a döntő többsége ilyen. Mindezt elvárni lehetne, de hatalmas összegeket vinne el. Ezt meglépni meg, legalábbis manapság, a jelen közhangulat mellett meg főleg egyenlő a politikai öngyilkossággal. Folytathatnám oldalakon át, annyira összetett kérdés ez. Csak büntetni, hogy az elrettentés ereje tántorítson el mindenkit a jogellenes magatartástól, adott esetben a borzalomtól? Vagy nevelni? Utat mutatni? Első esetben a belső bosszú érzés miatt talán még rosszabb emberek kerülnek ki, a másodikban pedig semmit sem érünk el? Hogyan súlyozzunk? Mi a megfelelő arányosság ebben? Stb stb stb. 

Manapság viszont, ami a szemünk előtt folyik, az bűncselekménynek nem mondható, erkölcsileg azonban igenis megkérdőjelezhető. Mindkét oldalon.

Biztos vagyok benne, hogy van jó néhány eset, amikor ezen körülményekre hivatkozva igenis van létjogosultsága a kártérítésnek, és olyan is, amikor erről beszélni egyszerűen arcpirító. 

Abban is biztos vagyok ugyanakkor, hogy a Miniszterelnök Úr által kikiáltott "börtönbiznisz" vezércsel és hadművelet szintén elég arcpirító, általánosító és logikátlan. A Fidesz-KDNP vezérletével lett megszavazva az ezt elősegítő törvény, nyilván nem azzal a céllal, hogy ebből aztán "biznisz" legyen. Mert ha ez lett volna a szándék, akkor azóta ebből sok sok pénzt kerestek volna belőle azon az oldalon is.  Lehet, persze, hogy amúgy ez a helyzet is fennáll, de erről értelmes adatot nem láttam. 

Most az van, hogy a börtönbiznisz a baloldal pénzgyára, és "ballib ügyvédi körök" ebből 5 milliárd forintot vettek ki a zsebünkből, melynek jó része gyilkosok kezébe vándorolt. Nagyjából ez a narratíva. Látunk képeket luxusjárművek mellett pózoló jogászokról, stb stb. Ismerjük a politika nem túl elegáns oldalát. Ezentúl egyszerűen tényként közlik azt, hogy az egész baloldal, ahogyan van, e mögött áll, ebből gazdagszik, és mindent megtesz, hogy fedezze a sátán ügyvédeit. 

Egy létező törvény alapján eljáró embereket. 

Amit a miniszterelnök kérésére felfüggesztettek - mármint a kifizetéseket. A törvény hatályon kívül helyezése még nem történt meg, ha jól tudom. 

A dolog morális részét az írás elején olvashatják. Viszont, ha már morál, meg arcpirítás, és kiállás a magyarok pénzéért, akkor hadd soroljak fel alább néhány számot, annak tükrében, hogy ismétlem, ez, a jelenlegi szabályozás szerintem sem a legjobb. 

Nos. Az összehasonlítás alapjául azért veszem itt a 2018-as évet, mert 2019-ről friss adatok még nem jelentek meg teljes körűen:

1. Börtönbiznisz cím alatt abban az évben több, mint 3 milliárd forintot fizetett ki a magyar állam. Mondjuk, legyen ez az összeg 3,2 milliárd forint. 

2. Mészáros Lőrinc cégei, ugyanebben az évben 265 milliárd forintot nyertek el közbeszerzéseken, melynek 95 %-a EU forrásból jött. Így a hazai "nyerés" összege, a fennmaradó 5 % = 13,25 milliárd forint. 

3. A második helyen Szíjj László végzett összesen 259,5 milliárddal, a harmadik helyen pedig Varga Károly 116,8 milliárd forinttal. Mármint az érdekeltségeik persze. Ők ketten tehát összesen 376,3 milliárdot nyertek el, és ha követjük a 95 % EU -- 5 % hazai forrás analógiát, akkor utóbbiak összege 18,815 milliárd forint. 

Az egyenleg tehát 3,3 vs. (13,25 + 18,815) 32,065.

Nagyjából tízszeres az arány.

Naivan ki lehet mondani tehát, hogy nem a börtönbiznisz a tuti, hanem a közbeszerzés. Persze és nyilvánvalóan a közbeszerzések esetén nem kétséges azért, hogy létre is hoztak valamit, adott esetben még egy részének értelme is volt, tehát nem egyenes az arányosság, de a mérték azért szembetűnő, úgy, hogy 3, azaz három ember számait állítottam szembe jó néhány ezerével. 

Ha viszont azt mondjuk, szintén naivan és visszafogottan, hogy a közbeszerzéseknél 10% a nyereségráta, akkor hogy-hogy nem majdnem pont egyenlőség jön ki. 

3,2 = 3,2

A következtetések levonását T. Olvasókra bíznám, annak figyelembe vétele mellett, hogy az egyenlőség az EU források nélkül jön ki, mert amúgy.a mérleg nyelve derékszögben állna.

A börtönbiznisz esetében azonban még hozzátehetünk költség oldalon úgy nagyjából 1,5 milliárdot, ami annak a konzultációnak a költsége, mely alapján T. Kormányunk eléri, hogy egy olyan törvényt vezessenek be, mely szerint a börtönviseltek esetében a kártérítés szűnjön meg. Úgy, hogy ezt e nélkül is simán átvihetik. 

Egy adott törvénnyel élni lehet, sőt, gyakran és sajnos még visszaélni is. Viszont csak azért egy egész hadjáratot felépíteni, mert nem "mi" éltünk vele, semmiképpen sem elegáns. Fentiek fényében még kevésbé.

Nem vagyok naiv, értem én, mi a lényeg, csak hát a számok ugye....

Sz G 

u.i.: Mészáros Úrnak, és mindenkinek, aki szereti, küldeném Elvis Presley Love Me Tender című számát!

fotó: birosagiugyek.blogstar.hu

. 

Hangsúlyozni szeretném: ez az újabb milliárdos agymenés se nem konzultáció, se nem nemzeti. Mert nekem bizony teljesen más fogalmaim vannak a Nemzetről, vagy bármiről, amit így nevezünk, mint nekik. Nemzeti lehet egy érzelem, egy eszme, egy cselekedet, egy ember, de nem egy levél. Amikor meg ráadásul ezt konzultációnak nevezik, akkor a szónak az igaz értelmét köpik szembe. Ezzel azt üzenik, hogy a konzultáció nekik az, amikor ők adják meg előre a válaszokat, azokat is úgy, hogy csak agyhalottak tudnak nekik nem kedvező választ adni. Tudnék olyan országokat mondani, ahol bizonyos történelmi időszakokban könyörögtek volna ezért az ötletért. 

Több fórumon, több embertől hallottam arról, hogy meg kellene hekkelni ezt az egészet végre, és igazat kell adjak annak, aki ezt kitalálta. Én speciel Reichert János előadásában szembesültem az ötlettel, jött is létre erre csoport a közösségi médiában, itt-ott felbukkan a gondolat, de ez is, mint sok minden más, nem jutott el az "ellenzék" látóhatára fölé. . 

A következő lehetőségek fordulhatnak elő:

1. A "Bayer Zsolt and the Sunshine Family"  elnevezésű vidám kis együttes úgy fogja ezeket visszaküldeni, mint annak a rendje, sőt, szerintem még bélyeget is tesznek majd rá, pedig a díjat már kifizettük erre. 

2. Kiszolgáltatott embertársaink is ezt fogják tenni, mármint visszaküldeni, mert hát ne feledjük, a levelek névvel, címmel ellátva érkeznek hozzánk (ez azért nem meglepő). Ez azért aljas, mert ennél egyszerűbb rajongótábor listázást én még nem láttam, közkeletű szóval ezt én egyszerűen aljasságnak nevezném. Nettó. 

3. Flegma arckifejezéssel kukázzuk. Hiba. Amennyiben ezt tesszük, nem csinálunk már megint mást, mint kivesszük az egyenletből a "nem akarjuk megint ezt a baromságot" visszajelzést, megerősítve ezzel a Fidesznek kedvező visszaküldött válaszokat. 

Közbevetőleg megjegyezném, hogy mint mondtam, nyilván nincs olyan épelméjű ember, aki majd ne értene egyet a feltett kérdésekkel, de ezzel abba a hibába esünk bele, mint a vésővel. Alapvetően elképesztően időtálló és szép szobrokat tudunk vele készíteni, de egy tiszta, rendes ház falát is meg tudjuk károsítani vele. 

Nem a véső a hibás, hanem az, aki rosszra használja. 

No akkor viszont tisztelt ellenzéki politikusok, itt van végre az idő, hogy kicsit túllássanak az "élőzések" és a "piszlicsárévá silányított" ügyeken való lovagolásokon, úgy rendesen, és ingujjat feltűrve egy kicsit kubikoljanak. Annyi esetben vette ki az Önök kezéből a kormány és a Fidesz az irányítást bizonyos kipattant ügyekben, és annyiszor ültek el a már fontos, de mégis elbagatellizált ügyek hullámai a parttalan szócsaták tengerén, hogy jólesne valamiféle hétköznapi, lendületes, vagány, de legfőképpen hatásos szerveződést vagy akciót látni maguktól!

Tök egyszerű az egész alapja: álljanak ki minden lehetséges fórumon, adjanak meg 1, azaz egy darab postacímet, ahova az önérzetéért aggódó, és ne adj'Isten a Hazáját féltő honpolgár vissza tudja küldeni a lezárt borítékot. Vagy adjanak meg egy helyet, ahol ezeket le lehet adni. Mondjuk akár városonként és/vagy kerületenként. Majd amikor lezárul az egész, számolják össze, és jöhet végre egy tényleg ütős sajtótájékoztató. Felhatalmazással. Számokkal. Előtte mondjuk kérjék meg T. kormányunkat, hogy "ugye vízjellel, vagy valamilyen azonosítóval ellátott levelet küldenek majd, mert hát nem szeretnénk ha hamisítaná valaki ezeket a gyöngyszemeket"  - erre nem mondhatnak nemet elvileg ugye...

Pénzbe kerül ez Önöknek, T. ellenzéki pártok? Igen. Sok vele a munka? Sok. Ezért vannak Önök. Ezért.

Halkan jelezném, itt lenne azért lassan az ideje valamiféle olyan látványosságnak, amire felfigyelne mind a hazai, mind esetleg a nemzetközi közvélemény. Olyasvalami, ami önmagában jelzésértékű.

Ez az lenne.

Tudom, illetve sejtem: most azt gondolják magukban, hogy "de ki álljon ki ezt kihirdetni?". "Ki fogja a végén elmondani az eredményt?" .... Mérhetetlen csalódás lenne bennem a hazai ellenzékiség értelmi képességeit illetően, ha ismét ez kezdődne el. Ennél nagyobb ziccert a kormány soha többet nem fog Önök elé tálalni, gyakorlatilag a megoldást is megadva. 

Ezért hát összefoglalva: itt az idő cselekedni. Tenni. Nem molyolni, nem kifogást keresni, hanem tenni. Tényleg civilektől várnák ezt, hogy végig csinálják, hogy aztán majd, ha esetleg ezt valaki tényleg megteszi, a végén odasündörögjenek a mikrofonhoz Önök is? 

Belelóg a kezem a bilibe, ahogy szokták mondani? Lehet. Túl sokat várok és naiv vagyok? Lehet.

A téma az utcán hever. Sőt, el is küldik önökhöz postán. Ráadásul azzal kezdeni egy rendszer igazi megingatását, hogy egy levelet feladunk, vagy leadunk valahol...hát, hogy őszinte legyek, ezt úgy szívesen olvasnám a történelemkönyvekben. Ebben van geg, ebben van spiritusz, és ebben van jelzés. 

Kicsit olyan nyolcvanas évek vége utánérzetet ad. Akkor megcsináltuk, úgy, ahogy, most lenne még egy opció. Úgy, hogy egy ellenünk adott fegyvert fognák meg, és fordítanánk meg, csendben, nyugodtan, levéve a ravaszról az ujjunkat, a tárat meg a folyóba dobva. .

Okosan, méltósággal, de határozottan üzenve valami olyasmit, hogy azért.....vannak határok. 

Szóval T. ellenzék...... Önökön a sor. 

Sz G

Amit most Ön olvas, az egy több írásból álló sorozat első része. Nagyon régóta foglalkoztat a cigányság helyzete ma hazánkban, és az utóbbi időszak eseményei megadták a kezdőlökést, hogy elindítsam ezt a sorozatot. Jelesül az alábbi főbb gondolatok körül: 

1. Értjük azt, ahogyan ők látják magukat?

2. Értik ők, hogy őket hogyan látják?

3. Érdekel minket, hogy ők hogyan látnak minket?

4. Van ennek az előző három kérdésnek relevanciája? Vagy ennél sokkal alapvetőbb kérdéseken át lehet eljutni egy közös nevezőre?

5. Vagy esetleg már van közös nevező, csak senkit sem érdekel egy ponton túl?

6. Teszünk mi eleget azért, hogy megértsük őket?

7. Tudunk úgy kommunikálni, hogy a kérdés, miszerint "kinek kellene többet tennie" fel se merüljön?

8. Van valódi kommunikáció a cigányság és a nem roma társadalom között?

9. Megengedhetjük magunknak azt, hogy csupán a választások előtt kezdjünk el fogékonyak lenni a téma iránt?

...és persze folytathatnám, de nem teszem.

Kezdem inkább azzal, egyfajta bevezetőként, hogy feltennék néhány kérdést. Mégpedig annak érdekében, hogy látszódjon egyfajta kiindulási alap, melyet figyelembe véve vágnék bele a téma mélyebb elemzésébe. 

Arra kérem Önöket, tisztelettel, hogy válasszanak az alábbi kérdésekből, meggyőződésük, illetve akár pillanatnyi véleményük alapján. A többi ezt követően jön majd. 

Fentieken túl, megköszönöm, ha az alábbiak közül is kiválasztják azt a választ, melyet leginkább elfogadhatónak, illetve igaznak gondolnak:

Fontos lenne még az alábbi kérdésben is kicsit tisztán látnunk arányokat: 

 Végezetül pedig, teljesen puritán módon:

Nagyon köszönöm mindenki szavazatát, ígérem, hamarosan következik a 2. rész, melyben a fenti kérdésekre adott válaszokat is figyelembe véve elmélyedünk a kérdésben, úgy, ahogyan véleményem szerint szükséges lenne. 

Sz G

borítókép: portfolio.hu

Nos, ide is eljutottunk. 

Kerülném én a szenzációhajhászást, meg a populista felhangokat, de a helyzet az, hogy nem megy. Tehetetlenségi alapon sem, mert tulajdonképpen nincs mit kerülni. Ez önmagában egy erős gyomros.

Napvilágot látott ugyanis, hogy a Nemzeti Kommunikációs Hivatal az idei év tekintetében 50 milliárd forint értékben szerződött (keretösszeg jelleggel) propaganda kommunikációs célokra, úgy, hogy a megállapodás még kétszer megújítható éven belül. Vagyis ez 150 milliárd forint. Rekord. Ez is, mint minden más az utóbbi években.

Ne legyen kétségünk, hogy meg is lesz újítva mindkét alkalommal, mert a hasonlóan működő kormányok kénytelenek egyre "hangosabban" kiabálni, hogy fedjék a saját maguk által keltett örvény zörejét. Ez pedig egyre többe kerül. Nálunk meg ráadásul létezik ugye a haver-faktor, ahol jutalmazni kell azokat a cégeket, akiket az állam megbíz, mert egyszer majd talán ember nem lesz, aki szóba áll velük - de ez utóbbi tényező most talán mindegy is. 

Az utóbbi években igencsak hozzászoktunk a repkedő milliárdokhoz és igen ritkán állunk meg gondolkodni. Ebben szeretnék egy picit segíteni Önöknek. Összehasonlítanék én itt alább néhány számot, csak, hogy világosabb legyen mit, és mennyit is jelent a fenti összeg. 

1. A címben szereplő OMSZ - Országos Mentőszolgálat teljes évi költségvetése 2020. év vonatkozásában 43,3 milliárd forint. Vagyis, ha nem újítják meg a keretet (ejjj...). akkor csak 6 700 000 000 forinttal költenek majd többet mozigépészkedésre, mint a teljes mentőszolgálat komplett működésére, mentőautóstul, infúzióstul és bérestül. Siker. Nyilván nincs szükség ennek az ágazatnak a fejlesztésére. Érthető. 

2. Ha és amennyiben a 150 milliárdot összehasonlítjuk egy, a középmezőnyben elhelyezkedő magyar város teljes évi költségvetésének főösszegével, akkor is érdekes arányokba botlunk. Nézzük mondjuk Szekszárdot. Megyeszékhely, megyei jogú város, kormánybarát polgármesterrel, közel 32 000 lakossal. Az ő költségvetésük az idei évre 19,6 milliárd. No, ha az alap 50-es kerethez viszonyítjuk, az akkor tulajdonképpen kettő és fél Szekszárd. Mindenestül. Viszont ha emeljük a tétet, és mondjuk a 150 milliárd mellé álltjuk ezeket a jó honpolgárokat városostul mindenestül, akkor már azt kapjuk, hogy 7,65. A város teljes évi költségvetésének majdnem nyolcszorosa. Dicséretes. 

3. Gyógyászati segédeszközökre a magyar állam 64,6 milliárdot költ majd 2020-ban elvileg. Itt, a teljes, háromszoros kerethez képest pont harmadannyiról beszélhetünk. Egészséges nemzet, nem kell a mankó. 

4. Az összes politikai párt 5,8 milliárdot kap. Ebből majd 1 milliárdot a Fidesz-KDNP, tehát a többieknek marad úgy 4,8. Speciell itt nem torzul annyira az arcom, ahogyan ezt leírom, mint az előző három pontban, de itt is van egy könnyed, alig észrevehető tízszeres, és/vagy harmincszoros szorzó. Harminc. Semmiképpen sem aránytalan..

5. Oktatásra 48 milliárddal jut több, mint 2019-ben. Vagyis ugyanannyira fontos a tudás bővítésének megteremtése, mint a hírharsona, úgy, hogy az MTVA saját büdzsével bír. Nem ragozom, szégyen. Amennyiben a keretet pedig még kétszer lehívják ugye...

6. A Magyar Írószövetség a központi költségvetésből 2020-ban 30 millió forintot kap. Nem tudom, ez a szövetség most "melyik oldalon áll" (de szomorú ezt leírni), de azt gondolom, az évi 50-150 milliárd forinthoz képest ez egy gyalázatosan, kiugróan magas összeg. Nem is értem, hogyan írtam ide. Töröljék el, minek ezzel egyáltalán bíbelődni?!

7. Hajléktalan ellátásra, Rétvári Bence szerint 2019-ben 12 milliárd forintot költöttek. Bár ennek sok nyomát nem látni, nyilván eldugott helyeken parkolnak a szállók mellett, de ha és amennyiben ezzel tényleg fedezik a teljes költségét ennek az igen érzékeny területnek, akkor a 12 és 50 különbségéből adódó 38 milliárdnak lehet, hogy olyan célt is lehetne találni, amellyel az évi 12 milliárd csökkenne, mert a társadalomba visszasegített embertársaink már nem lennének hajléktalannak nevezhetők.  

Nem folytatom, nehogy tényleg demagóg legyek. 

Elég ugyanis, ha ebben a kérdésben realista marad az ember, mert a számok önmagukban is dermesztően nagy felkiáltójelet tolnak a képünkbe. Akár 150 milliárd olyan egyoldalú, fals, és sokszor népbutító propagandára, melynek egyetlen célja a fennmaradás. No meg esetleg a társadalmi igényszint letolása, ott pedig a szinten tartás. No meg a tematizálás. Nem folytatom, tényleg. 

Egészen egyszerűen ez színtiszta propaganda, alaposan kipárnázva, előkészítve, "felkészülve" az adott helyzetre.

Hallottam már ilyenről, de azokban az országokban diktatúra volt. 

Nem úgy, mint nálunk. 

Sz G 

fotó: maxpixel.net

Onkológia Magyarországon = Kásler Miklós.  Nincs kérdés.

Az utóbbi években azonban, végtelenül sajnálatos módon és megkérdőjelezhetetlenül ő maga lett A kérdőjel. Ha és amennyiben valamiért neki is szeretnék szuperhős nevet adni, mint ahogyan ez megtörtént már mással, akkor a legnagyobb sajnálatomra azt kellene választanom, hogy 

A miniszter úr ugyanis az onkológia területén maradandót alkotott, mind szakmaiságában, mind elhivatottságában tényleg megkérdőjelezhetetlen volt. 

Akkor kérdem én, mi vitte rá ezt az embert arra, hogy elvállalja egy eleve torzszülött minisztérium vezetését? Leginkább az a kérdés merül fel bennem, hogy ott bent, az elméjében vajon milyen, közel végzetes, de legalábbis visszafordíthatatlan esemény mehetett végbe akkor, amikor vélhetően tudatosan lelépett a kitaposott ösvényről, mely addig a biztonságba és a megbecsülésbe vezetett , és elindult a totális zavarodottság által vezérelt nyilatkozat-bonanza felé...? Ő döntött így? Más? 

A minisztérium, melynek élére állt, azt a nevet viseli, hogy EMMI. Kifejtve: Emberi Erőforrások Minisztériuma. Alábbi területek tartoznak ide: 

1. családpolitika;
2. egészségbiztosítás;
3. egészségfejlesztési és betegségmegelőzési feladatok;
4. egészségügy;
5. foglalkoztatási rehabilitáció;
6. gyermek- és ifjúságpolitika;
7. gyermekek-, és ifjúság védelem;
8. kábítószer-megelőzés és kábítószerügyi koordinációs feladatok;
9. oktatás, ennek keretében a közoktatás, a felsőoktatás, az iskolai nevelés-oktatás szakképesítés megszerzésére felkészítő szakasza;
10. kultúra;
11. sportpolitika;
12. szociál-, és nyugdíjpolitika;
13. társadalmi esélyegyenlőség előmozdítása keretében különösen a fogyatékos és megváltozott munkaképességű személyek esélyegyenlőségének, valamint a nők és férfiak esélyegyenlőségének előmozdítása;
14. tudománypolitika koordinációja.

Mindez egy, azaz 1 minisztérium alatt egyesítve. Viszont a kulcsszó ott van, hogy ez a szervezet mindezért FELELŐS: Lerágott csont, tudom, hogy hogyan lehet mindezeket a meghatározó "ágazatokat" egy fedél alá vonni, mert tudjuk, sehogy. Hacsak nem az a cél, hogy ezeket lenyomjuk, érdektelenné, és nem fontossá tegyük. Mivel pedig itt ez volt a cél, és Orbán Viktor céljai, eszközeiben legalábbis ritkán maradnak alul, ez aztán így is lett. A sport a minden, az kap mindent és visz mindent, így tehát nem lehet azt mondani, hogy a minisztérium sikertelen. Persze fontos a sport, de amíg mindennapos testnevelést várnak el egy tornaterem nélküli iskolákban, a folyosón, helyettesítő kémia szakos tanárok vezetésével, addig ez legalábbis puritán módszernek tekinthető.  

Ez az egész meg amúgy olyan Orbános gondolkodás. Olyan Viktoros. Működik is, mert panaszkodunk ugyan, meg jajongunk, de ezen felül: nagy semmi amit teszünk ez ellen - de ezt most hagyjuk. Amíg azon vitázunk, hogy egy stadion avatóján ki áll fel meg ki nem egy magyar lélek-segélyzenekar adott zeneszámára, mely lehet, hogy indokolt lett volna 1985 és 1990 között, de ma már enyhén visszás, akkor az EMMI jól teljesít. Ezért lapozzunk is. Jól teljesít. Ki a francot érdekel a kultúra, az oktatás, a kábítószer-helyzet, a felzárkóztatás és a közegészségügy, mikor van stadion? Senkit. Na ugye. 

Itt meg kell álljak egy pillanatra. Van, hogy az ember így elgondolkodik dolgokon. Na most, ha valaki egyszer veszi a fáradtságot, és utánanéz annak, hogy a fenti felsorolás által fedett területeken mennyien dolgoznak az úgynevezett első vonalban, vagyis terepen, értsd: ott, és hányan az ezen tevékenységek mögé biztosított minisztériumi támogatásban, továbbá ha netán valamelyik honfitárs az elköltött pénzek arányának utánanéz, akkor itt, ebben az esetben átélheti a SOKK fogalmát. Tegyék meg. Érdemes. Nem elszomorító, hanem szégyenteljes a mögöttes mondanivaló, a hatékonyság pedig kizárólag azon agyonterhelt, úgynevezett embereken múlik, akik próbálnak ellensúlyozni. Valamit, aminek az eltorzulását nem ők okozzák. Respect. Nevezzük nevén a gyereket: itt ezeket a területeket a magyar állam nem hanyagolja, hanem magasról "le....ja", viszont cserébe kapunk egy nyilatkozat és gondolat-parádét. 

Szemezgessünk ebből, éljünk vidáman, érezzük meg a gondolatiság mámoros varázsát! 

Jöjjön tehát a szubjektív Kásler mondta - Top 5!

5. A saját döntési jogkörébe tartozó keretéből 8 millió forinttal hozzájárul az Edda eljövendő szuper-koncertjéhez.

Hogy teljesen őszinte legyek, szeretem a régi Eddát. Persze felnőttem, szinte megöregedtem, ettől talán még jobban i sértem azokat a számokat, de ott valahol leestem erről a vonatról, amikor a földönkívüliek belülről kezdték el simogatni Pataky Attilát. Fura egy szerzetek, utazni csillió fényévet Attila belsőségei miatt, aztán hoci haza, de az ő dolguk. . 

4. Rövidültek a várólisták - sokkal. 

Nos, ezt 2019-ben többször nyilatkozta, és ha tetszik, ha nem, ez tény. A gondolat második felét viszont már kevesebbszer halljuk, mégpedig azt, hogy ez pusztán azért lehetséges, mert először azért van lista, hogy a listára kerülj. Innentől kezdve az első lista hosszabb, a második rövidebb. Rodolfo, Merlin, Tiborcz István, Polt Péter és Cini együtt sírnak a receptért. 

3. Magyarságkutató Intézet megalapítása. 

Tegyük fel, hogy ezt nem Orbán Viktor találta ki, hanem Kásler úr, mert akkor riszpekt. Álmodj nagyot, kérj sokat, kapj még többet. 2020-ban a költségvetésből ugyanis bagatell 1 milliárd 335 millió forintot. A központi téma: a magyar őstörténet megújítása. Igen, nem elírás. Ízlelgessék, hogy mit tudunk megújítani az őseink történetén. Nyilván azt, amit átírunk arra, és úgy, ahogyan nekünk az szimpatikus. 

2. A tíz parancsolat a legmegfelelőbb közegészségügyi program. 

Hülye lennék tagadni mindezt. De tényleg. Egyetlenegy parancsolatot kiemelnék azonban: "Ne hazudj, és mások becsületében kárt ne tégy!". Sutba az infúzióval, a sok tesze-tosza kardiológussal, a reménytelen tekintetű történelem tanárokkal, az elesettekkel, stb. Akkora a lista, hogy letiltana a saját ujjam a gépelésben. 

1. A saját döntési jogkörébe tartozó keretéből 1 millió forinttal hozzájárul Szandi új lemezéhez.

Bogdán Csaba lehet, hogy elhagyta a pénztárcáját bevásárlásba menet, vagy drasztikusan megemelkedtek a férfi fodrászati költségek és az asszony megértő, de ez a nagylelkűség véleményem szerint elgondolkodtatóan emberi. Igen, nem tévedés. Ez az 5. helyen már szerepelt. Miért került mégis az első helyre IS? Mert, ha belegondolunk, ez a tett emberi. Felvállalta. Ennyi pénzből nem osztanak vissza. Ez saját maga. Ezért került az első helyre, mert ebben látszik sajnos a lényeg. 

A lényeg pedig az, hogy miért, és hogyan jut el valaki ide. Az országos, alanyi jogon szerzett, és megérdemelt megbecsüléstől a totális komolytalanságig. Pénz? Mert ismerős? Mert barát? Mert megmentett valakit, vagy segített valakin? Nem tudom. 

Mi ebből most annyit látunk, hogy lett az országnak egy nem várt tréfás szórakoztatója, akikből volt és van már elég, de most lett egy osztályon felüli, akinek mindez viszont rangon aluli. Kellene. hogy legyen. 

Remélem az. 

Szavazzunk hát: 

Halkan jegyezném csak meg, hogy az alázat az egy rendkívül nemes emberi tulajdonság. Viszont ha ezzel visszaélnek, és az adott ember ilyesforma hozzáállását kihasználják, azt én úgy hívom: gyalázat. 

...és igen, a lista erőltetett...és igen, emberekkel ezt tenni.....ahogy írtam két sorral feljebb.

 Sz G 

fotó: nepszava.hu

Kezdjük a tény elfogadásával, miszerint egy bizonyos szint felett nincs olyan döntés, melyet nem Orbán Viktor hozna meg. Legyen az gazdasági, szociálpolitikai, vallási, tudományos, teljesen mindegy milyen, az egyetlen közös tényező a "közpénz" jelenléte. Sőt, azt is nyilván tudjuk, hogy a megfelelően kialakított jogrenddel megágyazott gazdasági "mikro-környezetben", mely őt körülveszi, nos, ott sem történik gyakorlatilag semmi, melyre ő áldását nem adja. Ennek boncolgatását majd egy későbbi írásban fejtem ki részletesen, mert azt ugye tudjuk, hogy nincs egy szint feletti közbeszerzés, melyben nem ő, vagy delegált emberei döntenének. Nincs olyan MNB irányvonal, melyet ne ő határozna meg, nincs olyan EMMI döntés -kivéve talán Pataky Attila UFO kalandjait és/vagy Szandi pályáját- melyre Kásler az aláírás megtételén túl hatással bírna,

Fentieken felül azonban kétségtelen, hogy van legalább és nagyjából másfél millió olyan ember Magyarországon, akik azonnal, kérdés, de leginkább minimális gondolkodás nélkül azonnal mennének akár harcba is azért, hogy magát Orbán Viktort, vagy vélelmezett becsületét megvédjék. Azonnal. Bárkivel szemben és bárhogy. Szívük joga.

Nos, ha ehhez az 1,5 millió emberhez hozzáadjuk még azokat, akik közvetlenül, direkt módon függenek tőle anyagilag, akkor borítékolható az egyenes út az "államelnöki", vagy hasonló pozícióhoz, de a hallhatatlansághoz minden bizonnyal.

...és itt kezdődik az igazi probléma.

Mert ezek a nem kis számú honfitársaink az alábbiak ellenére teszik mindezt - többek között:

• vegetáló egészségügy - lerágott csont;
• feleslegesen felhúzott stadionok - a lerágott csontból ami maradt, az is lerágva;
• egy kézből irányított másodlagos pénzosztás az udvar kegyeltjeinek, és már nem csak az EU forrásai tekintetében, hanem a saját országunk saját vagyonából is;
• a tanulás fontosságának elbagatellizálása, a vonatkozó források elvonása és becsatornázása a kizárólag Orbán Viktor szellemiségének megfelelően alakított, erőltetetten megalkotott, viszont gazdagon fenntartott intézményekbe;
• az általános, mondjuk úgy alapképzési szint lenyomása;
• a bérmunka, vagyis inkább a betanított munka értékének aránytalan kihangsúlyozása;
• előző pontokból összegyúrva, egy hihetetlen tőke-koncentráció a lojális hűbéreknél;
• a "teljes külföld" előtt egy egészében elhibázott országkép következetes felállítása, megtartása, megerősítése;
• távolodás minden olyan európai, vagy bármilyen más értéktől, mely józanságra, közös érdekekre és egyéni, de egyeztetett célokra épülne. Ezek helyett a kisebbségi zsaroló pozícióját vesszük fel;
• hamis, elhibázott módon elbújni a kereszténység mögé. A kereszténység nem hamis. Mi értelmezzük azt sokszor helytelenül, mint pajzsot, mint elvtelen hivatkozást - teljesen ellentétben azzal, amit az valójában jelent, de legfőképpen azzal megyünk szemben, amit a kereszténység valójában jelent;
• és végül de nem utolsó sorban: egy kreált ideológia hangos és folyamatos fenntartása, folyamatos ellenségképek gyártása, a célszemélyek variálása, annak megállás-nélküli kommunikációja (harsogása) a lehető legtöbb fórumon, a közvetítő csatornák uralása, az egyet-nem-értők forrásainak beszűkítése.

Vagyis egyetlen egy indok marad, hogy ezek ellenére mégis ilyen magas az elkötelezett száma: a meggyőződésből való támogatás, függetlenül attól, mit tesz a támogatott személy. Jobb oldali? Nem. Már rég nem. Polgári? Hol...? Hazafi? Nem, mert egy hazafi a sorsa elé helyezi a hazát, és ez jelenleg már nem áll fenn. Az ideológiáját, a sajátját állítja a nemzet fogalma elé. A népért való elkötelezettség? Nem, mert a nép kezéből folyamatosan vesz ki minden releváns eszközt. Folytathatnám.

Továbbá felmerülnek olyan kérdések, mint hogy ezek a Honfitársaink soha nem betegek, csak focit néznek, nem érdekli őket a kultúra, és mindent elhisznek amit a híradó mond? Lehet, hogy nem értik mit jelent az, hogy társadalom és közpénz, jó nekik, hogy minden szomszédunk utál minket, és azt gondolják rólunk a világban, hogy egy totalitárius, de inkább diktatórikus rendszerben élünk, hasonlóan néhány még keletebbi barátunkhoz?

Lehet, hogy ők ezt gondolják jónak? Vagy lehet, hogy nem értik mi történik? Vagy nem érdekli őket? Vagy nem tartják fontosnak?

A gond az, hogy nem hinném, hogy igazából ez lenne a legnagyobb baj...vagyis inkább nagyon remélem.

Az tűnik a kézenfekvő megoldásnak, hogy Orbán Viktor egészen zseniálisan ráérzett a fásultságra 2010-ben, és arra, hogy ha már hatalomban van, hogyan lehet finoman adagolva, nem 1-2 hónap alatt, hanem évek hosszú során szépen, lassan emelni a tétet. 2010 előtt utcára mentek az emberek 10-20 milliós közpénz lopások miatt is, és vér folyt mert a miniszterelnök hazudott. Mára 1 000 milliárdos nagyságrendekről beszélünk, és a hazugság szó helyét átvették az olyan szólamok, mint: kijelentette, leszögezte, elmondta, hangsúlyozta, cáfolta, megerősítette.

Mindezt ugyanolyan zseniálisan, lassan, okosan és megfontoltan, mint amennyire pofátlanul.

Viszont sajnos a "pofa" szó itt nem csak Orbán Viktor esetében használható, mert az jellemző ránk is. Mi fogjuk be azt lassan saját magunknak, kezdenek lefodrozódni a korábban hangos ellenvélemények, az értelmiségi vitát egyszerűen egyre kevesebben igénylik. A miniszterelnök kiindulási érve, hogy a magyar ember politikailag érdektelenné vált 2010-re, telitalálat volt. Ezeket kezdte is elhagyni később, és helyette szépen lassan behozott a közbeszédbe olyan harciasabb, sokkal figyelemfelkeltőbb szavakat, melyek pont annyi ideig hatnak, és olyan mélyen, amennyire kell.

Migráns, Brüsszel, támadás, harc, védelem, kereszttény bástya, hazaáruló stb. Ezeket meghallják, és amennyit a politikával foglalkoznak, arra az időre ki is töltik a gondolatukat.

Csakhogy...

nem igazán volt még olyan hasonlóan felépített rendszer, sehol a világon, mely sokáig életben maradt volna. Egész egyszerűen azért, mert egy olyan spirálba hajtja saját magát, ahol a fennmaradásához egyre többet kell költeni, egyre nagyobbat kell mondani, egyre élesebben és harcosabban kell kommunikálni. Mindezek pedig szűkítik a társadalom elérésének terét, egyre radikálisabb cselekedetekre ösztönzik saját magukat csakúgy, mint a fogyó támogatóikat, ellensúlyozva azok számának lassú csökkenését, mert a közöny is növekszik mindeközben, és nem csak az ellenzők oldalán. Ez a kígyó viszont, ahogy egyre szorosabban tekeredik össze, és egyre élesebb a foga, még ha nem is mar magába, de tovább szorítani egy pontot túl már biztosan nem fog tudni.

Nem fog végtelen forrás rendelkezésre állni, mert a mindennel való szembenállás gyakorlatilag oda vezet, hogy a külső források ha el nem is apadnak, de csökkennek. Belső forrásokat pedig egy ponton túl elvonni nem lehet, csak akkor, ha a hűbéri rendszer által felhizlalt oligarchák kezdenek közvetlenül visszaosztani a rendszerbe. Azon túl is, amit alaphelyzetben is tesznek a politikai költségek tekintetében. Ennek nyílt felvállalása viszont már átüthet olyan ingerküszöböket, melyeknél az átlag, eltompult ember is felemeli a fejét.

Miközben pedig a rendszer fenntartása egyre csak többe fog kerülni.

Akkor, amikor a fejüket felemelőké tekinteti elkezdenek kicsit távolabbra is tekintetni, érteni kezdik majd sorsszerűségük igazi kilátástalanságát, és ekkor kezdődnek majd esetleg, mondom esetleg olyan szervezetek kialakulni, melyekhez hasonlókat láttunk 1988 tájékán. Viszont akkor a relatív puhaság előny volt, itt viszont attól félek, nem lesz az, mégpedig azért, mert a hatalom erőssége okán a vár alsó falának legszélső téglájának szélét kis kalapáccsal kopogtatni nem lesz túl hatékony, és meghallani sem fogja senki.

Az ilyen teljesen egyirányú, és ennyire intenzíven és agresszíven öngeneráló és önépítő rendszerek, mint amilyen jelenleg Hazánkban uralkodik, egy könnyed "ok, köszi, elég is volt, akkor mi így visszább lépnénk - ha akarjátok" mondattal ritkán érnek véget. Sőt. Soha. 

Persze, mint kifejtettem feljebb, annak esélye, hogy ez mostanában megtörténjen, mármint az, hogy a saját ingerküszöbünkön TÉNYLEG saját magunk megbotoljunk, szinte elhanyagolható.

Éppen ezért kell megértenünk, hogy Orbán Viktor zseni vagy kamikaze. Jól kell megértenünk. Jól kell kommunikálnunk, akár még csak egymás között is, sőt...leginkább egymás között. Akkor, ha erre indulunk el, egyszer majd tudni fogjuk azt a pár mondatot, nem többet, amit annak a jelenleg kb 1,5 millió embernek tudunk mondani, akik meggyőződésből, bármiféle érv meghallgatása nélkül is akár ölnének a miniszterelnökért.

Azt is lássuk be, ez alapvetően jó érzés. Jó lehet a végletekig kiállni egy ország vezetője mellett, és hangosan kiabálni azt, hogy mi is! Még azt is megkockáztatom, hogy ezt tiszteletben kell tartani.

Egyetlen egy módon lehet változtatni ezen a spirálon: türelemmel, ésszel, gondolkodással MAJD cselekvéssel. de ÉSSZEL. Nem felvéve a spirál mozgását, nem átvéve a retorikát, legfeljebb annak lendületét, de a mondanivalóját semmiképpen sem. Kit érdekelnek valójában az utóbbi pár év eltűnő 1 000 és 1 000 milliárdjai? Változott valami? Nem. Változott az, hogy teszünk ez ellen? Nem, az sem.

Szóval ki lehet várni, hogy a rendszer magát feleméssze, ebben még van szerintem minimum 7-10 év, de ennyi idő alatt egy álomvilágban tartott, önámító, tudás nélküli, mind eszmeileg, mind anyagilag kiüresedett, sőt, ilyen szempontból kifosztott, bérmunka-sorba döntött nemzetté válunk.

Onnan pedig, ha addig nem egyenesedik ki a kígyó, már csak 1 út marad a vezetőnek: a kamikaze útja. 

Én csak abban bízom, nem fogunk ott ülni mögötte mind a gépen. Bár a kamikaze mindig egyedül repült bele az ellenségbe, önmagát is megsemmisítve, de hát manapság azt hallom, hogy Magyarország a lehetőségek hazája.

Nehogy elkezdjenek pótüléseket betenni...

Sz G

fotó: TASR

Olvasom a hírekben, hogy 5 év alatt nagyjából 100 milliárd forintot költött a kormány arra, hogy propagálja hőstetteit.

Ez évi 20 Milliárd.

Ez havi kb 1 670 000 000 forint

Ez napi kb 55 millió forint.

1 új, felszerelt kórházi ágy vételára nagyjából 300 000 forint nettó.

Ez azt jelenti, hogy naponta (!) 183 darab kórházi fekvőhelyet lehetne lecserélni. .

Hatásvadász, és némileg torzított érvelés? Az. De ahhoz a pofátlan ferdítéshez képest nagyon semmi, amit az arcunkba tolnak, úgy, hogy közben és emellett az elvtársaik egy köre anyagilag felvérteződik, a nem egyetértő korcsok meg tönkremennek. Bingo.

No pont ezért nem érdekel az ilyen jellegű összehasonlítás naivitása, gyerekessége. Állampolgárként nem kérdeznek meg, mire költhetik, nettó hülyére vesznek minket, így alapvető jogom van nekem is ferdíteni, naivnak és akár hülyének lenni úgy, hogy az összevetésem "valótlanság tartalmának hiánya" nem a gyakorlati számokban, hanem az emberi álmodozásban merül ki csupán. Mert a matek igencsak stimmel.

Viszont mi nettó kamut, félrevezetést, manipulációt, de legfőképpen rettentően torz önös propagandát és színvonaltalan győzködést kapunk a pénzünkért. Amennyiben valaki olvasta Moldova tollából H. Kovács bármely történetét, és tudja mit jelent a nevében a H., akkor a lehető legpontosabb leírást kapja arról, mit is tesz a kormányunk jelenleg, és nem 1-2 fröccsért, hanem súlyos milliárdokért. Most azt hagyjuk, hogy ez gyakorlatilag 1 az egyben a Fidesz pártpropagandája, mert az is megér néhány gondolatot. Vegyük csak azt, hogy tényleg mi kell még nekünk, hogy értelmezni tudjuk a közvagyon szó jelentését? Vagy az "adó" mögöttes tartalmát? Hát.....sok minden.

Mondjuk azt, hogy tovább számolunk.

30 napos hónap esetén, fenti alapadatokból kiindulva már vettünk is 5 490 vadiúj ágyat. 1 hónap alatt.

2017-ben nagyjából 68 000 kórházi ágy volt Magyarországon. Tegyük fel, hogy a legfrissebb szám (megengedően) 70 000. E szerint 382 nap alatt, vagyis 1 év és 17 nap elteltével minden hazai ágy le lett volna cserélve úgy, hogy marad még 80 milliárd, amit elkölthetnek öntömjénezésre az 5 éves összevetés szerint.

Ha és amennyiben még 1 évnyi Rogán-gazdagítást és félrebeszélést beáldoztak volna, akkor még némi strukturális változtatás is belefért volna.

Ha esetleg kettőt, ami 40 milliárdot jelent, még az is lehet, hogy javulna az egészségünk, tovább élnénk, több adót fizetnénk, és a végén így többet költhetnének újra önmaguk reklámozására.

Vagyis: "belénk" fektettek volna az egészségügyön keresztül azért, hogy aztán még többet költhessenek magukra, magukon keresztül a mi pénzünkből.

Szerintem le kellene ülni a lakossággal tárgyalni erről, nem?

Engem még az sem érdekelne, hogy hirtelen létrejönne egy Mészáros és Fiai Kórházi Ágy és Kacsa Összeszerelő és Forgalmazó Kft. Vegyük tőlük, felőlem. Adjanak hozzá szervizt is, és akkor máris kevésbé ballib-zsidóbérenc-kapitalista-gyurcsányivadék-szivárványos-sorosista-mittudoménmiilyen a gondolatmenet.

...na jó.....befejezem a szellemi ámokfutásomat, kiveszem kezem a biliből. Marad az, hogy ütlegelem a gipszemmel az ágy végét ha nem tetszik valami, és az ablakon át nézem a romantikus téli szűrt napfényben tündöklő antiszemita és önbecsapó hazugságokat az utcai plakátokon.

Vagy megyek inkább, és megnézem hátha még megy ez a legújabb sms-dili, hogy Orbánt vagy Sorost ki lehet szavazni valamilyen villából, ha jól értettem. Vagy ha lezárult, várom, lesz-e helyette hasonlóan pajkos kis ötlet.

Sz G

fotó: blikk.hu

Manapság, amikor a hírek percek alatt elérnek hozzánk, és azokra lehetőségünk is van rögtön reagálni akár sok ezer ember előtt, hajlamosak vagyunk megfeledkezni arról, hogy azok, akik olvassák megjegyzésünket, nekünk bizony ismeretlenek. Mint ahogyan mi is azok vagyunk a számukra. Sőt, legtöbbször a hírekben szereplőket sem ismerjük. Mégis -ha elfogadjuk ha nem-, hozzászólásainkat sokszor úgy fogalmazzuk meg, mintha az adott embert vagy helyzetet valóban ismernénk, vagy mintha de facto barátok lettünk volna, vagy akár átéltük volna ugyanazt. Ezzel tulajdonképpen nincs is baj, mert például egy zenész adott szerzeménye akár a világot is jelentheti nekünk, és ettől közel érezhetjük őt magunkhoz. Viszont ilyenkor a leírt megjegyzésünk által sok esetben a valódi cselekvést felejtjük el, epés és "mély" mondatainkkal takarjuk el magunkat a valós cselekvés elől, jó alaposan. Leírtuk, kész, mi megtettük a magunkét.

Mire is gondolok?

Hát íme...mert azt tudnunk kell, hogy: 

...attól még, hogy a hírfolyamodban megosztod a szörnyű erdőtüzek képeit azzal a felirattal, hogy "ezt bizony mi okozzuk", simán ugyanúgy élsz, mint eddig. Nejlon szatyortól a dízelig, semmi sem változik. Viszont ezzel kipipálva érzed a felelősség megosztását. Rossz hír: ettől a koala macik még simán szénné égnek. Most is, amikor ezt írom;

...attól még, hogy egy bármilyen szintű és színű politikusról szóló hír alá szívecske vagy bitófa smiley-t teszel, az az ember ugyan de ugyanazt fogja tenni másnap, harmadnap, és így tovább;

...egy József Attila vers elolvasása után érzett borzongás nem fogja őt elrántani a sínekről, és fogalmad sem lesz már soha, valójában mit érzett és min ment keresztül;

...Szécsi Pált sem hozza vissza ha ringatod a csípőd a Karolina című számára, és ettől még soha nem fogod érteni miért sikerült öngyilkosnak lennie - ha jól emlékszem kilencedik "nekifutásra";

...David Bowie attól még nem lesz a legjobb barátod, hogy miközben nézed a nagyjából a valódi halálos ágyán felvett utolsó klipjét, odaírod, hogy R.I.P.;

...az Enola Gay sem fog csukott bombatartó rekesszel körözni Hiroshima felett, mert minden év augusztusának elején végig nézel pár hatalmas gomba-felhőt a híradóban, és esetleg egy pillanatra látsz egy égett kislányról egy képet, és felszisszensz. Nem fog ettől 1 japán ember sem boldogabban kelni;

...attól még, hogy valaki egy halálhírre "ne csodálkozzon, ahogy élt" megjegyzést tesz, az az ember nem tér vissza már sem ellentmondani, sem vitatkozni, sem megváltozni. Mint ahogyan a kommentelő sem fog ettől még "azonnaltól" nem kimenni a teraszra egy cigire;

...az igaz szeretteid nem olvasnak közösségi oldalakat, így az ott megosztott mély fájdalmadról vélhetően nem értesülnek teljes egészében...;

...egy adakozó művész milliói sem fognak kevesebbet érni, mert sokan leírják, hogy "mert neki telik rá". Nem. Az a pénz pont annyit fog érni, amennyit ad. A te 200 forintod is érhet 20 milliót valakinek, és valaki 20 milliója is érhet pont semmit - ha nem jut el oda....ha pedig nem teszed, hát el biztosan nem jut;

...attól még, hogy megosztod egy beteg kisgyermek képét, ő nem gyógyul meg sajnos. Attól, hogy 1 Kg kenyér árát eljuttatod hozzá - talán;

...egyetlenegy kutya sem fog gazdára lelni, ha megosztod a képét azzal, hogy "jaj istenem de cuki, úgy magamhoz venném, de hát...."

.........és folytathatnám...

Kövezzetek meg, de azt gondolom, hogy az olyan szavaknak lett súlya mára igazán, melyek lábra állnak és elindulnak. Elindulnak egy 200 forintos adomány felé, kitaposnak egy ösvényt, mely mellől nem csak pr céllal szedjük össze a szemetet, és eljutnak oda, hogy valaki mondjuk azt mondja, mondhassa akár egy politikusnak, hogy elég. Egy elcsúszott zenész mellé a színpadra felugorva lecsitítani a következő zenekar nevét skandálókat. Egy haldoklónak suttogva, hogy "köszönöm" - levélben, megírva, kézzel.  Szóval úgy valahogy mögötte élő testekkel, sőt, talán emberekkel, igen, leginkább azokkal.  

A szavak ereje nem hangerő, hanem ösztönzés, mely talán majd ösztönné válik egyszer. Vagyis sokaknál az is, ez tény, megkönnyíteni azok lépteit pedig úgy tudjuk, ha félreállunk egy kissé, és nem a saját magunk alkotta elképzelt felhőkkel viaskodunk elképzelt kardokkal ránk sem hederítő, vagy akár nem is létező ellenségekkel szemben. 

Ott csatázzunk ahol kell, és ott álljunk ki egymásért, ahol nem is várják talán. Vagy nem úgy várják.

Lepjük meg magunkat magunkkal.

Emberekkel.

Sz G 

Kedves Viktor! - stop

Jeleznénk, hogy egyben és sértetlenül megérkezett a karácsony Szenteste után elküldött 13 140 000 000 forint amit a külföldi egykor hazai itthon adót nem fizető focicsapatoknak küldtél. - stop

Köszönik szépen, és üzenik, hogy majd egyszer ők is utalnak Neked és szorgos népednek. - stop

Kiváltképp Mészáros Lőrinc a Nemzetileg Korrekt Tőkeerősök Szövetségének elnöke örül az ingyen 1 000 000 000 forintnak amit szorgos néped adományozott nagy bölcsességedben ajándékoztál az ő külföldi határbelföldi klubjának. - stop. 

Jelentem, hogy szintén megjött a Nemzeti Szemfényvesztők Klubjától az Innovációs és Technológiai Minisztériumtól az a néhány milliárd, amit szintén soha vissza nem kell fizetni amiből a Nemzetileg Korrekt Aszfaltozók Társasága költhet kétszeresen túlárazott munkagépekre, hogy épülhessen sok hasznos betonút, betonház, és macskakő-gyár. Szóltunk, hogy kik örülnek majd, most már tényleg boldogok! - stop

Egészen kiváló ötlet volt, hogy a fentiekben említetteket túl, nagyjából összesen 61 milliárd forintnyi közpénz visszaosztását folyósítását az Ünnepek közben, illetve azonnal utána eszközöltétek, így a nagy borjú nép bejgli kómában, a karácsonyi kiköltekezés fájdalmában ezt nem észlelte Szorgos Népedet nem kellett a hétköznapokban ilyen csip-csup ügyekkel terhelni! - stop 

Jeleznénk továbbá, hogy a Nemzetileg Korrekt Tőkeerősök Szövetségének elnöke a menetrend szerinti járattal egyik gépével visszaért Svájcból, a Türk Testvérek felé tett kitérő is sikeres volt. - stop

A sas a fészekben! - stop

A széfek kódjai nálam! - stop

"Kamion stop" jövő év gégéig - stop. 

STOP!! - stop

Feladó: Ferid. Ferike. -  stop 

borítókép: maivilag.com