Mindenki gondol amit akar. Egy darabig.

Önállóan Gondolkodó

HAT alom (with bonus track)

2019. október 17. - Önállóan gondolkodó

kép forrása: origo  -- ezen felül minden szó felesleges.

Talán annyi mégis, hogy aki fejből felsorolja azon 5 ember nevét, aki Orbán Viktor társaságában áll eme jeles történelmi képen, és nem magyar, az teljesen megérett a Kipcsakügyi Minisztérium államtitkári posztjára.

 

Nyílt levél Karácsony Gergelyhez

karacsony.jpg

Kedves Gergely!

Idősebb lévén, most, még beiktatásod előtt gyorsan, engedd meg, hogy tegezzelek! Köszönöm!

Néztem a beszéded, melyet a fő-polgármesteri választás során aratott győzelmedet követően tartottál, és valahogy olyan volt, mintha hirtelen felébredtem volna. 

Azt nem mondom, hogy hideg zuhanyként ért, de az biztos, hogy fél perc alatt magamhoz tértem Csipkerózsika álmomból. 

Lehet, persze, hogy én vagyok naiv, vagy az is elképzelhető, hogy az ellenzékiek által folytatott kampány volt ügyes, de jó darabig el tudtam feledkezni pont azokról az arcokról, vagy legalábbis az ismertebbekről, akik aztán az ominózus beszéd alatt ott sorakoztak körülötted és mögötted. Nem kétséges, kellett az ő munkájuk (nevezzük így ezt nagyvonalúan az egyszerűség kedvéért) is ahhoz, hogy ez a választás ilyen eredményt hozzon, de azonnal eszembe villant az a sok, részben sajnos akár színvonaltalan akció, a rengeteg elhalasztott ziccer, és a néha már kínosan fel nem vett szál, melyek az ott álló emberekhez voltak köthetőek az országos politika néhány elmúlt évében. No persze az is lehet, hogy többek között pont az a rengeteg szervezetlen, ám valahol mégis folyamatos és talán kitartónak is mondható "jelenlét"  az egyik oka annak, hogy ilyen eredmény született. Én mégis az utóbbi hónapokat a saját mikrokörnyezetem, kicsit tágabb keretek között pedig a főváros "ügyeinek birodalmában" töltöttem - fejben. Elhalványult, sőt, nagyrészt el is tűnt azon események emléke, melyekben DK-s, MSZP-s, Jobbikos, vagy bármilyen, nem Fidesz-KDNP kötődésű emberek akcióztak az utcán, a Parlamentben, vagy bárhol. Azt éreztem, hogy valahogy helyben, most, végre, hátha sikerül. Úgy, hogy nem hozzájuk kötöttem ezt.

Sikerült. 

Aztán jött a sajtótájékoztató, és elmúlt a rózsaszín köd. Mert bizony a valóság maradt a valóság, akik "adtak" ebbe azok most ott is álltak, és nem tudtam nem észre venni azt a fajta arckifejezést, melyben a győzelem feletti örömön túl a számolgatás is vastagon benne van, körítve néhány pozíció feletti gondolattal, és esetlegesen egyéb olyan "előny" körüli morfondírozással, mely ilyenkor a világnak ezen a táján azért "kihasználtatik". Ezt véltem felfedezni néha.

Hát, bizony kár lenne, ha ez a következő 5 év erről szólna. 

Ismétlem, nem vagyok gyerek, de nagyon remélem, Te sem leszel az, és rendelkezel majd elegendő......szóval erővel és energiával, hogy ezeket az igényeket és folyamatokat a megfelelő mederben tartsd. Mindennek ára van, persze, világos, de én nagyon szeretnék abban bízni, hogy minél kevesebbszer kell majd olyan sajtó által feltett kérdésre megfelelned, ahol mindenki tudja majd a valódi választ, csak azt majd nem Tőled halljuk, maximum magyarázkodást vagy félrebeszélést, és nem azért kerülöd majd el ezeket a kérdéseket, mert a saját sajtód fel sem teszi azokat.

Igen, ez most igazi felelősség, komoly sakkjátszma, így ha a vezér magát áldozza be, akkor a parasztokkal megy majd a tologatás előre-hátra, jobbra és balra, végeláthatatlanul, ismét, ezért pedig kár lenne nagyon. Utálom azt a kifejezést, hogy történelmi, de ez a helyzet az utóbbi 30 év távlatában legalábbis, az. Egyrészt a még mindig meglévő parlamenti narancs erőfölény miatt, másrészt pedig azért, mert a Te felelősséged is lesz, hogy a sajátjaidat mennyire engeded el, mennyire adsz nekik teret az elvárt teendőkön és feladatokon túl, amolyan "cserébe" alapon. Most az van, hogy a demokrácia, mint olyan, "valahonnan hátulról" tényleg adott egy üres lapot, tollat, meg némi hatalmat a kezedbe. Eddig is megtörtént ez Zuglóban, de csak korlátozottan, eléggé "máshogyan". Itt az idő igazi európai módon, demokratikusan, nyitottan és nyílt eszközökkel, transzparensen elkezdeni működni, és csinálni valami tényleg láthatót és maradandót. Vagy legalábbis elkezdeni. Maradandó alatt pedig itt azt értem, hogy olyat létrehozni, amit nem csak az adott fő-polgármester pártcsaládja és elfogult szavazói látnak annak, sok esetben főleg attól, hogy mennyire hangosan mondják azt. Nem. Hanem olyasvalamit letenni az asztalra, amit a világon bárhol megértenének, felfognának és érzékelnének. A saját bőrükön, a mindennapjaikban, az életükben. Budapest lehetne végre igazán a részünk, és nemcsak egy szép város, amire amúgy büszkék is lehetünk...és nemcsak egy hely, ahol élünk, ahol utazunk, ahol eltöltjük a szabadidőnket és ahol fogorvoshoz kell menni. A Te részed, és az enyém, a miénk is. 

A demokrácia nehéz műfaj. Jelenleg Magyarországon nem is egy tiszta szép pázsiton keresztül lehet eljutni annak átlátszó vizéhez. Az elkövetett értéktelent lemorzsolni sem feltétlenül jó, sokkal többet épülünk, ha megértjük azt. Erről pedig itthon azért az elmúlt időszakban igyekeztek minket leszoktatni. 

Adjuk meg végre magunknak azt, ami jár. Legyünk végre egy főváros értékes lakosai. Mondatnám úgy is: társai. Én benne lennék valami hasonlóban. 

Jelenleg pedig ez legalább fele arányban nem csak rajtunk múlik, hanem azon a példán, keret-rendszeren és irányon, amerre a főváros új politikai vonulata menni fog, amit Te vezetsz majd Maradunk a nélkülünk történt kezdetű mondatoknál, vagy megszokjuk a velünk és értünk szavak valódi megtapasztalását? Utóbbit választom.

Sok múlik Rajtad, lehet, több, mint amennyit jelenleg most ebből látsz, én viszont csak annyit kérek, hogy ne nézz túlságosan messze. Van közel is látóhatár, ne a fejünk felett keresd azt, valahol túl mindannyiunkon, mert ehhez már hozzászoktunk. Amennyire meg tudtad mozgatni a szavazókat, most ne hagyd őket ugyanekkora lendülettel hátra, mert ők, mi, nem teher szeretnénk lenni, hanem lehetőség. 

Jelenleg a jobb kezünk nyitott tenyerét nyújtjuk Feléd, ahogy egy tollal a kezükben ugyan, de sokan megtették ezt vasárnap.  

Fogadd el, élj vele, velünk, egy városban, egy viszonyrendszerben, egy kis országgal felérő város még körbezárt demokráciájában. Gergőből fő-polgármester úr. Lehet elég lett volna ennyit írnom. 

Jó Munkát. Igen, nagy M.

 

Sz. G. 

fotó: index.hu

Megnyílt a Választási Videotéka

 vhs_kazi.jpg

 

Sosem látott ritkaságokkal, magángyűjtemények mélyéről előkerült kuriózumokkal várjuk Önt napokban megnyílt üzletünkben!

Van nálunk minden, mi szemnek, szájnak és szavazatnak ingere, a csalódás kizárt!

 

Carbonara 

Egy teljesen hétköznapi polgármester vidám kalandjai a kazánnal, benne közmunkással, és további jó kedélyű önkéntes szereplőkkel. A realisztikus, keserűen édeskés  film bemutatja egy kistelepülés bohókás mindennapjait, ahol senki sem ijed meg némi koromtól és bezártságtól, ha közös, felhőtlen mókázásról van szó annak érdekében, hogy a helyi közösség, de akár az egész ország egy picit felszabadulhasson a mindennapok rutinja alól. Ajánljuk minden olyan filmrajongónak, aki valaha is vonzódást érzett a kazánkovácsok élete iránt, de nem mert rákérdezni, vagy csak simán nem klausztrofóbiás. 

 

Leszámolás Kis-Zuglóban

A film adaptáció. Egy hangfelvétel alapján készült, melyet egy óvónéni talált meg egy játszótér mellett, egy csendes őszi reggelen, mikor Mártikával, a kis tacskójával indult gyalog a kisbolt felé élesztőért. A sors furcsa fintora, hogy az üzbég alkotás egy cseppet sem gyerekes témát dolgoz fel: a főszereplő, Noel, magasságával mindig is kitűnt a többiek közül, ezért aztán sosem lett korrupt politikai karrierje alatt. Mert kilátszott volna a tömegből. A film azt a drámai sorsot mutatja be, melyet valaki úgy él át, hogy soha, semmit nem hibázott életében, semmi rosszat nem tett, és bár rendületlen látogatott minden földrajz órát, egyszer mégis úgy hozta a sors, hogy egy rossz kerületbe, majd aztán társaságba, végül hangfelvételre került. Szociodráma mesei felhangokkal. 

 

Bor, mámor, víz

Egy alternatív fényképész-műhely időszakos kiállítása ihlette a rendezőt, aki ígéretes jogi karriert hagyott fel a bombasztikus téma reményében. Még nem tudjuk, bejött-e  a számítása, de most, egy kifejezett ritkaságot vehet kedves kölcsönzőnk a kezei közé! Ez, az önmagát 54 perc után megsemmisítő felvétel mindössze 300 példányban készült el, melyből rejtélyes módon 299 hazánkban került forgalomba, a hiányzó 1 kiadásról ellentmondásos történetek keringenek. Az, állítólag nem robban fel a film végén. A történet egy víziszonyos sportoló életét dolgozza fel, aki életében egyszer tudja legyőzni a félelmeit, hajóra száll, és a bonyodalmak ekkor kezdődnek. Egy révet keresett csupán, helyette azonban egy igényesen kidolgozott tengeri hajón találja magát, ahol iparmágnások szertelen játékainak lesz szemtanúja, miközben a bárka  mazsorettek lépteinek hangjától visszhangzik. Kusturica rajongóknak kötelező darab!

 

A hálózat csápjában

Minimalista, realista alkotás. Két ember, egy szoba. Ennyi. Mégis megannyi sors és dráma, ki nem mondott szavak, álmok, és vágyak. Névtelen szereplők, még stáblista sem készült. Csupán a kiválasztottaknak tudjuk kölcsönözni. Ennek tényét egy titkos ábrával kell igazolni üzletünkben, elfogadás esetén a film mellé egy szemellenzőt vagy egy kitöltetlen iparűzési adó nyomtatványt adunk ajándékba. Tartalma miatt kizárólag 40 év feletti tagjainknak adhatjuk ki. 

 

Félelem és rettegés LittlePesten

Egy ventilátor, 3 férfi, liszt, porcukor, életbölcsességek. Ennél többet nem árulhatunk el ebből az átütő olasz alkotásból, melyben a szereplők nagymamáik kelt tésztás receptjeinek felidézése közben elmélkednek a kapitalizmusról, az emberi kapcsolatokat méltatlanul átszövő függőségi viszonyokról, valamint a pénz hatalmáról ebben a lélektelen, süllyedő világban. Küzdenek ellene, de sorsukat beteljesíti a tüsszentés és a nagyothallás egyfajta bűbájos elegye. Nehéz monológok és a könnyed közbekérdezések váltakozása adja meg a film ritmusát, ahol a néző szinte ott ül köztük, lisztes kézzel, és hol leszegett fejjel, hol tágra nyílt tekintettel rágja át magát a többiekkel együtt a világ romlásának testén. A filmet a kolumbiai külügyminisztérium finanszírozta, bátran állíthatjuk, helyesen költötték el az alkotásra szánt összeget.  

 

Magyarország, így vezetlek!

Portré film egy közös érzésről, az összetartozásról, egy fekáliában úszó világ egyetlen stabil szigetéről, Magyarországról. Igen népszerű, ám talán kissé megosztó művészeti alkotás. Néhányan próbálták megkérdőjelezni a film hitelességét, mert nem voltak hajlandóak elhinni, hogy ilyen erős összefogás, ilyen mélyről gyökerező JÓ ÉRZÉS nemzeti szinten is létezhet. Kételyek merültek fel, hogy a megnyilatkozók bárminemű kényszer és/vagy tudatmódosítószer nélkül látták ennyire elképesztően szépnek a saját és környezetük világát. Több, nemzetközileg is elismert szaktekintély már-már egyfajta valláshoz, sőt, némelyikük pszichológiai alapokon nyugvó, láthatatlan neurális kötődéshez hasonlította a film mondanivalójának lényegét. Ezzel szemben a valóság az, hogy ez az ország ott van, ahol, és senki nem tudja elmagyarázni nekik, hol vannak valójában. Felmerül a film végére az örök kérdés: kell-e, szabad-e ebből egy teljes népet felébreszteni? Vagy csak irigyek vagyunk? Ott szeretnénk lenni mi is? Elég az nekünk? Súlyos kérdések. A film főszereplője egy karizmatikus arcélű bölcs, akinek szavait és tetteit a népe legitimizálja, miközben ő maga aszkéta életet él, semmit nem tesz azért, hogy vezesse a híveit, gyakorlatilag a hívek tolják előre őt. Egy ember, egy nép, egy akarat. Aki valaha is hallott már az ún. lapos-föld elméletről, annak kötelező darab!

 

Választékunk október 13-ig minden bizonnyal bővülni fog. Eddig a dátumig éjjel nappal nyitva vagyunk Ügyfeleink előtt. 

Utána? ...majd megnézzük. Addig meg tovább forog a film, no meg a gyomrunk. 

Sz G

 

Vesz(t)ett választás

veszett.jpg

Nem éltem 100 éve, lehet, hogy már akkor is így volt, és a kommunizmus/szocializmus x éve csak elnyomta ezt? Tényleg ennyik vagyunk? Szerveződésre, önirányításra és fejlődésre képtelen biorobotok, akiknek elég a krumpli a csendhez, a bizonyítatlan hazugság meg a hanghoz?

Az elmúlt nagyjából két hónapban, ahogy csavarodtunk bele az önkormányzati választások "kampányának" célegyenesébe, nagyjából 6-7 alkalommal fordultam a billentyűzet felé, azzal, hogy na most már tényleg írok.

Nem tettem. Mert mindahányszor ott ültem a gép előtt, és próbáltam egy címet rendelni a gondolataimhoz, rájöttem, hogy mindegyiknek ugyanaz lehetne. Meg, hogy minek is teszem ezt? Lesz bármi célja, ne adj'Isten súlya, vagy hát tulajdonképpen igazi mondanivalója?! 

Rá kellett jönnöm: nem. Nem, mert minden éppen aktuális semmitmondó, vagy szánalmas, vagy akár velőtrázó, és/vagy felháborító esemény végkifejlete és valódi mondanivalója egy és ugyanaz. Sőt, nem csak, hogy egy és ugyanaz, hanem a saját értelmetlenségén túl még gyakorlatilag sem lehet ezekről érdemben beszélni, vagy írni. Mert mit?! Nettó szájtépés lett volna csupán. Amire aztán persze a magukat olyan nagyon polgári és jobboldalinak mondó valakik jól rá tudnának ugrani, savazni a szerzőt, hogy sorosbérenc és ballib, meg, hogy bértollnok, és hasonló. Még úgy is, hogy a szerző mindig is konzervatív ember volt inkább, mint baloldali. Fogalmazzunk, olyan közép. Aki ha jobbról mondanak jót, értelmeset, akkor elfogadja, de ha ezt balról teszik, azt is meghallgatja, végig is gondolja. Valamilyen megmagyarázhatatlan okból balról sokkal kevesebb alázás érkezik cikkenként mint jobbról. Nem aktívak? Gondolkodnak? Le sem ...ják? Pedig írtam én mindkét oldalról már mindenfélét.

Na és ez ma Magyarországon nem nagyon létezik. Mármint olyan középen álló fajta. Nyilvánosan legalábbis biztosan nem - néhány nagyon kevés kivétellel. Ami a legszomorúbb pedig az, hogy erre még igény sincs. Semmi az égvilágon. A középen álló gondolatait elveszi valamelyik oldal, és innen az eredeti szót kimondó megbélyegződik.

A baloldal kizárólag arról beszél, hogy minden "Fideszes" tisztségviselő nettó köztörvényes bűnöző, aki meg rájuk szavaz az elmeroggyant, anyátlan és megvehető.

A jobboldal arról beszél, hogy minden baloldali politikus (illetve mindenki aki nem Fideszes) nettó köztörvényes bűnöző, aki meg rájuk szavaz az elmeroggyant, anyátlan és megvehető.

Közben pedig valójában 5 kiló krumpli, az állás elvesztésének a félelme és a nettó közöny fog választani helyettünk. Nem mi emberek. Mert nem is vagyunk annak nézve.

Kiabálnak egymásra a fejünk felett, azoké felett, akiket egyébként valamiféle perverzió okán még érdekel a Haza, meg esetleg az, hogy mi történik valójában a tengernyi elferdített, meghamisított tény mögött. Rágalmak, szitkok, átkok, alázás, megfélemlítés, fenyegetés, semmibe vétel, gyűlölet. Nincs gondolkodás. Nincs megállás egy szóra. Nincs érv, gondolat, értelmes és esetleg (jajj jajj) közös cél, semmi.

Érdekel bárkit, aki majd zsigerből meg szavazni bármiféle tény? Nem. A megsemmisítés, a másik teljes és végleges kitörlése a politikai színpadról. EZ a cél. Ja, hogy akkor meg is cáfoltam egy korábbi mondatomat......tényleg. Van cél. A megsemmisítés.

...sajnos azonban nem emlékszem olyan sikeres nemzetre, aki azzal emelkedett volna fel, hogy elkezdte megsemmisíteni a saját maga lakosságának nagyjából a felét - függetlenül annak politikai hovatartozásától. Mi ezt tesszük.

Mi abban a rohadt nehéz, hogy nyugodtan, érvekkel, beszélgetve, konszenzussal, esetleg valamiféle végső konszenzus mentén éljünk közéletet egy adott helyen, a falutól a fővárosig? Kellemetlen lenne? Nem lehet dicsőségesen győzni így? Nem lehet végtelenül lopni? Ki kellene ehhez lépni egy már régóta önmagát gerjesztő politikai vortexből? Le kellene köpni saját magunk köpködő oldalát? Hát...le.

Jó lenne, ha megtennénk, bármekkora naivitással is a fejemben írom ezt. Mert máshogy nem lesz jó vége. Oda fogunk jutni, hogy a verbális és a sok esetben már egzisztenciális alázáson túllépve elindulunk a fizikai felé. Oldaltól függetlenül - sajnos.

Aztán majd amikor egyszer kopogunk egy másik ország ajtaján, mert ég a házunk a hátunk mögött, és már azt sem tudjuk ki gyújtotta fel, és azt mondják majd nekünk egy kerítés másik oldaláról, hogy elolvassák a kérelmünket, és visszadobják, hogy nem, és menj vissza szépen haza, mit mondunk?

...hogy nem is úgy van az? Ők tudják rosszul?

Nem. Sajnos nem. Sajnos mi tudjuk rosszul. Nagyon rosszul. Ráadásul még rosszul is csináljuk.

Nyerni fog valaki, bárki, az első dolga az lesz, hogy fölényes és diadalittas, megsemmisítő győzelmet hirdet, mellé még utólag is párszor belerúg a másik oldalba, hogy a "hangulat" azért megmaradjon. Majd minden marad a régiben és megy a maga útján. Melyről a nép nélkül sosem fogunk lelépni igazán.

A pénznek, a hatalomnak nincsen szaga. Csakúgy, mint ahogyan a hallgatásnak, az odafigyelésnek és a gondolkodásnak sincs. Nem illatuk van, hanem erejük. Teremtő, építő, és formáló. Ezen tulajdonságuk viszont kétirányú, lehet jóra és rosszra is fordítani.

Mondjon nekem, írjon nekem ide bárki olyan pozitív, építő dolgot, ami a kampányban eddig elhangzott, reális, és előremutató. Mondom reális. Nem kirekesztő, nem csak valakiknek előremutató, és nem csak még kevesebbnek reális...nos? Senki? Sehol?

Minden politika mocskos valahol. Minden politika konszenzus nélkül csak kiabálás egymás felé, vagy persze akár alattomos és csendes alámosás is lehet, de egyetértés nélkül mindenképpen egyirányú, a maga viszonylagos hatalmával, vagy annak mértékéig. Ezt tudja mindenki. Nem vagyunk egy mesében.

Viszont akkor csak annyit kérek, hogy ne mesefigurák közül kelljen döntenem, akiknek csak szuper-képességük van, és sosem alszanak, mert ilyenek nincsenek. Már rég. Csak mi tartjuk életben őket, mi, éppen mi, akik felett ez az egész zajlik.

Tökéletes.

Krumplit valaki?

Sz G

borítókép: pillanatkép a török (ugye...ugye) parlament hétköznapjaiból

 

 

Egy Fidesz-KDNP szavazó ára

...pontosabban mennyibe is kerül 1 db. kormányzati szavazat

 szavaz.jpg

Mert ugye egy embernek nincs ára...de a rövid válasz: 212 448 forint.

Hogy teljesen korrekt legyek: vegyük azt, hogy az elmúlt kb 14 hónapban mennyit költött az állam (mi) propagandára: 75 milliárdot. Ehhez adjuk hozzá a köztévé (MTVA) évi költségvetésének mondjuk a háromnegyedét, vagyis újabb 75 milliárdot (mert feltételezzük, hogy a maradék 25 milliárdot //!!// értelmesen költik el). Ez így 150 000 000 000 forint. Százötven milliárd. Ennyit adtunk ebbe. Mi.

Ezt az összeget osszuk el a 2018-as választásokon a Fidesz-KDNP oldalra szavazók számával, ami ugye 2 824 206. Ez 53 112 forint. 

Miután a kormányzati propaganda-költés, valamint a közmédia működési kerete mind 1 ÉVRE SZÓLÓ számok, egy választási ciklus pedig 4 év, így a kapott összeget kissé slendrián alapok mentén ugyan, de szorozzuk meg néggyel. Így megkapjuk a fent már leírt végeredményt: 212 448 forint.

Mindez azt jelenti, hogy 1 darab kormánypárti szavazat ára gyakorlatilag majdhogynem  -kis túlzással, erősen kerekítve a hatás kedvéért- negyed millió forint 4 évente. Ebben egyéb költségek nem szerepelnek, mondjuk olyanok melyek a meggondolatlan gazdaságpolitika okán jelentkeznek, vagy kiemelt cégek "szponzorációi" lélekjavító rendezvényekre és egyebekre. Semmi ilyesmi. Ez a szám nettó módon és kizárólag a közmédia és a kormány propagandagépezetének a költsége. A mi pénzünk mindkettő. Már, ha a befizetett adónkat sajátunknak tekintjük, és azt vélelmezzük, hogy a javunkra, és/vagy értünk költik el, röviden: jól.

Minden kormány, bárhol is legyen a világon, költ arra, hogy fennmaradjon, ne legyünk naivak.

Minden kormány fényezi magát, dicsekszik az eredményeivel, lássuk be.

Azt azonban csak és kizárólag a legeltökéltebb egypártrendszerben és/vagy majdhogynem diktatórikus berendezkedéssel bíró országokban teszik meg, hogy a többi kiadáshoz viszonyítva ennyire aránytalan módon költsenek arra, hogy saját magukat promózzák, mégpedig úgy, hogy minden szóba jöhető releváns felületet pedig elvesznek a túloldaltól. Mind fizikailag, mind pénzügyileg.

Nem megyek bele olyan egyszerű és lineáris összehasonlításokba, hogy "de bezzeg az egészségügyre mit költhetnénk, és nem tesszük, csak a pofánk nagy", meg hogy "de bezzeg mennyi stadion van és helyette lehetne jobb iskola, vagy akár épp több vagy jobb kórház, rendelő", mert ezek mind lerágott csontok, és valljuk be, nem is érdekel nagyjából már senkit, mert a fenti említett 2 összeg "jó" elköltésével ezt el is érték.

Kushadunk, csendben, írogatunk ilyen maszlagokat mint ez, amiben van néhány szám, meg gondolat, felveszünk szamizdat jelleggel néhány rádióműsort meg netes videót, és kész.

Azt kell mondjam, minden egyes kommunikációra elköltött forint megtérült, jól csinálják, teljes siker a dolog. A mi sikerünk is ez, mert gyakorlatilag mi adjuk rá a pénzt. Nekik (a kormánynak) ez egy megveszekedett forintjába sem kerül. Zseniális, a kör be is zárult.

Profi munka. Hogy mennyire?

Ezt a következő írásban fogom megmutatni, számokkal.

Addig meg: taps, taps, taps. Szép volt Fidesz-KDNP! Csak a mosolyom helyett van valami furcsa grimasz az arcomon közben...

 

Sz G

A Meleg Üdítő Napja (?)

cc2.JPG

Nem vagyok sem bigott katolikus, sem örök elégedetlen liberális, de leginkább az nem vagyok, akit bármilyen szinten is érdekel egy értelmes ember nemi hovatartozása és/vagy identitása. Amit otthon tesz,nappal, vagy éjjel, vagy amit gondol a nemek közötti kapcsolatokról semennyire sem az én dolgom. Nem rám tartozik, mint ahogyan másra sem tartozik, hogy én hogyan vélekedem és/vagy élem meg ugyanezeket a dolgokat.

Magánügy, tiszteletben is tartom.

A bajok ott kezdődnek, többek között, amikor azt, hogy valaki a saját neméhez vonzódik, egyfajta pajzsként, esetleg érvként, vagy adott esetben hivatkozási alapként kezdik használni. Bármelyik oldalról, akkor is, ha a hetero szó mögé bújva öncélúan érvelünk.

Megjelentek ezek a plakátok, és robbant az ügy. Ismét. Sokadszorra, és megint ugyan de ugyanaz az álszent cunami követte, ami minden eddigi hasonló esetben bekövetkezett, itt azonban -én legalábbis- azt gondolom, valami félrement.

Mi volt a cél? Hogy az ominózus üdítőital legyen a meleg közösség ikonikus itala? Mert ha jól végig gondoljuk, ez a kampány ennél többről nem szól, vagy legalábbis nem szólhatna. Ezt viszont nem tartom fairnek a hetero, a meleg, vagy a százféle különböző irányultságú embercsoport egyikével szemben sem. Miért gondolom ezt? Röviden azért, mert ez így nekem egy nem túl átgondolt, mégis lehet, hogy eladásszám tekintetében sikeres kampány lesz. Aki eddig szerette, eztán is venni fogja, de az biztos, hogy a sok esetben mindkét oldalról túlfűtött hetero vs meleg "vitákban" edzett, vagy akár megfásult embereknek ez jelenthet egyfajta közösségi érzetet, akármennyire is bizarrul meg hülyén hangzik, de mégis.

Ne legyünk álszentek, mert ez nem visz előre senkit, semelyik oldalon. Azt még nem éltem át, és őszintén remélem, nem is fogom, hogy mondjuk a fiam egy vasárnapi ebéden bejelentse, miszerint a mellette ülő amúgy szimpatikus, és szakállas fiatalember egyébként a párja, és ha nem baj, jönne velünk nyaralni. Ne mondja nekem senki, hogy ezen nem akadna ki a szülő, hogy ne érezne gombócot a gyomrában, és nem kérne pár napot egyedül egy vízparton ücsörögve, vagy akár egy sör mellett. Értelmes szülő ezt követően ugyan, de ugyan úgy szeretni fogja a fiát, mint az említett ebédet megelőzően, bár többek között oda az az álom, hogy "saját vérvonalból" legyen unoka, mert vélhetően örökbe fogadott lesz a kis jövevény, ha lesz egyáltalán. Még ezt is fel lehet dolgozni, és az élet mehet tovább. Fájna, biztos, nem kicsit, de akkor is ott kell lenni, szülőnek lenni, embernek maradni, mert a gyermekünk a gyermekünk. Pont. Nem kérdés.

Ugyanennyire ne legyünk álszentek, mikor meleg büszkeség napjáról beszélve azt kell látnom, hogy egy teherautó platóján egy tangába "öltözött" férfi a kezében egy vibrátorral közösül (!) egy Bibliával (!). Megtörtént eset. Azt nem értettem ekkor, hogy a többi felvonuló miért nem rángatta le onnan azt az Isten barmát és dobta bele a Napba?

Arra sem könnyű válaszolnia mondjuk egy anyának, amikor mondjuk két férfi vagy két nő csókolózik az utcán, és a 6 éves gyermeke megkérdi, hogy "Anya, miért csókolózik két bácsi"? Ettől a ponttól kezdve az anyukán múlik a jó válasz, és nem azokon, akik csókolóznak. Megjegyzem halkan, sosem voltam híve annak, ha valakik az utcán falják fel egymást, mert ez mondjuk hogyan eshet egy idős bácsinak, aki épp ott sétál, és 3 napja halt meg a felesége, akivel 45 évig együtt élt....mindegy, az már az én gondolatom. Az élet része, értem én.

Akkor se legyünk álszentek, amikor valaki, bármilyen vita során, ahol az adott személy jellemét sérelem nem éri, miért kell a meleg mivolta mögé bújva érvelni, mint ahogyan azt sem, hogyan lehet a hetero lét egy érv. Egyik sem az. Mindkettő döntés kérdése. Egyének, személyek döntése, leginkább a saját döntésük, amit meghozni nagyon sok esetben elképesztően sok fájdalommal és szenvedéssel, gyakran kirekesztéssel jár.. Akkor van baj, amikor ezt magukon, a személyiségükön, a világukon túl akarják mindenképpen a másik elé tárni, ezzel hadakozni, fegyverként használni, vagy a kapott sérelmeket ellensúlyozva visszavágni akarnak így. Ezt így nem kellene, semelyik oldalról sem. Életforma. Így hívják. Bármelyik oldalról legyen szó.

Most komolyan...adna el több üdítőt ez a gyártó, ha csak hetero párokat lenne hajlandó feltüntetni  a plakátokon? Nem. Egy darab üveggel sem. Főleg úgy nem, ha a hetero szó megjelenne bármilyen formán a hirdetésen, Azonnal ugrana erre a teljes meleg közösség, és lássuk be, igazuk is lenne. Akkor mindenki azon lenne felháborodva, hogy ez kirekesztés, mert az is. Viszont sajnos az is kirekesztés, amikor le nem írva ugyan, de megmutatva azt, egyfajta teljesen feleslegesen erőltetett "mindenképpen egyenlőek vagytok" mondanivaló mögé bújik el egy termék, de akár egy eszme is. MINEK KELL AZT HANGSÚLYOZNI? Miért kell azt helyettük megtennie bárkinek is? Ha elfogadjuk, hogy mindenki egyenlő, hogy mindenkinek joga van eldönteni mit szeretne, kezdve a másik testiségétől akár egy autó márkájáig, akkor azon túl, hogy a termékünket szeretnénk minél jobban "pozicionálni", miért akarunk tüskés cukormáz burkolatot adni a dolognak? Nem elég finom az innivaló, és erre most jöttek rá, vagy mi?

Valahol a MÉLTÓSÁG,  és a TISZTELET szavak körül táncolok éppen, azt hiszem.

Volt már polgárpukkasztó jellegű reklámkampány ruházati és egyéb termék esetén, ezek valahol részesei az életünknek, és fel is hívják a figyelmet néha tényleg fontos társadalmi kérdésekre. Nincs is ezzel baj. Azt nem pontosan tudom, továbbra sem, mi volt itt a cél..? Ezt kellene tudnia megfogalmazni valakinek, és nem, azt gondolom ebben az esetben nem a zsigeri válasz a jó válasz. Öncélúság? Csak úgy? Vagy valaki tényleg azt gondolja, hogy a 21. században, amikor az utcán sétálva azt látom, hogy a férfiak 70%-a gyakorlatilag nőnek öltözve jár, a klasszikus nőiesség pedig eltűnni látszik, a meleg közösségnek ilyen jellegű, mellettük való kiállásra  van szüksége? Hát...szerintem nem. Esetleg azt gondolták, ez az az eszköz, amivel a sok esetben kétségtelenül megbántott, meg nem értett embertársainknak kapaszkodót adhatnak? Egy üdítő? ...ugyan már!

Ez színtiszta matek. Pontosabban marketing. Abból is a legalja.

Mert emberek felülnek a vonatra, ahol a profit a masiniszta, és már nem is emlékszünk az üdítő ízére, sőt, talán nem is ittuk soha, de valamelyik oldalon a vitába beszállunk, és ismerjük a régi mondást...

Szóval, ha én beleszólhatnék a T. Gyártó életébe és stratégiájába, lehet, hogy egy sima méltóság kampánnyal próbálkoznék. Ja, ez foglalt. Akkor Tisztelet. Ja, ez is foglalt.

Na erről beszélek. Emberi értékek, nem reklám. A szerelem az szerelem, valóban, de csapvíz mellett is.

Jó, ok, majd kihúzom az ujjam a biliből egyszer én is.

Sz G

 

 

 

 

 

 

Orbán Viktor a hülyék királya

Pedig nem is ő a hülye, hanem mi...

korona.jpgFélrevezető a cím. Nem úgy kell érteni, hogy ő lenne a legnagyobb hülye, mert messze nem az, hanem úgy, hogy kizárólag hülyék felett uralkodik.

Hülye vagyok én is, Ön is, Tisztelt Olvasó, és mindenki más, aki ennek az egyébként kétség kívül gyönyörű országnak az állampolgára, itthon él, és bármikor bármelyik pártra szavazott - vagy nem. Mert még ez is mindegy.

Alapvetően három részre szakadt az ország. Az egyik harmada helyesli a Fidesz minden döntését, a kormány bármely rendelkezését, nyilván a kettő egy és ugyanaz. A másik, ezzel szemben álló oldal semmit sem helyesel, mindent elutasít, zsigerből ellenkezik. A harmadik rész meg nincs sehol. Nem érdekli semmi, magasról tesz a politikára, nem foglalkoztatja m lesz az országgal, ezt nyíltan ki is mondja, él ahogy tud és kész.

A helyzet az, hogy az első két oldal produktuma pont ugyan, de ugyan az, mint a harmadikként említetté.

Azzal az el nem hanyagolható apró különbséggel azonban, hogy a Fidesz tábor egy igen vékony rétege mindezzel szénné keresi magát. Miközben a másik két réteg pedig vagy besimul, így megyegethet előre, és esetleg felfelé is kicsit, vagy távolodni kezd. A fazéktól, a megtakarítástól, a tervezhetőségtől, és minden hasonlótól. A Fidesz tábor döntő részének szintén ugyanez jut, de valamiért őket az ideológia, a rengeteg hamis igazság és hamis elvekre épülő identitás-érzet mégis kárpótolja. 

Ez, így, a tökéletes talaja annak, amit úgy hívunk: egy ország szétlopása, elherdálása, lenyomása, tudattalanságban tartása, függővé tétele, stb stb. Sorolhatnám a hasonló jelzőket.

No ebben vagyunk mi mindannyian csendes, nyugodt, bólogató partnerek. 

Kell kézilabda csarnok százikszmilliárdért? Tízszeres áron? Kell.

Kell a Budai Vár (direkt nagy BV) átépítése bizonyíthatóan 10-szeres szorzóért? Kell.

Kell vasút Belgrádig űrhajó flotta áron? Kell.

Kell az, hogy a közoktatás a kurzus-hű egyetemekhez képest 10%-os támogatást kapjon bizonyos ? Kell.

Kell az, hogy minden ide települő külföldi gyárnak minimum adjunk 30 milliárdot? Kell.

Kell az, hogy ezek az üzemeket teletömjük hazai biorobotokkal, mindenféle know-how és/vagy innováció említése nélkül? Kell.

Kell, hogy bizonyos (és tényleg csak bizonyos) egyházközösségeknek (NEM teljes egyházaknak!!!) adjunk milliárdokat? Kell.

Kell az, hogy mindig ugyanabból a 3 cégből kerüljön ki bármilyen EU támogatott beruházás nyertese 5-szörös áron, aki az utolsó forintig ki is veszi a megtermelt osztalékot? Kell.

Kell az, hogy egyetlen egy alkalommal se induljon nyomozás a vak által is látható milliárdos korrupciók ügyében, de ha egy átlagos adózó téved akkor kb azonnali fejlövés? Kell.

Kell az, hogy hétvégén, üres kórházakat filmezzünk azzal, hogy nincs itt semmi látnivaló? Kell.

Kell az, hogy a kórházi dolgozók túlhajszolása és megalázása legyen az egyetlen reményünk, hogy a hozzátartozónk élve kijön az intézményből? Kell.

Kell az, hogy gyártósor mellé képezzük a gyermekeinket? Kell.

Kell az, hogy ne érdekeljen minket 100 milliárd? Vagy 200? Vagy 5 000? Kell.

Kell az, hogy lassan mindenki tudja: Felcsútra kell menni, hogy megtudja az ember, hogyan lesz a menet, és nem csak politikailag? Kell.

Sorolhatnám, sorolhatnám, sorolhatnám....

Mert ha ezek nem kellenének, vagyis nem lenne ezekre szükségünk, hát csak tennénk valamit, nem? De. MUHAHA. Persze.

Az a helyzet, hogy a múltkori eufóriám, mi szerint ráébredtem, hogy mennyire boldog érzés manapság elhivatott Fidesz szavazónak lenni, elmúlni látszik. Valahogy a csökönyös agyam nem állt le sajnos. Mert a valódi igazság nagyjából sajnos az, hogy amikor fideszék kitalálnak valami irgalmatlanul pofátlan lenyúlást/korlátozást/tejhatalmat biztosító intézkedést, vagy bármi hasonlót, akkor azt látják, hogy 2-3 értelmiségi hőbörög 2 percet és ennyi.

Hát akkor hajrá, jöhet még! Teljesen biztos vagyok abban, hogy bár okosan (nem összetévesztendő ez a szó azzal, hogy helyesen) csinálják, és jó előre összerakták mindennek a forgatókönyvét, de azzal ők sem számoltak azért, hogy ennyire "fullba nyomhatják a kretént" a magyar nép felé. Nem terveztek ennyire messze menni, mert szerintem ezt ők sem gondolták, hogy eddig elérnek, ilyen simán. Mindenféle visszásság nélkül. Ez tuti. Ezt mutatja az utóbbi idők megemelkedett számú homokszeme a gépezetben, amitől azonban a gép maximum döccen egy alig láthatót, de megy tovább, rendületlenül.

Az van Tisztelt Honfitársaim, hogy végtelenül és teljesen mindegy, ki, melyik oldalon áll, mi a meggyőződése, kiben hisz vagy kiben nem. Függőség, látszat demokrácia, elnyomás, bla bla bla.

Simán csak hülyék vagyunk. Mind. Mosolygunk is hozzá, mert jól esik. Mosolygok hozzá én, Te, Ön, Mi, Ti, Ők. Nekem annyi lelkiismeret furdalásom azért van, hogy mondjuk '48 vagy '56 hőseiről most nem lenne pofám büszke mellkassal megnézni egy dokumentumfilmet, az biztos.

..és ehhez lett egy királyunk, aki ezt felismerte (hosszú gondolkodási időt sem kért hozzá), és mindenféle erkölcsi teher nélkül (!!) néz le ránk. Képletesen is, meg valójában is. Nem attól függően, milyen repülőn ül. Mond is, meg nem is, ad is, meg nem is, de az biztos, hogy nekem általa lett bizonyosság a párhuzamos dimenziók létezése.

...és a végére rájöttem: hülyének lenni jó. Nem jár sok teherrel, most úgy érzem.

Sz. G.

 

Fidesz szavazó lettem - boldog vagyok!

Meggyőződéssel, mert csak úgy jó!

200px-fidesz_2015.png

 

Kész, vége, meguntam.

Elegem van abból, hogy állandóan gondolkodjak mindenféle felesleges dolgokon. Belefáradtam, hogy megpróbáljak megérteni másokat, hogy több forrásból tájékozódjak, hogy érdekeljen embertársaim véleménye, és, hogy ne adj' Isten, értelmesen próbáljak vitatkozni tényeket fel nem ismerő egyénekkel, vagy felháborodjak elferdített valóságokon. Nem. Felesleges. 

Mától váltok. Jobb lesz ez nekem. Felismertem a helyzetet, megvilágosodtam, és innentől kezdve szinte könnyes boldogság járja át a szívem.

El kell ismernem, hogy a hazai oktatás, amivé az mára átalakult, nem más, mint egy zsenialitáson, tájékozottságon és humánumon alapuló egyedi rendszer, melynek igazi értékét rajtunk kívül még nagyjából senki sem fedezte fel. Elég a tudatlan, tájékozatlan és tanulatlan károgókból! Az egyen-tankönyvek jók, semmiféle ferdítést nem tartalmaznak és igenis egységes, sallangmentes tudást adnak át gyermekeinknek, akikre vár a gyártósor, ahol tehetségüket maradéktalanul ki tudják majd bontakoztatni.

Teljesen egyértelművé vált, hogy a hazai gazdaság, úgy ahogyan van, gyakorlatilag egy csoda. A mételybe fulladó kapitalizmus fölé emelkedő tudatos nép munkájának egyszeri és megismételhetetlen gyümölcse, ahol a kreativitás és az egyszerűség (szimplisziti) legerősebb keverékéből egy konstans prosperitást ígérő, mit ígérő, biztosító rendszer állt fel. Egy olyan környezet, melyben az a 4-5 zseniális, a nemzeti burzsoázia sorsát vállán cipelő közgazdasági óriás gyakorlatilag helyettem is megtermeli a nemzet vagyonát - a minden évben teljesen jogosan felvett elenyésző, de nekik több, mint jogosan járó osztalékot leszámítva persze. Irigyli valaki? Én biztosan nem. Ami jár, az jár. Nekem a nyugodt, gondolkodás-mentes (és így persze probléma nélküli) hétköznapok, nekik pedig az izzadság, az ötletek és a befektetett saját energiájuk ellenértéke. Büszke vagyok mindannyiunkra e tekintetben, mert együtt csináltuk.

Elképesztően jó érzés egy olyan országban élni, mely megállította a kereszténység végzetes hanyatlását és pusztulását. Egy olyan nemzet sarjának lenni, melyet kivétel nélkül minden egyes szomszédos állam, sőt, még a liberalizmusba éppen majdnem belefulladt Európai Unió is csodál, és példaként említ folyamatosan. Boldog vagyok, mert azt érzem, hogy a hazám érdekei maradéktalanul érvényesülnek. Vezetőink ezért vérzivatarban állva, ellenséges és hazug propaganda médiák folyamatos kereszttüzével dacolva harcolnak nap mint nap, helyettünk és értünk, mert megértették egybehangzó és vitathatatlan akaratunkat. Fáradhatatlanul vívnak csatát csata után, folytatnak értünk és a jövőnkért háborút ott, és akkor, amikor és ahogyan azt a helyzet megköveteli, és kivétel nélkül győztesen, emelt fővel távoznak a helyszínről! Teszik ezt úgy, hogy semmiféle kompromisszum se csorbítsa szilárd és örök érvényű felhatalmazásunkat. Mosolyogva. Hogy egy percig se érezhessük, mennyire elképesztően kemény dolog ez. Egyfajta tökéletesen működő emberi test vagyunk mi, így együtt, egyszerű állampolgárok, és a vezetőink. Ha lehetőségem nyílna, néha segítenék a harcban jómagam is, de mit tehetek én, egyszerű polgár....

Nem tudok nem örülni annak, hogy lassan már minden egyes polgártársam dolgozik, jobbnál jobb helyeken, még a korábban kihívásokkal küzdő régiókban élők is. Sehol sem látok szegénységet, elmaradottságot, vagy hasonlót. Azt látom, hogy akár a legkisebb borsodi kistelepülésen sem fogy alkohol, nincs bűnözés vagy függőség senkitől vagy semmitől. Önálló falvak, városok, észszerű gazdálkodás, és rengeteg szép nagy tér és sportlétesítmény. Bármikor kimehetek bármelyikhez, mert kivétel nélkül mindenki előtt nyitva állnak, és így edzhetem a testem, vagy ehetek egy jó fagyit a napon, egy szép főtéren. Kifejezetten jól esik tudni, hogy ezek mindegyike, olyan elképesztően okos gazdálkodás mellett lett megépítve, hogy a megbízó, vagyis az állam képes volt még a munkák közben is (!!) utána számolni, hogy éppen mennyit költöttek, és ha kell, szemrebbenés nélkül duplázták meg a költségeket, csak azért, hogy ezek a létesítmények szépek, időtállóak, és jól hasznosítottak legyenek. Le a kalappal!

A legnagyobb örömmel kísérem be mondjuk édesanyámat egy kórházba, bármelyikbe, mert kipihent, jól megfizetett és nem agyon terhelt személyzet várja őket, az ellátás egyéb körülményeiről nem is beszélve! Folyamatosan azt hallom, mennyi kórház és rendelő újul meg és lesz egyre korszerűbb berendezésekkel felszerelve. Bitang jó a lelkemnek, hogy nyugodt szívvel megyek be látogatni a hozzátartozóimat, és szinte még ők adnak a finom ételekből, amit ott kapnak, sőt, ha akarnám, még gyógyszert, szappant, meg fertőtlenítőt is vihetnék haza, mert egyszerűen olyan bőségesen látják el őket. Már-már kedvem lenne egy ficamot színlelni, hogy legalább 1 éjszakát bent tölthessek én is. Nyugalomban, biztos falak között, tisztaságban.

Végül, de nem utolsó sorban el kell, hogy mondjam, egy ideje azt olvasom, hogyan tudnánk a kedvesemmel hármas ikreket a világra hozni. Mert akkor azonnal annyi de annyi lehetőségem, lehetőségünk lenne még élvezni ennek a páratlan állami szerepvállalásnak az előnyeit, hogy azt egy átlagos európai ember fel sem fogja. Mert nyilván elválni sosem fogunk, mert nyilván a gyermekeink mindegyike teljesen egészséges és tanult lesz felnőtt korára, és semmi sem gátolhatja meg majd őket abban, hogy vissza is adják nekünk amit tőlünk kaptak, mert a nemzetem kormánya még ezt is lehetővé tette. Hogy ők lássanak el minket. Mindennap! Ez egyszerűen csodálatos érzés...

Befejezem, mert még sorolhatnám, de már-már nekem is zavarba ejtő kezd lenni.

Fontos a szerénység, és ebből is sokat tanulok mostanában. Bizony.

Rájöttem, nekem ez a mostani kormány, ez a rendszer, ez gyakorlatilag mindent biztosít, amire szükségem van. Úgy, ráadásul, hogy ennek soha, de soha nem lesz visszaütője, vagy ellenpólusa, vagy nevezzük aminek akarjuk. Mert ez örökké fog tartani, mert az eredendő jót nem követheti más, csak eredendő hála.

Boldog vagyok.

Sz G

 

 

 

 

NER lovagnak jelentkezem - piaci rést találtam!

imagespenz.jpg

Nem tehetek róla. 

Vonz az a fajta társadalom felettiség, az a diszkrét érinthetetlenség amit a mai magyar sikeres üzletemberek világa hordoz magában. Szandál helyett sportautó, a villamosként megélt magánrepülőzés, az olasznál olaszabb ruhák, és a franciábbnál franciább életérzés......ahh. A kis tököm fene fog állandóan inget vasalni este későn vagy hajnalban, meg keresni a zokni párját csipás szemel, nem is beszélve a szuper-csóró instant kávéról halál álmosan hatkor. Azt a megalázó tényt meg hagyjuk is, hogy 7 950 forintért tankol az ember, mert a nyolcezerhez hiányzó ötven forintot eleve a pénztárosnak szánja. Ez a legalja, maga a nyomor. Kapanyelet akarok kilógatni a csak nekem lyukasra készített G Merci hátsó ablakán, és olyan tetőt, amibe eleve be vannak marva a gumipók akasztói. 

Persze ezért tenni is kell, ki is ötöltem, hogy férkőzhetnék be a felcsúti és/vagy székesfehérvári "ZSÉ" középbe.

Teljesen NER konform módszer, kis ötlet, nagy pénz.

A jelszó: papír. Mert a titok nyitja nem más, mint olyan eszközt kell egyedüliként gyártani a magyar államnak, amit mindenki használ, és ha tetszik, ha nem, fizet érte. Közvetve, vagy közvetlenül, az mindegy. Fogyjon, az a lényeg. Nos tehát, az eljárás a következő: 

  1. betipegek az Eximbanhoz, hogy a saját erőt finanszírozza meg egy nyomdai gépsorra. Nem kell semmi nagyon drága meg bonyolult, csak olyan, mely képes minden egyes papír sarkára átlósan, éppen csak úgy 1-1,5 centi szélességben egy magyar nemzeti színekből álló csíkot nyomni. Esetleg, ha már eleve elképesztően nagyvonalú akarok lenni, akkor találok erre valami EU-s forrást. A hecc kedvéért;
  2. feltipegek a Várba, odamegyek az Osztályfőnök Úrhoz, és megkérem, hogy az ottani személyzet erre a papírra nyomtassa a hivatalos leveleit harmincegy napon át. Senkinek fel nem fog tűnni, sima ügy;
  3. várok szépen csendben harmincegy napot. Addig még keresgélem a zoknikat reggel meg arccal esem este az ágyba, feltűnésmentesen, mint minden rendes ember. Átszellemülésül megnézek néhány m1 híradót, bemelegítésképpen;
  4. a 32. napon aztán ismét feltipegek az Osztályfőnök Úrhoz, és megbeszélem vele, hogy akkor innentől kezdve minden egyes hivatalos helyen, legyen az kormányhivatal, polgármesteri hivatal, kórház, iskola, bármi, csak és kizárólag olyan papírra lehet bármit nyomtatni, de tényleg bármit (értsd: mindent), melynek a sarkában ott a kis nemzeti színű csík. Nincs azzal semmi baj, sőt, még jópofa is szerintem - és ezzel minden későbbi támadást ki is védtem, mert hát ha bárki beszól, az bizony nemzetellenessé lesz ott helyben;
  5. a "mindent erre nyomtatni" alatt a csekktől az igazoláson át a receptig értek mindent - csak, hogy mindenkinek világos legyen még egyszer;
  6. mindennek megfelelő kezelése érdekében természetesen megkérem T. Osztályfőnök Urat, hogy valamelyik Fidesz vagy KDNP országgyűlési képviselőnek adja ki "kérésként", hogy  terjesszen be egy törvényt mely szabályozza, hogy a kihirdetéstől számított 60. naptól kezdve mindennemű hivatalos iratot, dokumentumot, receptet, bármit, amit az állam bármely szerve ad ki a kezéből, azt csak olyan, nemzeti színű mintával ellátott papírra lehet nyomtatni, melyet olyan beszállítótól szereznek be, aki legalább 30 napon keresztül a Miniszterelnökség számára már szállított ilyet. Persze tenné ezt egy úgy nevezett saláta törvény-csomagon belül, mert hát minek ezt túl ragozni;
  7. ettől kezdve van 60 napom leszerződni a teljes országgal, felvenni még több hitelt az Eximbanktól mert hát ugye megbízás az már van dögivel, és kiszámolni, hogy kétszer, vagy háromszor drágábban adjam-e a portékám, mint bárki más tenné azt a piacon;
  8. alkalmaznék néhány teljesen ismeretlen embert, akit maximum az elmúlt 35 évből ismerek, szabad szemmel alig látható 7 számjegyű nettó bérérét, és ellátnám őket szolgálati 3 500 köbcentivel és esetleg némi cafetériával;
  9. a hecc kedvéért tőzsdére vinném a céget;
  10. végül megkérdezném Osztályfőnök Urat, mennyire elégedett. Mondjuk ezt inkább havonta. Papír alapon.

Hát, nagyjából ennyi lenne. Néha esetleg vállalkozói bál, operaelőadás, hasonlók. Évente 2 hónapot még Magyarországon is lennék. Az is tejesen ok, ha 5-6 év múlva Mészáros Úrnak is megtetszik az ötlet, és megkér, adjam el neki némi diszkonttal. Boldogan.

Be kell látni, nem nagy mutatvány, kis ötletesség, kis magyaros finesz, némi jó szerencse, hit, és esetleg Orbán Viktorhoz némi közvetlen és személyes szál. Semmi több. Ez ma mindenkinek megvan, hiszen pont ő mondta: Ő minden magyar miniszterelnöke szeretne lenni. 

Na, hát akkor az enyém is.

Mikor mehetnék fel a siklóval egy fél órácskára Önhöz, Miniszterelnök Úr? Lenne egy jó ötletem.... 

Sz G

28

Mutassuk meg a bennünk rejlő alázatot és tiszteletet!

sharon.jpg

Tisztelt Olvasók!

Nem vagyok semmilyen celeb, politikus, vagy hasonló kattintás-vadász. Viszont azt gondolom, itt az ideje annak, hogy alázatot és tiszteletet mutassunk számunkra ismeretlen emberek felé, és meghajoljunk már nem társaink lehetséges, de meg nem élt sorsa előtt. Mi, hétköznapi emberek. Ugyanolyanok, mint akik a Hableány fedélzetén vesztették életüket.

2019 május 29-én meghalt 28 ember. 

26 Ember Dél-Koreából, 2 Ember pedig Magyarországról. Mindahányan Budapest szívében. Attól ez még a fővárosunkban történt, hogy nem közúton, hanem a vízen.

Nem érdekel ki hibázott, vagy ki nem. Nem érdekel, a 2 Honfitársunk milyen pártállású volt. Nem érdekel, a koreai elhunytak közül ki volt szerzetes, biztosítási csaló, vagy éppen lapos-Föld hívő. Teljesen lényegtelen. Mindenkinek volt anyja és apja, sőt, talán fia is.

Számtalan baleset történt már itthon és külföldön, ahol sajnos megannyi Ember veszett oda tejesen értelmetlenül, fiatalok, idősek, buszon, autóban, vonaton, bárhol. 

Mos viszont ez az esemény berúgta a szobánk ajtaját, mert itt történt, mindenki szeme láttára, mindenki előtt, és mindenki mellett. Szinte szó szerint. 

Néhányan egészen gusztustalan és elvtelen módon politikát csináltak belőle, vannak önjelölt szakértők, és hasonló, ilyenkor nagyon hirtelen nagyon empatikussá váló valakik. 

Aki valaha volt folyó víz közelében, és valóban tudja, mit jelent a sodrás, és, hogy valóban milyen a víz tulajdonsága a tragédia helyszínén, az tudja, ember feletti munkát végez bárki, aki volt, ott van, és teszi

Ma kiemelték a roncsot, további áldozatokat is felszínre hoztak, olyan emberek, akik ezért gyakorlatilag az életüket kockáztatták, névtelenül, csendben. A legnagyobb tisztelet és elismerés jár nekik, embertelen munkát végeztek, emberi módon.

Ezért engedjék meg nekem, hogy kérjek Önöktől, Emberektől valamit még, ezen felül. 

Dél-Korea nemzeti virága a Sharon rózsa (Hybiscus Syriacus "Diana"). Ez egy fehér virág, egyfajta fehér rózsa. 

Magyarországon nincs kiemelkedően jellemző "nemzeti" virág, ezért idomuljunk, és képzeljünk magunk elé egy vörös rózsát. Szenvedély, tisztelet, teljesség. Ezek ebben a virágban biztosan benne vannak. 

Mindezek alapján a következőket kérem én, egy senki kis önjelölt írogató, Önöktől, Emberektől:

a napokban, mikor a baleset melletti part megközelíthetővé válik, menjen el oda minél több Ember, és tegyen a vízre egy fehér ÉS egy vörös rózsát. Ha gondolják, kössenek rá egy kis fehér szalagot rajta néhány szóval. Ha úgy gondoljátok, úgy gondolják, írják rá, hogy mianhamnida (sajnálom - koreaiul), magyarul pedig azt, hogy "sajnálom".

Semennyire sem érdekel, sőt, magasról teszek rá milyen pártszimpátiával megáldott ember olvassa el ezt a néhány sort itt. Az érdekel, hány Ember teszi ezt. 

Olyan ország vagyunk, mely képes magától emberként, vagyis Emberként viselkedni, 

Tegyük meg, csendben, névtelenül, mások miatt, másokért, és NE, ne "mutassuk" meg, ahogyan mondani szokták. Nem. Csak tegyük meg. Csendben, alázattal. 

Megérdemlik, ők huszonnyolcan, és mindenki, aki hasonlóan hagyott itt minket, akaratán kívül. 

Köszönöm, ha akár csak 1 valaki is megteszi.

Sz G