Sikerült lassítani a vírus terjedését!

A tömeges fertőzések időszakában ugrásszerűen fog növekedni a fertőzöttek száma!

Június-júliusra tetőzhet a járvány hazánkban.

Az a csodálatos, hogy mind a három fenti mondat 1 napon hangzott el. Felénk, hogy tudjuk, hogy képbe legyünk. Nagyszerű. 

Nem fogok most kitérni arra, hogy akkor szűrni kell-e vagy sem, ha igen akkor mikor, ha nem akkor miért nem.

Nem beszélek arról sem, milyen gazdasági intézkedésekkel igyekeznek gátat szabni a nem kis beszakadásnak.

Szó sem fog esni az ellátás körülményeiről.

Mindenki mindent megtesz a lehetőségei és képessége szerint. Nem kételkedem benne. Talán max annyi, hogy bármennyire is azt igyekeznek bemutatni, mennyire előrébb vagyunk mindenben, mint a szomszédaink, na, ezt viszont korlátok között hiszem el. Viszont most ez sem érdekel.

Amit viszont nem értek: ezzel a "stratégiával", amit most csinálunk, mi a cél?! Vagyis, hogy maradjon otthon mindenki, miközben látható, hogy ez messze nem stimmel, és ezt pedig engedjük. De tényleg.... Mi?

Azt tapasztalom, hogy ilyen módon nem történik más, minthogy a kkv-k nagy része szépen lassan, de biztosan kivérzik. Van olyan szektor, nem is kevés, ahol gyakorlatilag 1-2 nap alatt lehúzták a rolót, elbocsájtások tömegei, és vége. Ezek jellemzően a tevékenységük miatt tettek így, mely kapcsolódott a "tömegek" jelenlétéhez. Vendéglátás, szórakozóhelyek, bizonyos szolgáltatások, nem sorolom, mindenki tudja. Nem volt más lehetőségük.

Viszont ezeken túl még rengeteg olyan cég, vállalkozás van, akinek teljesen bezárnia nem kellett ugyan, így vegetál valamilyen szinten, igyekszik fent maradni, de ezt csak úgy tudja elérni, hogy minden tartalékot felél, a korábbi forgalmának (bevételének) mondjuk tizedrésze mellett igyekszik még levegőhöz jutni, de júniusig ők is 100%, hogy kénytelenek lesznek befejezni. Addig az alkalmazottak nagy részét például szabadságra küldik. Ráadásul úgy, hogy addig meg felélik azt, amijük eddig volt. Vagyis ha véget is ér ez az egész, felállni, onnan, elképesztően nehéz lesz. HA sikerülni fog, egyáltalán. Szabadság nélküli emberek (ha sikerül megtartani őket), elforgácsolt tőke, stb.

Kérdem én, tudom, rettentő naivan:

Nem egy zárt fadobozban élek, tudom, hogy ez a kérdés ezrekben felmerült, de mégis, a jövőnk, a munkahelyünk védelmében, most erre fókuszálva, nem ez lenne a legépelméjűbb megoldás?

Most gyakorlatilag ha akarjuk tudjuk úgy fényképezni az utcákat, hogy kihaltak, ha akarjuk meg úgy, hogy mégis mennyien vannak kint. Most lehet arról bezárkózva kicsit gondolkodni, hogy "meddig húzza" az adott cég, de júliusig (!) biztosan nem. Nem teszünk mást, mint nem ellaposítjuk, hanem eltoljuk a problémát.

Három hetet otthon talán mindenki könnyebben elvisel, mint 3 hónap "na azért csak elugrom ide" - "hát azért ezt még elintézem" - "talán majd segít az állam - vagy ha nem meglátjuk 3 hét múlva addig mi lesz" típusú eseményeket.

Ez, így, biztosan nem jó. Vagy arra vártunk, hogy legyen elég eszköz orvosi oldalon, és akkor majd most "megugrik" a szám, de akkor már hatékonyak tudunk lenni?! És akkor majd "meg is mondtuk, meg fel is vagyunk készülve"?! Csak nem...

Szóval én látom amit látok magam körül, és hát ez így olyan savanyú is, meg sárga is, de a miénk.

VAGY, ha az van, hogy tényleg lassul, és csökken is a fertőzések száma, akkor végrehajtottuk a világ utóbbi 300 évének legnagyobb csodáját. Jó lenne, csak ilyenre már vártunk párszor.

Szóval egyszerű józan ésszel gondolkodva....lépni kellene valami határozottabbat, és akkor a segítségre költött költségvetési források sem elhúzódva lennének elköltve, annak minden egyéb járulékával, ÉS mondjuk hamarabb le is tudnánk rázni ezt, ÉS mondjuk kevesebb beteg lenne, ÉS mondjuk talán kevesebben is halnának bele.

Az élet nem pénz.

Az idő most az élet.

Az meg telik olyan fél-gőzzel...

Sz G