Már írtam róla a napokban. De nem arról, amit itt hagyott.

A tényeket hagyta itt. Illetve...lehet, hogy azokat elvitte magával.

Nem a mellébeszélést. Nem az álszent takarózást egy népcsoporttal. Nem a szavazatok vadászatát. Nem a népszerűség keresését.

Én nem ismertem személyesen, de tekintve, hogy éppen elkezdtem a cigányság helyzetéről egy sorozatot írni, felmerült, hogy megkereshetném őt is. Akkor merült ez fel, mikor meghalt. Sajnos így van.

Akkor esett le, hogy azt az embert nem kérdeztem meg, aki első volt abban, hogy nem nekünk kezdett el magyarázni meg érvelni a cigányság védelmében, vagy mellett.

Hanem a cigányságnak.

"Pacekba".

Kimondta amit ki kellett. Megmondta ahogyan a dolgok vannak...és ennyi.

Aztán tett. Nem csak mondott, hanem cselekedett. Rengeteg emberről mondják ezt, aki éppen elment közülünk, tudom. Az a nettó és nyers különbség, hogy ő előbb tett, aztán, ha kérdezték minderről, hát válaszolt. És..elvolt úgy is, ha senki sem kérdezte. NEM azért tett bármit, hogy aztán erről majd jól megkérdezzék.

Magasról lenézte a beszéddel nyerészkedőket, a haszonleső sors-megváltókat, akik a "jaj-de-megértelek" mögé bújtak.

Annyira cigány volt, annyira jól kimondta amit kellett, hogy amikor hallgattad, semennyire sem gondoltál a cigányságra. Lehetett volna indián, eszkimó, madár, fa, bármi. A szavaiban az volt, hogy ember az ki áll, beszél, vagy tesz. Kiáll, átbeszél, megtesz. Mit is számít "honnan"?!

Nevetett azon, hogy valaki náci, és azon is, hogy cigány.

A hitelességének és semmilyen népcsoporthoz tartozásának lényege az volt, hogy igenis nagyon tartozott valahova. Mint nagyon kevesek.

Senkit nem akart semmivé tenni - megítélésileg. Mindenkit akart mindennek - cselekedeteikkel. A sajátjaikkal. Ezek mögé bújt, és onnan leselkedett ki néha, hogy vajon azok, akik miatta lettek "tevők", vajon mennyire élvezték ezt? Elárulom: nagyon.

A pofámról leszakad a bőr, hogy nem kerestem meg. A pofámról leszakad a bőr, hogy kik nem hangoztatják jelenleg sajnálatukat.....vagyis. Talán örülök. Mert legalább tudom kiket nem fertőzött meg a "a rohadt életbe, mennyire igaza van, és ez valójában mennyire egyszerű..." gondolat.

Engem sikerült.

A hősök nem születnek. A hősök nem halnak.

A hősök ott vannak.

Ahol kell.

Amikor kell.

Ne kérdezd miért, a választ majd megadja a saját agyad ha megérted őket.

Bogdán Úr (nekem nem volt Laci, nem ismertem): köszönöm, hogy egy pillanatra tudott jó tükör lenni.

Kétoldalú.

Köszönettel: egy elkésett.

Sz G

 kép: hvg.hu