Tisztelt Hölgyem, Tisztelt Uram!
Ez a levél, vagy "határozott kérés", Önöknek, Önökhöz szól, és hát tulajdonképpen ... Önöktől.
Megannyi fórumon hallhatjuk mennyire fontos ebben a mai helyzetben, hogy Önök minél nagyon számban és minél több ideig maradjanak otthon. Az egészségügyi kockázat elemeit most itt nem részletezném, legyen elég annyi, hogy ennek legfőbb indoka az Önök élete. Az, hogy Önök mennyi ideig fognak még élni. Ennyi, nem több, de nem is kevesebb. Az, hogy egyszer csak maszkos emberek vehetik körül Önöket, és bármennyire is hősiesen fognak segíteni, mégis lehet, hogy a háttérben a pittyegő hang egyszer csak sípolásra vált át - amit már nem biztos, hogy hallani fognak.
Számtalan más tényező is befolyásolhatja egy ember életét. Rengeteg minden, de most itt a remek alkalom arra, hogy ezek közül egyet kihúzhassanak, ráadásul pont azt, ami leginkább veszélyes jelenleg Önökre.
Minden statisztikából az üvölt felénk, mindenhonnan azt halljuk, hogy Önök a legveszélyeztetettebb korosztály. Tudom, nehéz ezt jó érzéssel elfogadni, de tény, hogy alapvetően az Önök esetében a legmagasabb a halálozási arány, melynek oka a már gyengébb immunrendszertől az esetlegesen konstans jelleggel fennálló krónikus betegségekig terjed. Egyszerűen fogalmazva: a saját szervezetük védekezőképessége lehet, hogy meggyengült már az eddig megvívott számtalan harcban. Így bármennyire is képesek voltak arra, akár még tavaly, hogy mindennél könnyebbnek érezvén magukat focizzanak az unokájukkal, most nagyon hamar eljöhet az a pillanat, amikor egyetlenegy levegővételnek is örülnének - egynek.
Én tudom, hogy Önök közül voltak, akik átélték személyesen gyermekkorukban a második világháborút, később pedig 1956-ot, és láttak embereket harcolni emberek ellen. Kézzel fogható élet-halál harcokat. Megfoghatót, olyat, aminek szaga van. Nem úgy, mint ez a vírus, amit "biztosan felfúj a bármilyen propaganda" - gondolhatják. Ennek nincsen szaga. Nem tudják megfogni. Láttak a háborúban olyat, hogy valakit eltalált egy golyó, úgy, hogy nem is tudták merről jött, csak a halál, amit okozott, az volt Önök előtt? Nos, ez a jelen helyzet pont ilyen, csak még jobban megtévesztő, mert itt nem a front mellett történik ez, hanem egy kellemesen tavaszias délután, az utcán sétálva a piacról hazafelé, ahol "hej de szép kis tulipánhagymát vettek". A végeredmény ugyanaz. Értik, ugye?
Nem leszek naiv, és nem fogom azt mondani, hogy a fél ország Önök miatt marad otthon nap mint nap. Nagyon nagyképű lenne ezt írnom, mert azért mindenki első sorban a saját bőrét félti. Ezért van az, hogy forog a gyomrom attól a rengeteg videótól és "megmondósnak" szánt bejegyzéstől, melyekben Önöket gyalázzák, azzal, hogy mit téblábolnak fel-alá mindenféle piacokon és boltokban, meg minek ülnek a buszon elől, stb. Olyan stílusban, amire Önök rendszerint azt reagálják, hogy "mi már ledolgoztuk a magunk idejét, mi is építettük ezt az országot, átéltünk ezt vagy azt, és ne mondja meg nekünk senki, hogy nem mehetünk le bármikor bárhova az utcán". Mert megtehetik. Menjenek.
Aztán majd amikor egyszer csak az Önökkel szemben az utcán fura arcot vágó középkorú férfi már nem bírja tovább, és Önökre köhög.....aztán egyszer csak egyik este mintha valami szőrös lenne a légcsövükben...meg a hátuk is furcsa.....meg olyan rossz köhögni......
Aztán maszkos emberek Önök felett.....pittyegés......kapkodás...sípolás.....távolodik minden.....
Aki Önökre köhög, nem tudjuk miért nem marad otthon ő is, ugye? A sakktábláról Önök mellett ezt a középkorú férfit is le kellene venni, ugye ezt gondolják most? Bizony. Igazuk van.
Viszont ha már ez a jó honfitársunk nem rendelkezik annyi aggyal, hogy otthon legyen, ha köhög, akkor Önök miért adják meg az esélyét annak, hogy pont Önökre köhögjön? Mert ez csak egy influenza? Nem, nem az! Mert Önöknek senki se mondja meg, mert túléltek 75 évet? De, pont Önöknek kell megmondani. Azt kell megmondanunk, hogy féltjük Önöket. Mert tiszteljük Önöket. Mert Önöknek is van joguk ugyanannyira hülyének lenni, mint nekünk. Önök is lehetnek annyira felelőtlenek, hogy odaülnek a buszsofőr mögé. Persze. Ezzel ugyanazt érik el, mint aki egy autópályán 170-nel megy, jobbról előz esőben, majd az Önök buszon üléséről készült kép alá az "idióta nyuggerek - nem értik, hogy miattuk rohadunk otthon??!?" kommentet írja. Hogyne, semmi baj nincs azzal, hogy mászkálnak amikor megtehetnék, hogy nem.
....biztos?!
Az van, hogy nincs 2 egyforma sors. Nincs két teljesen egyforma tünetegyüttes, nincs két tökéletesen azonos reakció, és nincs két párhuzamos élet sem. Egyedül van, és nincs családja, aki bevásárolna Önnek? Aki elmenne gyógyszertárba? Nos, ha ezt olvassa, vagy valaki felolvassa Önnek, akkor tudnia kell: az önkormányzatok is tudnak segíteni. Meg is próbálnak.
Ez, és CSAK EZ adhat felmentést az alól, hogy Önök az utcán vannak huzamosabb ideig. Az, hogy nem tudják máshogy megoldani. Mert azt elhiszem, hogy ilyen van. Nagyon is. Viszont akkor ha kérhetem, igen, én, Önök helyett: nem most kell a balkonra virág, nem most kell a kredencre új terítőt horgolni, és minden további nélkül túl fogják élni, hogy ne nézzenek be Lajosékhoz mi a helyzet a csöppségekkel.
Önök állampolgárok, teljes jogúak, sőt. Jellemzően ma már Önök "kapnak" az államtól (most hagyjuk, hogy mennyit is és mennyi munkáért cserébe). Az állam, vagyis a benne élő többi ember meg most azt kéri Önöktől, hogy amennyire csak lehet, legyenek fotel-lakók. Legyenek azok, akik otthon ülve segítenek nekünk, hogy ne találja el Önöket az a bizonyos köhögés. Segítsenek nekünk nem felelőtlennek lenni.
Mutassanak példát.
Mégpedig azzal, hogy el merik hinni azt is, amit nem látnak. Azt is, amit nem éreznek. Azt is, amit hisztinek gondolnak.
Mert ha nem így tesznek, higgyék el, nagy eséllyel, nagyon nagy eséllyel áll majd Önök felett valaki tetőtől-talpig fehérben vagy kékben, maszkkal az arcán, és bármennyire is szeretné, sajnos lehet, hogy nem pont Önt fogja tudni becsövezni....és nem mert nem szereti Önt. Nem is fogja Önt ismerni, de szeretni mégis fogja. Csak amikor dönteni kell két ember között, akkor a végső döntést nem a maszkos ember, hanem az Ön egészségügyi állapota fogja meghozni. Az Öné. Azé az emberé, aki most vagy lemegy egy picit sétálni a park szélére, mert mi baj lehet, vagy otthon marad. Ugyanis, ha ez utóbbi mellett dönt, akkor az előző mondatokban leírtak nagy eséllyel nem most, hanem csak jó pár év múlva következnek majd be, addig pedig jöhet a tulipán, a horgolás, az unoka, a bármi...és akkor majd nem kell dönteni se. Senkinek.
És akkor nem esélyek lesznek...hanem lehetőségek.
Mindenre.
Mindenre, ami élő.
Kedves Hölgyem, Tisztelt Uram! Köszönöm, hogy ezt elolvasta. Nem azért írtam, mert unatkoztam. Azért írtam, mert még szeretném sokáig életben látni az édesanyámat. Mint ahogyan Önt is valaki más, még ha nem is biztos, hogy tudja... Utálja Ön az Édesanyámat? Nem? Akkor jó.
Ennyire egyszerű!
Köszönöm!
Sz G
kép: nlc.hu
