A Zóld-foki Köztársaság, mert ez a neve, nagyjából akkora, mint Győr-Moson-Sopron megye. Nem nevezhető galaktikus méretűnek, de azért le sem "kicsizném", a méret nem minden. Tíz vulkanikus szigetből áll, és élnek ott úgy majdnem ötszázezren. Büszke nép, szép ország.

Nekünk elemi érdekünk ápolni kapcsolatainkat, mert közúton jól megközelíthető, akár egy átlagos magyar család hétvégi kirándulását is szervezheti oda, valamint ipari teljesítménye alapján bizton számíthatunk arra, hogy gyümölcsöző kapcsolatok ápolása révén hazánk gazdaságilag mindenképpen erősödni fog. Ja, nem.

Szóval veszem a bátorságot, hogy főnökünk útja mögött vagy egyéb gazdasági megfontolások álltak, vagy egyszerűen csak kiment venni egy jó mély friss levegőt így az EP választások finise előtt.

Jómagam csak biztatni tudom erre Miniszterelnök Urat.

Menjen, repüljön, és növelje azon országok számát, ahol minket elismernek, szeretnek, és a jövőben szívesen látják majd némelyikünket. Bárkit. Őt, engem, ilyesmi. Adnék még néhány tippet, hogy hova lehetne menni.

Vanuatu. Zseni egy hely, Nem, nem az Oroszlánkirály egyik részéből idézett isten, se nem a Csillagkapuból valami gonosz, hanem egy korrekt köztársaság. Korall-tenger keleti vége felé, Ausztráliától bagatell 1 500 kilométer, a hülye nem menne csak oda. Beszélnek angolul, franciául, és biszlamaiul. Utóbbi könnyen tanulható, 10-12 év, és már tudsz is kérni kenyeret a boltban. Kakaót és koprát termelnek, azt exportálják is, bármi is legyen utóbbi pontosan. Forgattak itt Survivort is. Azt nem értem mondjuk, ha valaki nem "survivor", akkor mi lesz vele? Szublimál? Sőt, ha valaki megnyeri a Survivor 1-et, akkor minek 2? Hogy kiderüljön, survivorabb-e az addigi survivornál? Mindegy. Vanuatu vár. Jó idő, víz, bankszámlának hely. Jó a védelmi rendszere is.....hm. Ennél egy fokkal durvább Tuvalu, ahol annyi a valódi szárazföld mint nagyjából a Csepel sziget, de barátságos, és tutter van legalább 1 bank. Meg 1 ház. Meg elhivatott nép, aki tagad megfelelő összegekért. Go to Tuvalu - nem kérdés.

Bhután. Nem olcsó poénkodás a névválasztás, sem az én, sem az ottaniak részéről. Viszont az tény, hogy a világ egyik legelzártabb országa, hegyek, völgyek, de még akár szubtrópusi éghajlat is. Minden egyben. Közel van Tibethez, ennek köszönheti nevét is tulajdonképpen, úgyhogy menni kell. Menni kell! A verbálisan alacsony szintű humor kedvelőinek szólok:itt nincs propán, viszont, bármit lehet oda exportálni, mert sok minden ott se nem terem, se nem "gyártódik" sajnos. EGYÉRTELMŰ rés, ahova a Ministerpresident Tour 2019 keretein belül be tudnánk szivárogni, és kötni egy mondjuk 50 millió euró nagyságrendű külkereskedelmi egyezményt sebtiben. Meg nem kérdezzék mit vinnénk mi oda, de hát mi ugyanolyan messze vagyunk Bhutántól mint Bhután a világ jelentős részétől, így hát a kishitűségünkön átlépve merjünk nagyot álmodni. Pakoljuk tele a bhutáni szupermarketek polcait hungarikumokkal, hadd tudják meg ezek a népek mi az európai kultúra.

Mikronézia. A neve nem egy feledés-kórra utal, melynek során kisebb tárgyainkat elhagyjuk. 1990 óta független, volt az USA fennhatósága alatt is, úgyhogy lehet ide is szépen kihaladni, ahol ők már voltak, nem jönnek vissza. Egyetlen szárazföldi emlőse a denevér, így a vérszívásban otthon is vannak, meg is szokták, nem jelentenénk ott újat nekik. Még az sem zavarná őket, hogy napközben nem egy barlangban lógunk fejjel lefelé, hanem egy helyi ivóban sírva énekelünk 75%-os ittasság mellett, egymás vállát veregetve, Tökéletes összhang. Jó, ok, azért minden évben úgy 5-6 hónapig megfulladsz a 200%-os páratartalomtól, és amikor vége akkor meg elviszi a fejed fölül a házad néhány tájfun, de le merem fogadni, nem kellene sokat marketingelni magunkat, hogy 1-2 cébéát felpattintsunk néhány sziget közepére. Icuka rajongana az ötletért. Ja, megnéztem. Van bankfiók. Széf is. Szóval ez is pipa.

Kiribati. 100 000 ember, 811 négyzetkilométeren. El is férnek meg nem is, de inkább igen. Nagyjából 250 éve van hivatalos történelmük, úgyhogy a puszta megjelenésünkkel hódolnának be nekünk. Erre rájöttek többen is eddig, volt akinek sikerült, volt akinek nem. Maradjunk annyiban, hogy mára függetlenek. A régebbi időkben foszfát bányászatból éltek, de elfogyott, így aki sok foszfátot evett az elmúlt 40-50 évben, az szégyellje magát. Maradt az idegenforgalom. Vagyis mi, mint idegenek, oda is mehetünk, és akkor nem leszünk idegenek, hanem pikk-pakk kiribatik. Ki az isten keresne egy kiribatit korrupciós ügyek miatt, nem? Na ugye. Senki. Javasolnék egy 30 millió euró nagyságrendű turisztikai fejlesztést eszközölni ott, mondjuk egy Paprika Parkot, ahol a kifogyhatatlan érdeklődéssel bíró helyi lakosságot megmételyeznénk az amúgy tényleg zseniális piros paprikánkkal, és ha már 1-2 turista is betévedne, az külön bingo. Vinnék a hírünket. Hogy ezek a magyarok milyen leleményesek. Szerintem adnának cserébe állampolgárságot is. Meg új nevet.

Nem folytatom. Nézem, ahogy szegény Szíjjártó Úr lehaknizza a jelenleg országként regisztrált helyek nagy részét a világon, mintegy "szondázva" hol, mennyire szívesen látnának egy, a böcsületes munkában megfáradt ex-miniszterelnököt, és jártában-keltében a látszat kedvéért szétszór néhány millió eurót. Csak, hogy legyen neve a gyereknek.

Átmenetileg.

Most az történt, nem több, mint hogy az eddigiekkel ellentétben elment a főnök is. A producer....

Nyilván nem véletlenül.

Azután majd jöhet a tájfutás jellegű kincskeresés, ha lesz kedvünk hozzá.

Sz. G.