Emberi Erőforrás Támogatáskezelő. Ízlelgessük ezt a kifejezést.

No meg még azt is, hogy EMMI. Abban is van emberi erőforrás. Mu-ha-ha.

Komolyra fordítva a szót: nincs abban semmi új, hogy adott minisztériumi források elosztásánál felbukkannak kuriózumok, amiken jókat röhögünk. Alapvetően indokoltabb lenne mondjuk felháborodnunk ezeken, de egyrészt a mutyiban szocializálódtunk, másrészt meg kit zavar néhány millió ami néha lecsurran a nép fiai közé. Senkit. 

Ezt, mármint a totális közöny és a tehetetlenség mámorító elegyét, ráérezvén az idők szellemére, a jelenlegi kurzus (...már én unom ezt a kifejezést, de még mindig inkább ez, mint, hogy: Fidesz - az más volt anno) zseniálisan használja ki, így az a helyzet, hogy bárhol olvasunk az új központilag kiosztott kultúra támogatási többletforrások elosztásáról, ott egyenlő súllyal vetnek betűt az EMIH 1,8 milliárd forintjáról és egy miskolci lottózó 3,5 milliójáról. Bármekkora összegben fogadok, hogy a biztosítékot nem a zsidó hitközség 1 800 000 000 egysége, hanem a szerencsejátékosok kis-kápolnájának 3 500 000 nagyságrendű summája veri ki. Pedig mindkettő közvetve általunk adott hozzájárulás. Előbbi egy majd megvalósítandó színházra megy, amit a Munkáspárt egyik volt épületében szándékoznak megvalósítani (nulla poén), utóbbi meg nyilván ahhoz kell, hogy bővíthessék a ... a ..... azt. 

Nos, ha kihőzöngtük magunkat a kisebb összegen, akkor talán azt hagyjuk is. Nem kell oda menni, és tüntetni. Beszéljünk inkább arról, hogy amit az EMIH kap, az FELE annak az összegnek, amennyit az ÖSSZES fővárosi tulajdonban lévő színház, ÖSSZESEN. Tekintve, hogy a kiosztásra került források 5,1 milliárdot tesznek ki, ez annak nagyjából 35%-a. 

A félreértések elkerülése végett: semennyire nem érdekel, hogy milyen valláshoz tartozó színházról van szó. Az sem érdekel, hogy Köves Slomó éppen kivel szeretne nagyon jóban lenni, mert gyaníthatóan bárkivel, aki épp kormányoz. Röviden csak annyit: azért megnéznék egy bayer-showt amiben ez a tehetséges "vallási vezető" szerepel. Tényleg. Végig gondoltam. Szeretnék egy ilyet látni! Ott ki lenne maxolva a szervilizmus, az szinte bizonyos. Bocsánat, ez túl szlenges volt: szóval egy ilyen kettős tévészereplés szerfelett érdekes lenne, nyelvhosszúság level végtelen. Hm. Ez is olyan trendi szöveg, Mindegy. Bitang lenne na....

545 millió forint egy jelenleg nem igazán aktív cégnek, aki majd isten bizony külföldön is sikerre visz ebből egy komolyzenei tehetségkutatót. Hajrá, én örülnék neki, de nagyjából annyira látom reálisnak, hogy mondjuk szlovák barátaink tülekednének a tévé előtt szombat esténként, mint hogy a Nélküled című nótára nyissák meg a Liberális Párt új irodáját. Pedig....na mindegy. 

1 milliárd forint ment (megy majd) a Nemzeti Színház egyik "leányvállalatához". Bejegyezve még ugyan nincs, meg még azt is majd elmondják egyszer, hogy mit is csinálnak belőle, de addig is, várjunk türelemmel. Egy célzott támogatás. Erről beszélünk. Sebaj. Én boldog vagyok, ha a nemzetem színháza gyarapszik. 

70 millió körüli összeg zongorázó fideszes országgyűlési képviselő cégének, 200 millió egy olyan tévének, aki arra sem volt képes, hogy definiálja pontosan mire is pályázik, a lényeg csak az volt, hogy nyerjen - nyert. 

Folytathatnám, mert a lista hosszú, és sok a kategória, most csak a felkapottabbakat vettem elő. 

Mit tanulhatunk ebből, Béláim? Mármint azon túl, hogy ha zongorázol, és vannak haverjaid a kormány közelében, akkor kapsz pénzt, hogy zongorázz csak bátran tovább (megjegyzem, ez mennyire szimpatikus hozzáállás már, de nem?!), no meg attól eltekintve, hogy célzott támogatást legalább igyekeznének olyan helyekre adni, amik már vagy megvannak, vagy kitalálták hol lesz és mi....nos, akkor mit tanulhatunk ebből?

Hát kb azt, hogy mind mi, mind a befizetett adónk annyira de annyira magasról van letisztelve, hogy inkább tényleg azt tartanám fairnek, hogy a döntéshozatalról rakjanak ki egy videót. A felvételen ott lenne Orbán Viktor, aki a képernyőbe nézve, önfeledt mosollyal az arcán tartja a papírok felett 2 centire a tollát, kőrőz a levegőben, és néha pakk - rákoppint egy sorra és mond mellé egy random összeget úgy max 2 milliárdig bezárólag, a jobb felső sarokban meg menne egy számláló, nevezzük ezt ebben az esetben "bullshit-o-meter"-nek. EZ, ÍGY, sokkal korrektebb lenne, mint ami amúgy történt. Mert akkor legalább annyi esélye lett volna másoknak is, mint a fentebb felsoroltaknak, úgy, hogy a bs-o-meter továbbra is pörgött volna, és éreztük volna esendőségünket változatlanul. 

Tisztelt olvasók, EZ a pénz volt most arra szánva, hogy kormányunk 2020-ban adózzon a kultúra színpadán. Hát, ez most így sikerült. 

Kicsinyes, szánalmas, és vérlázító. 

Engem, mielőtt még megkapnám, semennyire sem érdekel, hogy egy darabot Alföldi Róbert, vagy Vidnyánszky Attila rendez, és állít színpadra, magasról teszek rá. Ha és amennyiben az előadás jó, úgy tapsolok amíg csak bírok, ha nem tetszik, akkor rövid tenyér-csapkodással jelzem a tiszteletem a színészek belefektetett munkája iránt. 

Mert a művészet szubjektív, Hölgyeim és Uraim, az adóforintjaink viszont nem. 

Amíg pedig egy olyan "kormányunk" van, mely a szubjektivitást kizárólag önzéssel helyettesíti, ráadásul céltalanul, addig nem tudunk majd objektíven ítélkezni a bennünk lévő kulturáltságról. A legjobb pedig messze az lenne, ha ésszerűség lenne a pénzosztás alap-definíciója, és akkor a szubjektivitásra még lehetőséget is kapnánk, mert tudnánk válogatni innen is meg onnan is, és a népítélet a következő évre formálhatna némi objektivitást a matek mögé.

Akkor pedig senkit sem érdekelne a lottózó, és sokkal többeket az 1,8 milliárd. 

Kultúra elvtársak, kultúra. Tudják, azt valójában pénzen nem megvenni szokták, maximum támogatni. Ez már csak egy ilyen műfaj.

Sz G 

címlapfotó: szinhaz.org