Megfogadtam magamnak, hogy egyszer írok Bayerről, és soha többet, mert egy szint alá nem vagyok hajlandó benézni, de nem megy, sajnálom. Akiknek tetszik annak az embernek (az ő nyelvén: véglénynek) a stílusa, az most lapozzon tovább. 

Megnéztem a legutolsó Bayer-showt. Nem kellett volna. Mert ez lett belőle, itt alább.

Nos (sóhaj....) az van, képzeljék el, hogy ez az egész rendszer, amiben élünk, amolyan római mintára működik. Kell cirkusz a népnek, ugye, meg némi kenyér. Hát persze. Előbbiből sok, utóbbiból meg elég a morzsa. Vannak, akik a morzsákért küzdenek, mások meg a cirkuszból élnek.

Bocsánat, egy rövid megjegyzés: ebben az esetben kicsit szégyellem magam amúgy, mert a tisztességes cirkuszi előadók éveket, sőt, egész életüket beleadják abba a néhány percbe, amit láthatunk belőlük. Könnyedek, légiesek, mosolyogva teszik azt, amire sokezer emberből talán ha egy képes, de leginkább még ő sem. No, meg vannak azok, akiknek saját véleményük szerint elég kiállni egy színpadra, és lenni. Felböfögni valamit, amire a sok agyatlan baromállat kikerekedett szemekkel figyel. Mert a stílusukban benne van mindenük. Bayer ilyen. Egy lenéző, provokatív lény, akiben annyi emberi érzés van, mint egy szögben. Szúrni ugyanúgy tud, csak hát neki legalább lett volna lehetősége tovább fejlődni, úgynevezett emberré. Szólok: nem sikerült. Maradt egy szög - a szerk. 

Aki ezt még mindig olvassa, az észlelheti, hogy kérem most a saját stílusában, mármint Bayerében ragadtam billentyűt. Tudom, egy senki vagyok hozzá képest, egy névtelen nímand, de hát legyen köztünk különbség, legalább annyi, hogy én névtelen vagyok. 

Én nyilván egy ballib szoci sorosbérenc troll vagyok, aki ki sem lát Brüsszel, és mondjuk a DK vagy az MSZP hátsójából. Jaj, bocsánat, Báyeresen kell: szóval egy senkiházi gumigerincű kis takony vagyok, aki epekedve lóg az ellenzéknek nevezett csürhe csecsén. Na. Így jobb. Pedig kedves Zsolt ha tudnád...

No, de drága barátaim, a lényeget ne hagyjuk ki, mert hát történnek itt dolgok kérem. Nem is akármilyenek. Figyeljenek, mert olyat olvashatnak itt, amire józan ember nem hajt fejet nyugodt szívvel. Mondhatni az álmunkat meggyalázó mocskos tartalom ez, nem más. Söpredék betű-halmaz.

Történt ugyanis, hogy amióta Kövér László megadta a felhangot a Parlamentben a nőkről, amolyan igazán délcegen ugye, azóta Soros a kanyarban sincs, Brüsszel is csak néha néha hallik, azoknak a nyomorult, béna északi népeknek is csak egy Szíjjártó fészbúk üzenet jut csak. Szerencsétlen barmok. Hát hogyan tudnak így vegetálni azzal a 2 agysejtjükkel, ugye? Északiak...pfff… (sohaj..)

Szóval a nőkről szólnék néhány keresetlen szót. A nőkről, azokról a kettessel kezdődő személyi számú kis furcsa amőbákról akik úgy éldegélnek közöttünk, néha halljuk őket ugye, mert hát van amikor sipítoznak, de hát mi végre meg minek drága barátaim?! Mit akarnak ezek? Dönteni? Szavazni? Egy keresztény országban? Mi történik itt körülöttünk?! Már a madarak is felelfelé @rnak?! Magyarnak merik nevezni magukat? Kapaszkodjanak meg: igen. Magyarnak. Azoknak. A nők. istenem segíts....

Komolyan mondom, van itt ez az újságírónő, ráadásul franica (...sóhaj), akinek egy immáron 93 (a történtek idején 91) éves, néhai francia köztársasági elnök egy interjút követően megfogta a seggét. Igen kérem, a seggét. Ez a véglény meg, most azt nyilatkozta, hogy zaklatták. Őt. Egy nőt. Egy 91 éves férfi. Hogy, de komolyan, hogy nem rohad le a nyelve az arcával együtt és esik bele a saját pöcegödrébe az ilyen papucsállat?! Szólni mer, és nem büszke rá, hogy megfogdosták a fenekét? #metoo?!? Mi van?! 

Nos kérem, az a helyzet ezzel az elképesztően büszke keresztény néppel, hogy akik mi vagyunk ugye, hogy ebben mi, férfiak, mi Báyerek ugye, oly büszkén és magvasan élünk. Élünk. Magunknak köszönhetően. olyannyira "köszönhetően", hogy aki nem férfi, tehát nő, az örüljön annak, hogy nem verik be a pofáját, és nem köpik le, ha el van sózva a leves. Én, Bayeresen Zsolt is úgy vagyok ezzel kérem, hogy amikor egy nőről beszélek, ahogyan azokról a kis sutácska lényekről kell, akkor otthon az én drágalátos mátkám megdicsér. Mert ő nem OLYAN nő. Ő másféle kérem szépen, és nyilván a maguk mátkája is másféle. Ők nyilván büszkék, rám, persze, és igénylik, hogy a férjük rajtuk kívül minden nőt alázzon. Peckesen, büszkén, magvasan, ahogy kell. Kövér úr is megtette, hát akkor meg mi egyszerű, bajusztalan emberek mit tehetnénk mást?! Nem? De. 

......hát komolyan mondom drága igaz honfitársaim, erre aludnom kellene egyet. Hogy nem sül le a képükről a bőr. Ez, EZ lett ebből a mi csodálatos nemzetünkből. Rinyáló kis szukácskák gyülekezete.

Szólnak. kikérik maguknak. Feljelentenek. Beletipornak a férfiak eleve makulátlan Isten áldotta világába. 

No de nyugodjunk meg. Helyre lesznek téve. Kezeskedik erről a vérünk, a virtusunk, a mindenünk, ami mi vagyunk, ami én vagyok és ami más. 

...nem tudom, értették-e mi ez a #metoo dolog. Ez kérem alássan nem más, mint unatkozó, csúnya, érdemtelen nők megnyilvánulásainak egyfajta színtere, és visszaigazoltan elfogadott módja annak, hogy makulátlan férfiakat tegyenek tönkre örökre, állítsanak a nyilvánosság előtt pellengérre, és gyakorlatilag megsemmisítsenek. 

...sajnos azért, mint minden mozgalomnak, ennek is vannak olyan szereplői, akik azt nem jól, nem a jó célra használják, de ez jelenleg lényegtelen Bayer úr, ha nem értette volna az egész lényegét - a szerk. 

Szóval kedves véreim, hát az a cafka kis újságírónő-féleség vagy mi a csuda, inkább ment volna el a testéből élni, ha már ennyire büszke, hogy a seggét fogdossák. Velőtrázóan arcpirító, hogy e helyett még itt panaszkodik. 

Összefoglalva azt tudom mondani: miért nem megy el minden nő a búsba, kivéve akire majd a nemzet megmondja, hogy maradjon a seggén?!?! De tényleg, hát normális ez a világ?! Ezt akarták Ősanyáink és ősapáink?! 

Nem, kedves Bayer Zsolt. Nem ezt akarták. 

Ezt végképp nem. 

Sz G 

fotó: pestibulvar.hu