Általában szoktam követni a hazai és nemzetközi politikai eseményeket, és néha már-már az a bódult és mámoros érzés is a hatalmába kerít, hogy most aztán valami tényleg elindult az ellenzék oldalán. Aztán másnap, vagy aznap este akár azt gondolom már csak, hogy "esetleg", majd, hogy "na majd legközelebb", és végül jön a "már megint semmi sem történt" érzés. Ez a folyamat 1-3 napig tart eseményenként, vagyis tartott, mert ahogy telik az idő, úgy válik egyre világosabbá számomra, hogy a hazai politikai ellenzék a jelenlegi felállásában és gondolkodási képességével nem a magyar valóság pályáján játszik. Úgy viselkedik, mintha mondjuk Hollandiában, Németországban, ne adj Isten Belgiumban, vagy akár Romániában lennének. Vagyis olyan helyen, ahol tüntetni (nem ide értve az 50-60 fős tájékozódási gyalogtúrákat a fővárosban) azt jelenti, hogy megfogalmazunk valamit, kiállunk valami ellen, vagy éppenséggel valaki mellett, és a tömeg és/vagy az egység erejével elérünk valamit, de legalábbis szóba áll velük a másik oldal. 

Na itt nálunk ez nincs.

Ez persze erőteljesen és legfőképpen annak tudható be, hogy itthon nincs már az a pálya, ahol a demokrácia klasszikus értelmezésű játékát lehetne játszani, mert a jelenlegi kurzus (sajnos) zseniálisan kitalálta a politikai játék új szabályait, be is vezette azokat, és tarolt vele. Viszont az érem másik oldala meg erőteljesen és hangsúlyosan az, hogy mikor fogja az ellenzék végre felfogni, hogy NEM KELLENE ugyanabba a stadionba besétálni, ahol a kormány van, nem kellene felvenni az összecsomózott fűzőjű stoplist, és nem kellene belebújni a krumplis zsákba és abban ugrálva próbálni focizni ellenük.

Volt szerencsém 3 napot teljesen vidéki környezetben tölteni, egy gyönyörű helyen, gyakorlatilag nomád körülmények között, és mikor visszaértem a fővárosba és végig néztem a híreket az elmúlt néhány napból, tényleg olyan volt, mint valami félresikerült iskolai előadást néznék valaki keresztapjának a VHS lejátszóján. Általános. Alsó tagozat. Pedig csak 3 nap volt, nem a világ végén, de az érzés olyan, mintha külpolitikai összefoglalót néztem volna belpolitikai helyett, valami félismeretlen közép-afrikai országból (elnézést tőlük).

Arra jutottam hát, hogy felteszek néhány kérdést Önöknek, mert kíváncsi vagyok, valójában ki mit gondol bizonyos kérdésekben, nemre, korra, felekezetre való tekintet nélkül. Ismeretlenül, a válaszok száma alapján nem fogok következtetéseket levonni, de most nem mondtam igazat. Fogok - magamnak. Érdekes lesz, remélem, és köszönöm, ha szavaznak.

borítókép: 444.hu