Igen Tisztelt NER Lovag!
Először is engedje meg, hogy megköszönjem azon nemzetgazdaságilag kiemelkedő tevékenységét, mellyel cégén, illetve cégein keresztül nyilvánvalóan és megkérdőjelezhetetlenül hozzájárult a hazai GDP alakulásához az elmúlt néhány évben!
Azon etikailag is kifogástalan szakmai és emberi munka, melyet véghez vitt, méltán juttatta el Önt és vállalkozásait azon jövedelmezőségi tartományokba, ahol most találhatóak. Ez, ismerjük el, a csúcskategória.
Látjuk, érezzük, ahogy csordogálnak és nyilvánosságra kerülnek a tavalyi évre vonatkozó beszámolók főbb számai, hogy az az 1 - 200 milliárd forint, melyet Ön osztalékként kivesz a rendszeréből, megérdemelt jutalma azon áldozatos, korrekt és szabálykövető magatartásnak és rendkívüli odaadásnak, melyek segítségével egy nyílt, befolyásolástól mentes, igazi verseny által átszőtt permanens megmérettetésben Ön fent tudott maradni, és képes volt folyamatosan alkotni, tenni a népért, így végső soron a hazáért, még talán értem is.
Köszönöm, köszönjük!
Nagyon kevés ország, nemzet van a világon, ahol egyszerre ennyien képesek megújulni, ráadásul mindezt saját forrásból, bármiféle állami beavatkozás, hitel, vagy iránymutatás nélkül. Ön, Tisztelt NER Lovag, a mi, az én büszkeségem.
Büszke vagyok arra, hogy ilyen kemény munkabírású, a gazdaság legapróbb rezdüléseit gyakorlatilag már-már előre megérző, ösztönösen jó döntéseket hozó honfitársakkal áldott meg az Úr, így egy és ugyanazon talajt taposhatom Önökkel.
Büszke vagyok, hogy az Önök példája lebeghet előttem a mindennapokban, hogy igen, lehetséges elérni és megélni egy ilyen álmot, ekkora növekedést és prosperitást. Mert lehet, és erre a példa Ön, Önök, akik ezt nap min nap valósággá változtatják, az ötlettől a gyakorlaton át az osztalékig.
Kérem, ne engedje, hogy alávaló, áskálódó, mindenféle politikai és civil szervezetek és magánszemélyek nonszensz és irreális összeesküvés elméletei befolyásolják Önt! Ez a semmirekellő, ingyen kosztra váró, önző, önmegvalósításra képtelen gúnyos csőcselék nem csinál mást, mint azt lesi, várja, szomjúhozza, hogy mikor köthet bele valami apró, piszlicsáré, mindenféle alapot nélkülöző feltételezésbe mellyel bemocskolhatná az Ön nemes szándékát és tetteit. A szót nem érdemlik meg ezek, ne is pazarolja hát rájuk.
Ugyanakkor azt is kérem Öntől, a tisztelet és a megbecsülés legmélyebb keretei között, hogy ugyan legyen már szíves megemelni azt a kényelmes kis hátsóját, és akár anonim, vagy akár felvállalt módon, nekem teljesen mindegy, de ugyan fáradjon már el egyedül vagy anyuval egy kórházba, egy gyermekotthonba, egy iskolába, egy pszichiátriára, egy államilag "finanszírozott" idősek otthonába, vagy akárhova, ahol a nép amúgy van, és egy becsületesen vastagon író tollal töltsön már ki egy szabad szemmel látható zsíros összeget mutató, sok nullával végződő csekket, és adja oda az intézmény vezetőjének azzal a mondattal, hogy azt el ne árulja senkinek, mert ha megteszi, biztosan vissza kell adnia - mert ugye Magyarországon erre nincs szükség -.
Legyen már olyan kedves és húzzon el azon nyomban segíteni például a hajléktalanokon, akik a maga által kövezett terekről is ki lettek takarítva, így a maga által tulajdonolt földek szélén lévő, maga által kitermelt fákat "tartalmazó" erdő szélén húzzák meg magukat.
Vagy mondjuk ha fentiek nem tetszenek, akkor legalább vonszolja már le magát focizni egy stadionba, van elég, biztos hallott róla, és rendezzen ott egy nyomorult jótékonysági meccset a többi lovaggal együtt, meg hívja meg rá az ellenzéknek nevezett kis csapatokat is, mit bánom én, és aki a labdához ér, az fizessen érintésenként 5 000 forintot mondjuk egy hospice alapítványnak. Aztán ha kérhetem igyekezzen minél többet labdába rúgni OTT IS.
A pénz amit megkeres ettől nem változna lovag uram, maximum néhányan tényleg elhinnék, hogy a szemgolyója közepén pupilla van, nem dollárjel.
Mert az tuti biztos, hogy a lovagok sorsa a legritkábban a tisztes megőszülés, de amíg lovagok, addig néha tesznek mást is, mint fejeket vagdosnak halomra. Biztos hallotta már ezt.
Úgyhogy a legnagyobb tisztelettel kérem Önt: guruljon már el de gyorsan egy olyan emberhez, vagy szervezethez, aki a nép között él, és adott esetben még érdekli is annak a sorsa, és ha már a világ egyik legkorruptabb módján kaparta össze azt a pár maréknyi dollárját ami van magának, legalább annyi betyárbecsület legyen önben, hogy akár fű alatt, teljesen anonim módon, adjon vissza belőle azoknak, és azok közül is az elesettebbeknek, vagy kisebbeknek, vagy fejlődésben lévőknek, akiktől közvetve ez a pénz van, vagy akiknek közvetve ugyan, de eleve és "ab ovo" szánták azt. Mert azért az mindenkit meglepett, hogy a végfelhasználó (haszonélvező?) és az adó között elhelyezkedő, oda befurakodó és ott felnövő réteg lesz ennek az egész rendszernek amit (többek között) EU-nak hívnak a legnagyobb haszonélvezője. Vagyis a mérték, az lett a meglepő.
Ne várjon a töketlen népre, hogy majd eljön ha akar valamit, mert nem nagyon fog. Legyen lovag. Lépjen Ön elsőként.
Társadalmi felelősségvállalás. Ezt majd a pr-osa elmagyarázza Önnek mit jelent, ha nem érti, kérje el írásban, és olvasgassák otthon a családdal hétvégén.
Aztán ha leesett a tantusz, vagy átjött a gondolat, akkor kocsiba be, egyesbe be, könyököt ki, a bankba be, a számláról le, utcára, ki, másoknak LE...!!
Nos, Tisztelt Lovagom! Én zárom is soraim, Ön meg nyissa ki füleit, és amint mondtam: uccu neki!
Tisztelettel:
A Többiek
fotó: Gyalog Galopp - részlet