Nem egy film szól arról, hogy a főszereplő újra és újra mindig ugyanarra a napra ébred, és/vagy egy adott trauma esetén visszaesik egy bizonyos időpillanatba. Akik ezt átélik, azok néhány ilyen esemény (hurok?) után elkezdik felfogni a helyzetet, alkalmazkodnak hozzá, bizonyos idő elteltével pedig megtanulják a maguk javára fordítani és kihasználni azt. Röviden: tanulnak belőle. A katartikus happy end végül akkor következik be, amikor valahogy sikerül kibillenteni az addigi ismétlődéseket, és tadáááám: eljön egy másik világ.
Na most a magyar ellenzék azon mozgóképes alkotások egyikében szerepel, ahol a főhős memóriája is törlődik minden reggel -ilyen film is van-, pedig a forgatókönyv szerint nem kellene, hogy ez történjen -na ilyen film viszont nincs-. Szorgos munkával azonban mindig ez lesz a vége, Újra és újra.
Összefogás. BAMM!! Aki ennek a sokkolóan új szónak az olvasatán most leesett a földre, nos, az a jelenlegi magyar ellenzék.
Mindenki más régen tudja és érti, ott ülve, hogy akkor, és tényleg kizárólag csak akkor lehet a mai magyar választójogi törvényt és politikai erőviszonyokat figyelembe véve választáson mást elérni, mint a Fideszt győzelemhez segíteni, ha és amennyiben 1 jelölt lesz említett párt emberével szemben. Pont. Annyira egyszerű, mint az a tény, hogy ezt most Ön olvassa. Attól még nem kell, hogy tetszen Önnek ez az írás, hogy a betűket egymás után értelmezve "olvassa" azt, de a tény, hogy még itt van, az ha fejre állunk és bégetünk is: olvasás. Ugyanez a helyzet az ellenzék felfogóképességének teljes hiányából következő eredménnyel. Nem kell, hogy tetszen az összefogás egy másik politikai alakulattal, de ha nem történik meg, akkor hiába a dédelgetett álmok, maradnak a megélhetési politikai kategóriában. Nagyjából örökre. Erre a Fidesz régen rájött, és 1, kötőjel kettő darab, összesen 4 szavas mondattal nyeri magát szénné sokadik alkalommal. Felfogták, hogy ugyanarra a napra ébrednek, az ellenzék is, csak utóbbi ezt valamiért úgy délelőtt 9 órára elfelejti. Teljesen. Minden nap.
Van egy DK, aki most nyert "rengeteg" helyet brüsszeli szolgálati lakhatáshoz, Orbán Viktor reinkarnációjának követői kettőt, és néhányan még egy párat, ki tréfás körülmények között, ki könnyekkel átitatva. Csak valahogy az nem esik le senkinek, hogy ha ez országgyűlési választás lett volna, most akkor nem kétharmad, hanem úgy kb. könnyed 100% Fidesz lenne kis Hazánkban. Hát....hogy is mondjam, az elsöprő sikert én nem így értelmezném, ha hithű ellenzéki lennék.
Ez így a jelenlegi kurzusnak "süti", és én már lassan kezdem komolyan elhinni, hogy a parlamenti patkó nem narancssárga oldalának is.
Önkormányzati választás jön, hopp, fel a lóra, seregbe, hátha úgy 15-20 helyen lesz ellenzéki összefogás, és 1 jelölt mindenhol. Ebből vonjunk le rögtön ötöt, ahol majd 1 héttel előtte kiderül, hogy mégsem. Lesz mondjuk néhány nagyobb város, és több kistelepülés, ahol ez összejön. Nem lenne rossz megnézni, hogy ezen helyeken mi lesz utána. A Fidesz országgyűlési választási eredményének ez nem oszt nem szoroz - vélhetően és legalábbis, mert az másik pálya, tudjuk mi a különbség. Viszont a helység jövőbeni finanszírozásának jót tenni nem fog sajnos, meg jön majd a demagóg kormányzati lejárató road-show a helyi lapokban, híradókban, mindenhol. A polgármester felesége szekta vezér, és jellemzően kiscsikók szűrt vérében fürdik, stb.
A fővárosról nem is beszélve, Van egy közepesen lelkes, minden hájjal megkent, igazi régi arc (mindenki értse ahogy akarja - igen, úgy), aki elviccelget a sajttájékoztatókon, és láthatóan semmi nem lebeg a szeme előtt, mint a jóleső hétvégi fröccsözés a telken. Meg is értem amúgy, csak ehhez nem feltétlenül kell fő-polgármesternek lenni. Sokan biztos bírják is, mindenkinek van ilyen szomszédja. No, és vele szemben képtelenek értelmesen beszélni tudó, a politikához és/vagy a gazdasághoz valamicskét is konyító embert állítani. Pedig hát, nem magas a megütendő mérce, lássuk be.
Puzsér az Puzsér. Elképesztően összetett a gondolkodása, gyakran arrogáns stílusa mögött azért van jó pár értelmes és helyes gondolat, de az előadásmódján a tömegek egy jelentős része nem lát túl. Nem is fog. A fő üzenete, a sétáló Budapest pedig lehet, hogy Hollandiában ütne, de nálunk, ahol ha tehetné a mosdóba is kocsival járna az, akinek van, kevésbé várható, hogy ez átugorná az igazi küszöböt.
Karácsony Gergely. Hát. Nem tudom. Egy csendes bajor kisvárosban a pék fia, akit elvitt az élet a fővárosba, és visszajött tanultan. Ott menne. Itt? Khm khm.
...és kérem szépen nagyjából ez a választék. Csodálatos.
Nem mondom, van, amit rá lehetne bízni Puzsérra, és van, amit Karácsonyra. Csak úgy az egész fővárost...hát, nem is tudom.
Ne ragadjunk le Budapestnél, a nagy falu csak 1 helyszín, és nem az ország.
Szóval van az, hogy az ellenzék eljátsza megint ezt a rém de nagyon demokratikus eljárást, hogy akkor előválasztás, meg minden, és talán még látom is értelmét, de a tény, hogy eddig sem sikerül eljutni, azért az elgondolkodtató. Bármennyit töprengek, most ember nem jut eszembe, akiről azt gondolnám, hogy mögé állna mindenki. Ez pedig a legnagyobb baj, hogy ezt gondolom, és vélhetően sokan. Ide vezetett közel 9 év töketlenkedés, túlélési politizálás és könyöklés 1-2 helyért itt-ott. Vagy, ha eszembe is jut, szerintem nem vállalná.
Egy szem ellenzéket sem látok. Csak szemellenzéket, de azt bőven.
Nagyon kérem, de komolyan, legyen már az, hogy a realizmus szó egy picit visszanyeri értelmét, és nem az történik, hogy mindennap ugyanarra kelnek, ugyanazt mondják nekünk, és ugyanolyan átéléssel. Mit is?
Mert ez így egy büdös nagy Replay gomb. Az is beszorulva.
Semmi több.
Sz G
