Tisztelt Olvasók!

Nem vagyok semmilyen celeb, politikus, vagy hasonló kattintás-vadász. Viszont azt gondolom, itt az ideje annak, hogy alázatot és tiszteletet mutassunk számunkra ismeretlen emberek felé, és meghajoljunk már nem társaink lehetséges, de meg nem élt sorsa előtt. Mi, hétköznapi emberek. Ugyanolyanok, mint akik a Hableány fedélzetén vesztették életüket.

2019 május 29-én meghalt 28 ember. 

26 Ember Dél-Koreából, 2 Ember pedig Magyarországról. Mindahányan Budapest szívében. Attól ez még a fővárosunkban történt, hogy nem közúton, hanem a vízen.

Nem érdekel ki hibázott, vagy ki nem. Nem érdekel, a 2 Honfitársunk milyen pártállású volt. Nem érdekel, a koreai elhunytak közül ki volt szerzetes, biztosítási csaló, vagy éppen lapos-Föld hívő. Teljesen lényegtelen. Mindenkinek volt anyja és apja, sőt, talán fia is.

Számtalan baleset történt már itthon és külföldön, ahol sajnos megannyi Ember veszett oda tejesen értelmetlenül, fiatalok, idősek, buszon, autóban, vonaton, bárhol. 

Mos viszont ez az esemény berúgta a szobánk ajtaját, mert itt történt, mindenki szeme láttára, mindenki előtt, és mindenki mellett. Szinte szó szerint. 

Néhányan egészen gusztustalan és elvtelen módon politikát csináltak belőle, vannak önjelölt szakértők, és hasonló, ilyenkor nagyon hirtelen nagyon empatikussá váló valakik. 

Aki valaha volt folyó víz közelében, és valóban tudja, mit jelent a sodrás, és, hogy valóban milyen a víz tulajdonsága a tragédia helyszínén, az tudja, ember feletti munkát végez bárki, aki volt, ott van, és teszi. 

Ma kiemelték a roncsot, további áldozatokat is felszínre hoztak, olyan emberek, akik ezért gyakorlatilag az életüket kockáztatták, névtelenül, csendben. A legnagyobb tisztelet és elismerés jár nekik, embertelen munkát végeztek, emberi módon.

Ezért engedjék meg nekem, hogy kérjek Önöktől, Emberektől valamit még, ezen felül. 

Dél-Korea nemzeti virága a Sharon rózsa (Hybiscus Syriacus "Diana"). Ez egy fehér virág, egyfajta fehér rózsa. 

Magyarországon nincs kiemelkedően jellemző "nemzeti" virág, ezért idomuljunk, és képzeljünk magunk elé egy vörös rózsát. Szenvedély, tisztelet, teljesség. Ezek ebben a virágban biztosan benne vannak. 

Mindezek alapján a következőket kérem én, egy senki kis önjelölt írogató, Önöktől, Emberektől:

a napokban, mikor a baleset melletti part megközelíthetővé válik, menjen el oda minél több Ember, és tegyen a vízre egy fehér ÉS egy vörös rózsát. Ha gondolják, kössenek rá egy kis fehér szalagot rajta néhány szóval. Ha úgy gondoljátok, úgy gondolják, írják rá, hogy mianhamnida (sajnálom - koreaiul), magyarul pedig azt, hogy "sajnálom".

Semennyire sem érdekel, sőt, magasról teszek rá milyen pártszimpátiával megáldott ember olvassa el ezt a néhány sort itt. Az érdekel, hány Ember teszi ezt. 

Olyan ország vagyunk, mely képes magától emberként, vagyis Emberként viselkedni, 

Tegyük meg, csendben, névtelenül, mások miatt, másokért, és NE, ne "mutassuk" meg, ahogyan mondani szokták. Nem. Csak tegyük meg. Csendben, alázattal. 

Megérdemlik, ők huszonnyolcan, és mindenki, aki hasonlóan hagyott itt minket, akaratán kívül. 

Köszönöm, ha akár csak 1 valaki is megteszi.

Sz G