Először is engedjék meg, hogy elismerjem Dr. Müller Cecília országos tisztifőorvos asszony, valamint Lakatos Tibor ezredes úr munkáját, vagy hát fogalmazhatnék úgy is, hogy az áldozatvállalásukat! Azt megítélni nem tudjuk, hogy a színfalak mögött pontosan mit is tesznek az operatív törzs tanácskozásain, de az, ahogyan minden délután rezzenéstelen arccal kiállnak a szenzációra éhes média elé, az megsüvegelendő. Ezt attól függetlenül tényleg így is gondolom, és emberileg a lehető legmélyebben hajlok meg előttük, hogy mit is szeretnék itt lentebb kifejteni. Riszpekt!

Higgyék el, pontosan tudom, mit érezhetnek ott a pulpitusok mögött állva. 

Nagyjából azt, amit több ezer sorstársammal egyetemben akkor éltünk át, amikor egy vizsgán a tételt meglátván azonnal éreztük: itt minden eddigi élettapasztalatunkra, valamint az eddigiek során valaha hallott összes szavunkra szükség lesz a nyers túléléshez. Ahhoz, hogy elhitessük a bizottsággal és/vagy a tanárral, hogy megvan bennünk az elvárt tudás. Mármint egy stabil ketteshez. Azzal a nagyon nagy különbséggel, hogy azt akkor ott, mi, magunk miatt tettük jellemzően. A fent említett két hétköznapi hős esetében azonban nyilván nem ez a helyzet. Rendelkeznek tudással, tapasztalattal és szakértelemmel. 

Mégis, érthetően persze, olyasvalamit kell képviselniük, amiről ők is tudják, hogy nem teljesen fedi a "közönség" által elvártakat. Most közönség alatt nem a sajtó képviselőit értem, hanem azon embereket, akik azért nézik őket, hogy adatokat, információkat tudjanak meg, hol is tart a vírus-helyzet. Máig töprengtem több indokon, miért a ködösítés a lényeg, de eljött a nap, hogy megvilágosodtam. Nem egy ad hoc döntés áll az ő szerepük mögött, hanem egy átgondolt stratégia, mégpedig egyszerűen az időhúzás. 

Miért tűnhet ez így?

Vannak országok, ahol naponta többször frissítenek adatokat a megbetegedések számáról, azok területi eloszlásáról és a fertőzéses gócpontokról, stb stb. Abban bízva, vagy azt gondolán, hogy akkor majd a lakosság ennek megfelelően reagál, viselkedik, közlekedik, és így tovább. Meg vannak olyan nemzetek is, ahol a lehető legkevesebb információt adják ki, annak érdekében, hogy lehetőleg mindenki legyen megszeppenve, ne gondolkodjon azon, hogy most akkor melyik város biztonságosabb a másiknál, mert hát ugye ez gyakorlatilag naponta változhat. Most vagy tényleg véletlenül, persze ezt nem gondolnám, de mégis, mi, magyarok egyértelműen ezt az utat. választottuk. Ehhez annyi kellet csupán, hogy amíg a miniszterelnök nem jelenik meg személyesen a küzdelemben, addig alacsony legyen az esetszám, majd miután ő kilépett a függöny elé, akkor ez emelkedjen, és amikor már tényleg komolyan érezheti nagyjából mindenki a mindennapjain, hogy azért baj van, akkor a vezető erőteljesebben lépjen. Ez véletlenül pont így alakult, csak a számok nem ugrottak meg, amire később visszatérek. A két "főszereplőnk feladata" ez volt, ez most is, és jól teljesítették. És ha hiszik, ha nem, ez részemről nem kritika feléjük!

Elértek egy tisztes szakmai pályafutást és most abban van részük, hogy politikailag is szereplővé váltak egy időre. Felléptették őket arra a porondra, ahova sosem akartak, Kovács Zoltán tiszteleten alapuló performanszánál meg kifejezetten a pódium szélén maradtak volna szívük szerint. 

Mert senki ne próbálja megmagyarázni nekem, hogy az a miniszterelnök, és a stábja jelentős része aki naponta csatázik a világ csúnyábbik részével, az arra várjon, hogy 120 000 maszk ideérjen Németországból. Miközben a csehek meg rendeltek (!) Kínából (!) maszkoktól kezdve egy rakás egyéb dolgot, ami már náluk is van. Mi meg várunk egy kamiont... Az biztos, hogy ilyen helyzettel miniszterelnök emberemlékezet óta nem szembesült, tehát fogalmunk sincsen más hogyan reagálna, lehet simán, hogy még rosszabbul. 

Az is tény, hogy a bejelentett, nevezzük úgy "banki csomag" azért rengeteg cégen és magánszemélyen segít. Ez nem kérdés, tökös húzás. Gazdasági szempontból, hosszútávon gondolkodva azért ez kb az első "unortodox" döntés, amire azt mondom, hogy rendben van. Értem az ettől várt gazdasági "mögöttest" is, azt majd meglátjuk, hogy a forint miként reagál erre hosszabb távon. 

Viszont az is tény, hogy ezzel, amit láttunk az operatív törzs tájékoztatóin, lassan kezdett összeállni a kirakós, és végül az utolsó kis tégla is a helyén van: "...az egész országban jelen van a koronavírus...".

Ez a lényeg. Addig nem kezdtünk bele széles körű tesztelésekbe (értem azt is, hogy ez lehet teljesen irreleváns is), addig nem közöltünk pontos adatokat a fertőzöttek koráról, területi eloszlásáról, amíg ezt mondatot végre ki nem tudtuk mondani. Nem azt mondom, hogy direkt, vagy, hogy rossz szándékkal, hanem azt, hogy a kiválasztott stratégia azon alapszik, miszerint ha bizonytalan vagy, hogy valahova inkább ne menj, mert ott rossz neked, akkor nem fogsz odamenni. Viszont, ha tutira tudod, hogy ahova mennél, ott minden ok, akkor meg lehet, hogy pont te leszel az, aki a "rosszat" odaviszed. 

Ez, a mérleg egyik nyelvében még logikus is, viszont azzal jár, hogy kezdetben legalábbis azt az érzetet kelted, hogy felesleges aprólékosan küzdeni a vírus ellen az elején, mert úgyis kb minden második embert megfertőz majd. Nos ezzel meg az a baj, hogy akkor meg miért is nem rendelnek el kb kijárási tilalmat? Mert hát ebben az esetben ez lenne a logikus. Nem pánikos, hanem logikus - ha már ez az analógia.

Mert tényszerű kérdések alól napokig rezzenéstelen arccal kibújni úgy, hogy a közmédia meg közben 24 órában pánikkeltéssel vádolja az egyszerű adatokra és számokra kíváncsi sajtót...nos, mindez végig gondolva megint: egy irányba mutat. 

"Ellaposítani a járványgörbét". Nos, értem. Ezt megint csak kétféleképpen lehet: részletes, nagyon nagy mennyiségű vizsgálattal és monitoringgal, rengeteg eszköz, munkaóra, ember és pénz árán, a kezdettől fogva. Vagy úgy, ahogyan úgy tűnik mi tesszük: utána menni a már betegeknek, és az ő kapcsolataikat leszűrve, elzárva, stb stb. Viszont ha meg így tesszük, akkor nekem meg az ide vonatkozó számok az alacsonyak. 

Tetszik érteni?

Szóval gazdaságilag az egyéni tragédiákat kezelni nem biztos, hogy lehet, de amit az állam megtehet, úgy tűnik, meg is fogja tenni. 

Egészségügyileg egy picit úgy érzem, hogy túlságosan is az egyénekre bízzák azt, hogy ki meri megfogni a csalánt. Ha és amennyiben tényleg uralni akarjuk innen a számokat, melyek valljuk be, a "jól hangzó"-nál is jobbak, akkor nem lesz más lehetőségünk, mint bezárni az udvar ajtaját, ami a hátsó kerthez vezet. 58 fertőzött eddig, és 1 haláleset. Nem kommentálom tovább az adatokat.....mert emberek vannak mögöttük. 

Nem csak gazdasági emberek, hanem ember-emberek. 

Kíváncsi emberek. No persze majd megkapom, hogy nekem semmi sem elég....de. Csak higgyék el addig jó, amíg van bennünk törekvés arra, hogy ne a lehető legkisebb közös többszörös legyen a cél. 

Maradjon az az eszköz. 

...és ha azt látjuk, hogy nem vagyunk elég érettek ahhoz, hogy egymás között, horizontálisan is féltsük a másikat akár magunktól is, akkor nincs az a kormány, vagy felettes szerv, aki segítene rajtunk. 

Akkor jöhet a napi törzs. Akkor elég is 1 kérdés újságíróként. Akkor elég elhinnünk. 

Mert akkor pont nem érdekel minket. 

...addig viszont, egy kis elemlámpa az alkonyatban jól jönne. 

Sz G 

fotó: olkt.hu

.