Kész, vége, meguntam.

Elegem van abból, hogy állandóan gondolkodjak mindenféle felesleges dolgokon. Belefáradtam, hogy megpróbáljak megérteni másokat, hogy több forrásból tájékozódjak, hogy érdekeljen embertársaim véleménye, és, hogy ne adj' Isten, értelmesen próbáljak vitatkozni tényeket fel nem ismerő egyénekkel, vagy felháborodjak elferdített valóságokon. Nem. Felesleges. 

Mától váltok. Jobb lesz ez nekem. Felismertem a helyzetet, megvilágosodtam, és innentől kezdve szinte könnyes boldogság járja át a szívem.

El kell ismernem, hogy a hazai oktatás, amivé az mára átalakult, nem más, mint egy zsenialitáson, tájékozottságon és humánumon alapuló egyedi rendszer, melynek igazi értékét rajtunk kívül még nagyjából senki sem fedezte fel. Elég a tudatlan, tájékozatlan és tanulatlan károgókból! Az egyen-tankönyvek jók, semmiféle ferdítést nem tartalmaznak és igenis egységes, sallangmentes tudást adnak át gyermekeinknek, akikre vár a gyártósor, ahol tehetségüket maradéktalanul ki tudják majd bontakoztatni.

Teljesen egyértelművé vált, hogy a hazai gazdaság, úgy ahogyan van, gyakorlatilag egy csoda. A mételybe fulladó kapitalizmus fölé emelkedő tudatos nép munkájának egyszeri és megismételhetetlen gyümölcse, ahol a kreativitás és az egyszerűség (szimplisziti) legerősebb keverékéből egy konstans prosperitást ígérő, mit ígérő, biztosító rendszer állt fel. Egy olyan környezet, melyben az a 4-5 zseniális, a nemzeti burzsoázia sorsát vállán cipelő közgazdasági óriás gyakorlatilag helyettem is megtermeli a nemzet vagyonát - a minden évben teljesen jogosan felvett elenyésző, de nekik több, mint jogosan járó osztalékot leszámítva persze. Irigyli valaki? Én biztosan nem. Ami jár, az jár. Nekem a nyugodt, gondolkodás-mentes (és így persze probléma nélküli) hétköznapok, nekik pedig az izzadság, az ötletek és a befektetett saját energiájuk ellenértéke. Büszke vagyok mindannyiunkra e tekintetben, mert együtt csináltuk.

Elképesztően jó érzés egy olyan országban élni, mely megállította a kereszténység végzetes hanyatlását és pusztulását. Egy olyan nemzet sarjának lenni, melyet kivétel nélkül minden egyes szomszédos állam, sőt, még a liberalizmusba éppen majdnem belefulladt Európai Unió is csodál, és példaként említ folyamatosan. Boldog vagyok, mert azt érzem, hogy a hazám érdekei maradéktalanul érvényesülnek. Vezetőink ezért vérzivatarban állva, ellenséges és hazug propaganda médiák folyamatos kereszttüzével dacolva harcolnak nap mint nap, helyettünk és értünk, mert megértették egybehangzó és vitathatatlan akaratunkat. Fáradhatatlanul vívnak csatát csata után, folytatnak értünk és a jövőnkért háborút ott, és akkor, amikor és ahogyan azt a helyzet megköveteli, és kivétel nélkül győztesen, emelt fővel távoznak a helyszínről! Teszik ezt úgy, hogy semmiféle kompromisszum se csorbítsa szilárd és örök érvényű felhatalmazásunkat. Mosolyogva. Hogy egy percig se érezhessük, mennyire elképesztően kemény dolog ez. Egyfajta tökéletesen működő emberi test vagyunk mi, így együtt, egyszerű állampolgárok, és a vezetőink. Ha lehetőségem nyílna, néha segítenék a harcban jómagam is, de mit tehetek én, egyszerű polgár....

Nem tudok nem örülni annak, hogy lassan már minden egyes polgártársam dolgozik, jobbnál jobb helyeken, még a korábban kihívásokkal küzdő régiókban élők is. Sehol sem látok szegénységet, elmaradottságot, vagy hasonlót. Azt látom, hogy akár a legkisebb borsodi kistelepülésen sem fogy alkohol, nincs bűnözés vagy függőség senkitől vagy semmitől. Önálló falvak, városok, észszerű gazdálkodás, és rengeteg szép nagy tér és sportlétesítmény. Bármikor kimehetek bármelyikhez, mert kivétel nélkül mindenki előtt nyitva állnak, és így edzhetem a testem, vagy ehetek egy jó fagyit a napon, egy szép főtéren. Kifejezetten jól esik tudni, hogy ezek mindegyike, olyan elképesztően okos gazdálkodás mellett lett megépítve, hogy a megbízó, vagyis az állam képes volt még a munkák közben is (!!) utána számolni, hogy éppen mennyit költöttek, és ha kell, szemrebbenés nélkül duplázták meg a költségeket, csak azért, hogy ezek a létesítmények szépek, időtállóak, és jól hasznosítottak legyenek. Le a kalappal!

A legnagyobb örömmel kísérem be mondjuk édesanyámat egy kórházba, bármelyikbe, mert kipihent, jól megfizetett és nem agyon terhelt személyzet várja őket, az ellátás egyéb körülményeiről nem is beszélve! Folyamatosan azt hallom, mennyi kórház és rendelő újul meg és lesz egyre korszerűbb berendezésekkel felszerelve. Bitang jó a lelkemnek, hogy nyugodt szívvel megyek be látogatni a hozzátartozóimat, és szinte még ők adnak a finom ételekből, amit ott kapnak, sőt, ha akarnám, még gyógyszert, szappant, meg fertőtlenítőt is vihetnék haza, mert egyszerűen olyan bőségesen látják el őket. Már-már kedvem lenne egy ficamot színlelni, hogy legalább 1 éjszakát bent tölthessek én is. Nyugalomban, biztos falak között, tisztaságban.

Végül, de nem utolsó sorban el kell, hogy mondjam, egy ideje azt olvasom, hogyan tudnánk a kedvesemmel hármas ikreket a világra hozni. Mert akkor azonnal annyi de annyi lehetőségem, lehetőségünk lenne még élvezni ennek a páratlan állami szerepvállalásnak az előnyeit, hogy azt egy átlagos európai ember fel sem fogja. Mert nyilván elválni sosem fogunk, mert nyilván a gyermekeink mindegyike teljesen egészséges és tanult lesz felnőtt korára, és semmi sem gátolhatja meg majd őket abban, hogy vissza is adják nekünk amit tőlünk kaptak, mert a nemzetem kormánya még ezt is lehetővé tette. Hogy ők lássanak el minket. Mindennap! Ez egyszerűen csodálatos érzés...

Befejezem, mert még sorolhatnám, de már-már nekem is zavarba ejtő kezd lenni.

Fontos a szerénység, és ebből is sokat tanulok mostanában. Bizony.

Rájöttem, nekem ez a mostani kormány, ez a rendszer, ez gyakorlatilag mindent biztosít, amire szükségem van. Úgy, ráadásul, hogy ennek soha, de soha nem lesz visszaütője, vagy ellenpólusa, vagy nevezzük aminek akarjuk. Mert ez örökké fog tartani, mert az eredendő jót nem követheti más, csak eredendő hála.

Boldog vagyok.

Sz G