Isten látja lelkem, olvastam Bayer Zsolttól jót. Nem ma. Régen. Mára ebből annyi lett, hogy leírta. Magát. 

Többször megfogadtam már, hogy soha többet nem nézem meg Bayer Zsolt, Nemzeti Hadiállapot Fenntartó -Kisiparos mester hőzöngő önimádatra és tévedhetetlenségre épülő sommás kijelentés performanszát, röviden: a Bayer Show-t. Mégis sikerült. Nem tudom hogyan esett, de megtörtént. Kicsit úgy éreztem közben magam, mintha lyukas zokniban a demokráciának és az épelméjűségnek tennék keresztbe, illetve hát... Ráadásul orvul. Picit cinkosnak is éreztem magam, az ő cinkosának azzal, hogy 1 fővel növeltem az aznapi műsor nézettségét. Nem kellett volna. Fájt. Nagyon. 

Azt is be kell vallanom, hogy "ha és amennyiben" levetkőzöm minden tanult udvariasságom, társadalmi összefüggések terén tanult és/vagy szerzett, akár morálisan is értelmezhető tapintatomat, akkor bizony ejj be jó is lenne néha hasonlóan oda-mondani dolgokat. Mondjuk neki. Mégsem teszem. Nem megy.

Annak ellenére sem, hogy a műsor közben a vérnyomásom emelkedni kezdett, a kezeim ökölbe szorultak, a gyomrom diónyi lett, olyasvalamit éreztem, mint amikor a harcosokat a háborúba küldik, vagy mondjuk sportolókat feltüzelnek egy fontos mérkőzés előtt.

Az adás végére kicsit én is Bayer Zsolt lettem. Mélyen és hosszan szuszogtam, éreztem az elmúlt kilenc év minden fájdalmát amin neki keresztül kellett mennie, és mégis, ott ültem a tv előtt, és harcosnak, hősnek, ikonnak éreztem magam. Erősnek és tévedhetetlennek. Úgy éreztem, enyém a világ, és amelyik része még mondjuk éppen nem, akkor majd az lesz. Hamarosan. Mert be fog hódolni nekem. Be kell, hogy hódoljon, mert a bennem lévő morál majd utat tör, lámpát gyújt és fényt hoz a még meg nem tért világ mocskos és sötét zugaiba is. 

Lássuk be, kicsit mindenki Bayer Zsolt akar lenni. Vezető politikusok szájába adni a mondatot, rajtuk keresztül éreztetni a nézőkkel, hogy "nesztek, ugye, hogy megmondtam!".

...nyugodjunk meg elvtársak. Vissza a valóságba. 

A helyzet az, hogy sosem vetemednék arra, hogy a fotel-nácik királya akarjak lenni. Meg amúgy is, pont vele kelljen ezért a nemes címért megküzdenem? Ő már ezért tv-műsort is kapott, ennél feljebb hova? A saját pályáján meg legyőzni úgysem lehet. Nem tudnék olyat mondani, amit ő meghallana, de még az igekötőket sem, ezért hát tényleg, minek?

A kedvenc részem az volt, amikor arra figyelmeztetett, hogy azon városok esetében, ahol az ellenzék nyerte a polgármesteri választásokat, és még a közgyűlés sem lett kormánypárti többségű, na ott majd árgus szemekkel figyelik ők a közbeszerzéseket. Hogy kik kapják azokat. Mert "ezek 9 éve éhesek". Na most azon túl, hogy ez nettó beismerése annak, ami az elmúlt 9 évben történt,  még ironikus is. Vagy nem is tudom. Olyan....furcsa.

Tényleg...ők akarják felügyelni? Ellenőrizni, nehogy lopjanak?!? Alapvetően azt mondanám, hogy helyes, hajrá, ezt kell tenni, nem csak most, mindig. Ezért hát: nosza! Csak mondjuk ha lenne néhány igazi agyament, aki a ledarált dokumentumokat összeillesztené, kerüljön bármennyi napba vagy hétbe, akkor vajon mire bukkannánk? Meglepetésre? Hát nem. Arra, amit tudunk, és láttunk eddig is és fogunk is még egy darabig. Arra, hogy 1  kötőjel 3 cég nyer minden közbeszerzés. Mindet. Na most ennek fényében felőlem álljanak ott minden nyertes ellenzéki képviselő mögött, sőt, adjanak rájuk fejkamerát. Az lenne a legjobb. Annál gyalázatosabbat, mint az elmúlt jó néhány évben tapasztaltunk, úgysem látnánk.  

Mert azt ne felejtsük el, hogy fordítva ez törvényileg volt tiltva (értsd: szabályozva) az elmúlt időszakban. Törvényileg. Tiltva. Ennyi. 

Tehát Tisztelt Bayer Úr! Fenyegetőzni a normalitással azt feltételezi, hogy annak tekintetében eddig deficit volt. Hiány. 

Semmi baj, én megértettem amit mondott. Aki nem a mi kutyánk kölyke, vagy annak szomszédja, vagy barátja, az nem is kutya. Csak úgy ugatni próbál oldalról. Egy magas kerítés mögül. Amit ugye mi húztunk. 

Hát...most az van, hogy páran kaptak egy kulcsot a kertkapuhoz. Meglátjuk mi a helyzet a hátsó udvarban, hogy is perzselődött az a disznó valójában. 

Bízom benne, hogy az újak nem fognak sorban állni a szalonnáért egyedül, mert ők sem engednek be mást, mert azért ez benne lehet, csak azt ne felejtsük el: az ellenzéknek nincs Bayer Zsoltja. 

Hogy ez szerencse? Vagy hiba? Nem tudom. Tényleg. 

Majd az idő eldönti, Önnek pedig további jó visszaélést addig is a közízlés peremén, van még miből vissza-élni. Mert amit csinál, és mond, és főleg ahogyan, az nem más, mint egy show. Semmi több. Tanúság és súly nélkül. Egy könnyed early-night show. 

Sz G 

fotó: iszolnok.hu