Nem tehetek róla.
Vonz az a fajta társadalom felettiség, az a diszkrét érinthetetlenség amit a mai magyar sikeres üzletemberek világa hordoz magában. Szandál helyett sportautó, a villamosként megélt magánrepülőzés, az olasznál olaszabb ruhák, és a franciábbnál franciább életérzés......ahh. A kis tököm fene fog állandóan inget vasalni este későn vagy hajnalban, meg keresni a zokni párját csipás szemel, nem is beszélve a szuper-csóró instant kávéról halál álmosan hatkor. Azt a megalázó tényt meg hagyjuk is, hogy 7 950 forintért tankol az ember, mert a nyolcezerhez hiányzó ötven forintot eleve a pénztárosnak szánja. Ez a legalja, maga a nyomor. Kapanyelet akarok kilógatni a csak nekem lyukasra készített G Merci hátsó ablakán, és olyan tetőt, amibe eleve be vannak marva a gumipók akasztói.
Persze ezért tenni is kell, ki is ötöltem, hogy férkőzhetnék be a felcsúti és/vagy székesfehérvári "ZSÉ" középbe.
Teljesen NER konform módszer, kis ötlet, nagy pénz.
A jelszó: papír. Mert a titok nyitja nem más, mint olyan eszközt kell egyedüliként gyártani a magyar államnak, amit mindenki használ, és ha tetszik, ha nem, fizet érte. Közvetve, vagy közvetlenül, az mindegy. Fogyjon, az a lényeg. Nos tehát, az eljárás a következő:
- betipegek az Eximbanhoz, hogy a saját erőt finanszírozza meg egy nyomdai gépsorra. Nem kell semmi nagyon drága meg bonyolult, csak olyan, mely képes minden egyes papír sarkára átlósan, éppen csak úgy 1-1,5 centi szélességben egy magyar nemzeti színekből álló csíkot nyomni. Esetleg, ha már eleve elképesztően nagyvonalú akarok lenni, akkor találok erre valami EU-s forrást. A hecc kedvéért;
- feltipegek a Várba, odamegyek az Osztályfőnök Úrhoz, és megkérem, hogy az ottani személyzet erre a papírra nyomtassa a hivatalos leveleit harmincegy napon át. Senkinek fel nem fog tűnni, sima ügy;
- várok szépen csendben harmincegy napot. Addig még keresgélem a zoknikat reggel meg arccal esem este az ágyba, feltűnésmentesen, mint minden rendes ember. Átszellemülésül megnézek néhány m1 híradót, bemelegítésképpen;
- a 32. napon aztán ismét feltipegek az Osztályfőnök Úrhoz, és megbeszélem vele, hogy akkor innentől kezdve minden egyes hivatalos helyen, legyen az kormányhivatal, polgármesteri hivatal, kórház, iskola, bármi, csak és kizárólag olyan papírra lehet bármit nyomtatni, de tényleg bármit (értsd: mindent), melynek a sarkában ott a kis nemzeti színű csík. Nincs azzal semmi baj, sőt, még jópofa is szerintem - és ezzel minden későbbi támadást ki is védtem, mert hát ha bárki beszól, az bizony nemzetellenessé lesz ott helyben;
- a "mindent erre nyomtatni" alatt a csekktől az igazoláson át a receptig értek mindent - csak, hogy mindenkinek világos legyen még egyszer;
- mindennek megfelelő kezelése érdekében természetesen megkérem T. Osztályfőnök Urat, hogy valamelyik Fidesz vagy KDNP országgyűlési képviselőnek adja ki "kérésként", hogy terjesszen be egy törvényt mely szabályozza, hogy a kihirdetéstől számított 60. naptól kezdve mindennemű hivatalos iratot, dokumentumot, receptet, bármit, amit az állam bármely szerve ad ki a kezéből, azt csak olyan, nemzeti színű mintával ellátott papírra lehet nyomtatni, melyet olyan beszállítótól szereznek be, aki legalább 30 napon keresztül a Miniszterelnökség számára már szállított ilyet. Persze tenné ezt egy úgy nevezett saláta törvény-csomagon belül, mert hát minek ezt túl ragozni;
- ettől kezdve van 60 napom leszerződni a teljes országgal, felvenni még több hitelt az Eximbanktól mert hát ugye megbízás az már van dögivel, és kiszámolni, hogy kétszer, vagy háromszor drágábban adjam-e a portékám, mint bárki más tenné azt a piacon;
- alkalmaznék néhány teljesen ismeretlen embert, akit maximum az elmúlt 35 évből ismerek, szabad szemmel alig látható 7 számjegyű nettó bérérét, és ellátnám őket szolgálati 3 500 köbcentivel és esetleg némi cafetériával;
- a hecc kedvéért tőzsdére vinném a céget;
- végül megkérdezném Osztályfőnök Urat, mennyire elégedett. Mondjuk ezt inkább havonta. Papír alapon.
Hát, nagyjából ennyi lenne. Néha esetleg vállalkozói bál, operaelőadás, hasonlók. Évente 2 hónapot még Magyarországon is lennék. Az is tejesen ok, ha 5-6 év múlva Mészáros Úrnak is megtetszik az ötlet, és megkér, adjam el neki némi diszkonttal. Boldogan.
Be kell látni, nem nagy mutatvány, kis ötletesség, kis magyaros finesz, némi jó szerencse, hit, és esetleg Orbán Viktorhoz némi közvetlen és személyes szál. Semmi több. Ez ma mindenkinek megvan, hiszen pont ő mondta: Ő minden magyar miniszterelnöke szeretne lenni.
Na, hát akkor az enyém is.
Mikor mehetnék fel a siklóval egy fél órácskára Önhöz, Miniszterelnök Úr? Lenne egy jó ötletem....
Sz G
