Megfogadtam magamnak, hogy egyszer írok Bayerről, és soha többet, mert egy szint alá nem vagyok hajlandó benézni, de nem megy, sajnálom. Akiknek tetszik annak az embernek (az ő nyelvén: véglénynek) a stílusa, az most lapozzon tovább. 

Megnéztem a legutolsó Bayer-showt. Nem kellett volna. Mert ez lett belőle, itt alább.

Nos (sóhaj....) az van, képzeljék el, hogy ez az egész rendszer, amiben élünk, amolyan római mintára működik. Kell cirkusz a népnek, ugye, meg némi kenyér. Hát persze. Előbbiből sok, utóbbiból meg elég a morzsa. Vannak, akik a morzsákért küzdenek, mások meg a cirkuszból élnek.

Bocsánat, egy rövid megjegyzés: ebben az esetben kicsit szégyellem magam amúgy, mert a tisztességes cirkuszi előadók éveket, sőt, egész életüket beleadják abba a néhány percbe, amit láthatunk belőlük. Könnyedek, légiesek, mosolyogva teszik azt, amire sokezer emberből talán ha egy képes, de leginkább még ő sem. No, meg vannak azok, akiknek saját véleményük szerint elég kiállni egy színpadra, és lenni. Felböfögni valamit, amire a sok agyatlan baromállat kikerekedett szemekkel figyel. Mert a stílusukban benne van mindenük. Bayer ilyen. Egy lenéző, provokatív lény, akiben annyi emberi érzés van, mint egy szögben. Szúrni ugyanúgy tud, csak hát neki legalább lett volna lehetősége tovább fejlődni, úgynevezett emberré. Szólok: nem sikerült. Maradt egy szög - a szerk. 

Aki ezt még mindig olvassa, az észlelheti, hogy kérem most a saját stílusában, mármint Bayerében ragadtam billentyűt. Tudom, egy senki vagyok hozzá képest, egy névtelen nímand, de hát legyen köztünk különbség, legalább annyi, hogy én névtelen vagyok. 

Én nyilván egy ballib szoci sorosbérenc troll vagyok, aki ki sem lát Brüsszel, és mondjuk a DK vagy az MSZP hátsójából. Jaj, bocsánat, Báyeresen kell: szóval egy senkiházi gumigerincű kis takony vagyok, aki epekedve lóg az ellenzéknek nevezett csürhe csecsén. Na. Így jobb. Pedig kedves Zsolt ha tudnád...

No, de drága barátaim, a lényeget ne hagyjuk ki, mert hát történnek itt dolgok kérem. Nem is akármilyenek. Figyeljenek, mert olyat olvashatnak itt, amire józan ember nem hajt fejet nyugodt szívvel. Mondhatni az álmunkat meggyalázó mocskos tartalom ez, nem más. Söpredék betű-halmaz.

Történt ugyanis, hogy amióta Kövér László megadta a felhangot a Parlamentben a nőkről, amolyan igazán délcegen ugye, azóta Soros a kanyarban sincs, Brüsszel is csak néha néha hallik, azoknak a nyomorult, béna északi népeknek is csak egy Szíjjártó fészbúk üzenet jut csak. Szerencsétlen barmok. Hát hogyan tudnak így vegetálni azzal a 2 agysejtjükkel, ugye? Északiak...pfff… (sohaj..)

Szóval a nőkről szólnék néhány keresetlen szót. A nőkről, azokról a kettessel kezdődő személyi számú kis furcsa amőbákról akik úgy éldegélnek közöttünk, néha halljuk őket ugye, mert hát van amikor sipítoznak, de hát mi végre meg minek drága barátaim?! Mit akarnak ezek? Dönteni? Szavazni? Egy keresztény országban? Mi történik itt körülöttünk?! Már a madarak is felelfelé @rnak?! Magyarnak merik nevezni magukat? Kapaszkodjanak meg: igen. Magyarnak. Azoknak. A nők. istenem segíts....

Komolyan mondom, van itt ez az újságírónő, ráadásul franica (...sóhaj), akinek egy immáron 93 (a történtek idején 91) éves, néhai francia köztársasági elnök egy interjút követően megfogta a seggét. Igen kérem, a seggét. Ez a véglény meg, most azt nyilatkozta, hogy zaklatták. Őt. Egy nőt. Egy 91 éves férfi. Hogy, de komolyan, hogy nem rohad le a nyelve az arcával együtt és esik bele a saját pöcegödrébe az ilyen papucsállat?! Szólni mer, és nem büszke rá, hogy megfogdosták a fenekét? #metoo?!? Mi van?! 

Nos kérem, az a helyzet ezzel az elképesztően büszke keresztény néppel, hogy akik mi vagyunk ugye, hogy ebben mi, férfiak, mi Báyerek ugye, oly büszkén és magvasan élünk. Élünk. Magunknak köszönhetően. olyannyira "köszönhetően", hogy aki nem férfi, tehát nő, az örüljön annak, hogy nem verik be a pofáját, és nem köpik le, ha el van sózva a leves. Én, Bayeresen Zsolt is úgy vagyok ezzel kérem, hogy amikor egy nőről beszélek, ahogyan azokról a kis sutácska lényekről kell, akkor otthon az én drágalátos mátkám megdicsér. Mert ő nem OLYAN nő. Ő másféle kérem szépen, és nyilván a maguk mátkája is másféle. Ők nyilván büszkék, rám, persze, és igénylik, hogy a férjük rajtuk kívül minden nőt alázzon. Peckesen, büszkén, magvasan, ahogy kell. Kövér úr is megtette, hát akkor meg mi egyszerű, bajusztalan emberek mit tehetnénk mást?! Nem? De. 

......hát komolyan mondom drága igaz honfitársaim, erre aludnom kellene egyet. Hogy nem sül le a képükről a bőr. Ez, EZ lett ebből a mi csodálatos nemzetünkből. Rinyáló kis szukácskák gyülekezete.

Szólnak. kikérik maguknak. Feljelentenek. Beletipornak a férfiak eleve makulátlan Isten áldotta világába. 

No de nyugodjunk meg. Helyre lesznek téve. Kezeskedik erről a vérünk, a virtusunk, a mindenünk, ami mi vagyunk, ami én vagyok és ami más. 

...nem tudom, értették-e mi ez a #metoo dolog. Ez kérem alássan nem más, mint unatkozó, csúnya, érdemtelen nők megnyilvánulásainak egyfajta színtere, és visszaigazoltan elfogadott módja annak, hogy makulátlan férfiakat tegyenek tönkre örökre, állítsanak a nyilvánosság előtt pellengérre, és gyakorlatilag megsemmisítsenek. 

...sajnos azért, mint minden mozgalomnak, ennek is vannak olyan szereplői, akik azt nem jól, nem a jó célra használják, de ez jelenleg lényegtelen Bayer úr, ha nem értette volna az egész lényegét - a szerk. 

Szóval kedves véreim, hát az a cafka kis újságírónő-féleség vagy mi a csuda, inkább ment volna el a testéből élni, ha már ennyire büszke, hogy a seggét fogdossák. Velőtrázóan arcpirító, hogy e helyett még itt panaszkodik. 

Összefoglalva azt tudom mondani: miért nem megy el minden nő a búsba, kivéve akire majd a nemzet megmondja, hogy maradjon a seggén?!?! De tényleg, hát normális ez a világ?! Ezt akarták Ősanyáink és ősapáink?! 

Nem, kedves Bayer Zsolt. Nem ezt akarták. 

Ezt végképp nem. 

Sz G 

fotó: pestibulvar.hu

Előre szólok: sajnálom.

Nem érdekel ugyanis, hogy mióta van gond a Pesti úti idősek otthonában. Aki azt gondolja, hogy ott tavaly októberig egy 5 csillagos szálloda működött, lakónként dedikált orvossal, naponta bingó-partikkal és személyes gyógytornászokkal, az nem normális. Nem úgy volt, hogy az önkormányzati választásokat követő első munkanapon leszerelték a masszázs-gépeket és wellness részleget az orvosi eszközökkel egyetemben. Nem igazán. Ezért erről kár is vitatkozni. Sajnálom, hogy a valódi probléma megértése, kezelése, és az átgondolt, józan ésszel megpakolt jövőbe-tekintő megoldás helyett most ebből próbálnak politikai tőkét kovácsolni. Most. 

Nem érdekel, hogy hány cégbe fog szépen lassan "bevásárolódni" a magyar állam. Akik azt gondolták, hogy ezt a ziccert kihagyják, azok naívak, akik nem értik, azoknak mindegy, akiknek meg tetszik, azok meg örülnek. Bár, nem értem igazából, hogy minek, de joguk van hozzá. Csak sajnálom. Érték, és tudás-alapú gazdasági szférához nem erre visz az út. Most meg nem is ez lenne a fontos. 

Nem érdekel, hogy mennyi maszkot adunk külföldre. Adjunk. Sokat. Mindenkinek, akinek csak tudunk. Jó minőségűt, mert hát ugye van, hiszen egymásnak adják át a szállítógépek a Liszt Ferenc betonját, összesen már sok-sok millió van belőle. Csak sajnálom, hogy rengeteg háziorvosnak, és akár még sima magyar állampolgárnak is csak egy ismerős tárgy marad ez a tévéből. Mert máshol nem látja. 

Nem érdekel, hogy Matolcsy úr milyen színben látja a világot, hogy éppen vörösben vagy aranyban. Majd ha megköszöni a rengeteg devizakárosultnak az MNB vagyonát, és egyetért a dolgok mélyén mondjuk Varga úrral, majd akkor érdekel. Amíg 6%-nál nagyobb az eltérés a matekjukban, addig egyrészt van bennem kis öröm (hátha felcsillan a szakértelem), másrészt meg azt gondolom, hogy az alapoknál kellene kezdeni. Mint most sokaknak. Azt viszont sajnálom, hogy most látja eljöttnek a legnagyobb mozifilm levetítését. Most.

Nem érdekel a rendeleti kormányzás, és még az sem, hogy akkor majd mikor lesz vége. Hol kérdeztek minket erről? Hol volt érdekes, hogy mit gondolunk erről? Hol érdekes ez most, ma este vagy holnap reggel egy kórházi ágy mellett állva, és a monitort bámulva, azzal a tudattal, talán imával, hogy "csak őt ne, kérlek, vagy legalább még most ne..."? Sajnálom, ha a 90 nap vagy a végtelen a kérdés, miközben valójában a legtöbb érintettnél ezek percek, vagy jobb esetben órák lehetnek már csak...

...és most tényleg bárkit komolyan érdekel az, hogy akkor mennyi szűrés van valójában, az milyen módszerrel történik és mik a valós eredmények?! Valósak, vagy véltek?! Hogy hasonlítsuk magunkat más országokhoz? Most?! Ez a legfontosabb...?

...és még ezen kívül rengeteg olyan dolog semennyire sem, de tényleg, végletesen nem érdekel, ami nem a betegekről, a potenciálisan veszélyeztetettekről, vagy ne adj' Isten azokról szól, akik ott vannak azon szobákban, ahol a haldoklók, a gépen lévők, vagy akár a gyógyulók. Tényleg állnak még emberek a Kossuth téren lévő Országházban és ugyanazt teszik mint eddig? Tényleg.....kiért? Értünk? Zágrábi vasút? Különleges övezetek az önkormányzatok kárára? Ellenzék? Kormánypárt? Micsoda?!?! EZEK most tényleg a legfontosabb fogalmak? Amik ráadásul nem csak kimondva vannak, hanem gyakorolva is?!

Hát.....

….viszont tudják, az ÉRDEKEL, hogy mennyire nem, vagy másképp látja a kormány az alapvető összefüggést: először az embereket kellene olyan helyzetben menteni, amiről eredendően nem tehetnek (ha valaki azt fogja kommentleni erre, hogy "de a vírus terjedéséről az emberek tehetnek", akkor tényleg elhiszem, hogy inkább pusztuljunk el mind), és aztán a munkahelyeket. Mert ha azt nem értik, hogy ha NINCS munkahely, akkor NEM azzal segít az állam, hogy ad bérkiegészítést ha dolgozol. Mert ha igen, akkor picit kezdek félni. Ha nincs hova menni dolgozni, akkor ott nem tudsz pseudo-munkát végezni, és akkor meg milyen "bérkiegészítéről" beszélünk?! Ilyenkor aki nem dolgozik ne is egyék elvekkel jönni kissé sarkos... VAN AZ, hogy alanyi jogon jár az állampolgároknak valami. Akár pénz. Igen. NEM örökre, de ennek hányában, ÉS ANNAK HIÁNYÁBAN, hogy mondjuk 4 hétre mindent lezártunk volna, hogy legyen egy "beteg-oldal" meg egy "nem-beteg-oldal", egyenesen haladunk afelé, hogy kb a teljes hazai KKV szektort kinyírjuk. Sok cég próbál fennmaradni a tartalékaiból, ami fogy, fogy, majd elfogy. Így nem azonnal, mint jó néhány szektorban, de mégis kifogy a saját tőke. Aztán persze majd elvileg lesz hitel. Olcsó hitel. Viszont hitel. Viszont lassú vevői oldal...nem folytatom. 

Viszont kérem AZ IS ÉRDEKEL, hogy marha klassz az ingyen pizza meg a "nincs elég védőruha" az egészségügyben dolgozóknak címezve, meg a rengeteg celeb aki hű de otthon marad, de csendes, józan, visszafogott és méltóságteljes támogatásból keveset látok. Átgondoltból meg még kevesebbet.

AZT MEG talán értik, hogy elkeseredetten is, de főleg UNOM, hogy fejek felett kiabálunk egymásra, hogy ki szerint meddig ér az a valami nekünk, mellkasig, bokáig vagy már elmerültünk benne.... Kit érdekel ez?! Miért öntjük saját magunkra a felesleges marcangolást, kell ez valakinek? Mármint a politikán kívül, mert ott szemmel láthatóan igen, ott kell. 

Hű de ideje lenne annak, hogy önmagunk lelke és agya felett rendelkező állampolgárok legyünk. Úgy magunktól. 

Úgy jól. 

Úgy lehajtott fejjel de felemelt tudattal. 

Ez nem az az idő, amikor megmondjuk a jaj-de-tutit. Ez az a helyzet, ahol éveken át tartó dolgok hetek alatt futnak át felettünk. Mi itt lentről nézzük, mint a moziban. Ezt akartuk, most pedig pereg a film rendesen.

Azt kívánom, hogy ha vége lesz, akkor egy olyan állapotba sikerüljön visszaállnunk, ahol a saját lábunk a sajátunk legyen. Viszont ha már támaszkodnunk kell majd valakire, márpedig vélhetően igen, akkor azt ne függőlegesen tegyük, bármelyik irányba, hanem vízszintesen. Egymás mellett állva. Egymás vállát támasztva, fogva, vagy tartva. 

Ahogy most tehetnénk ezt jobban is, több önmérséklettel, kevesebb étvággyal, és nem csak egy bizonyos rétegre hagyva a teher ordító súlyát. A füldugó egy idő után ugyanis kényelmetlen...

Egymásra pedig ne azért vigyázzunk, mert mondják, elég ha annyit teszünk mi, magunktól, amit másoktól is elvárnánk. Pont annyi kell.

Legyünk inverz-önzők. 

Sz G

kép: borsod24.com - részlet

Tisztelt Olvasók!

Nehéz idők járnak Hazánkra. Olyan idők, amikor a kormányzatnak és az egész államapparátusnak helyt kell állnia. Bizony brutálisan kemény dolog ez, hiszen az elmúlt 10-12 évben eszközeiből "teljesen kiüresített" egészségügyi rendszernek, valamint az elmúlt 10 évben kizárólag kommunikációra és szavazásra átalakított állami apparátusnak kellene nagyjából megoldaniuk -természetesen a lakosság támogatása mellett- ezt az egész vészhelyzetet.

Amíg azonban az egészségügyben dolgozók egy általunk fel sem fogható színvonalú, mennyiségű, mind fizikailag és lelkileg velőig hatoló munkával mentenek mindenkit akit tudnak, nagyjából 2 hurkapálcával és egy papír-zsebkendővel, nos, addig az "apparátus" pedig csak felfelé néz, onnan instrukciókat vár, és tipeg-topog jobbra-balra. Mi, átlagemberek sajnos ezt látjuk. Mármint ha nem elég nekünk naponta annyit tudnunk, hogy mossunk kezet (nagyon helyesen) és, hogy hány embert figyelmeztettek az utcán - nagyon helyesen.

Amíg legfelülről nem jön valami egészen pontos és világos iránymutatás, addig nagyjából semmi nem történik.

Sosem fogom elfelejteni azt a fényképet, melyen Orbán Viktor és Varga Mihály dolgoznak az új, módosított költségvetésen a minap. Papírok felett, egy asztalnál. Ketten. Nem vitatnám Varga Mihály szakmai felkészültségét, és, kövezzenek meg, még azt is elhiszem, hogy a miniszterelnök valahol ott legbelül vélhetően jót akar. Csak hát, egy ország költségvetését ketten intézik, ceruzával, radírral? Biztosan így? Érdemes Varga Mihály arcát megnézni azon a képen.... A nép hősének lenni, egyfajta (rablás-nélküli) Robin Hood szerepében tetszelegni nem más, mint népszerűség-keresés. Varga úr ebben a spontán képben nem annyira élvezhette a biodíszlet szerepét... No de hagyjuk.

Ne akarjunk kérdezni, ne akarjunk tudni, csak fogadjunk szót. Ez a dolgunk. Mondjuk ebben van jelenleg némi ráció, sőt, de azért ha "tájékoztatás" alatt Győrfi Pált, Dr Müller Cecíliát és Lakatos Tibort értjük, akkor maximum tiszták leszünk könyöktől lefelé, no meg rendőrségi intézkedési statisztikából pallérozottak - mindamellett, hogy persze utóbbi kettőnek riszpekt, én nem bírnám.

Ezeken felül azonban, mint egyfajta felelősségtudattal rendelkező magyar ember, felmerülnek bennem kérdések. Viszont abban a szerencsés helyzetben is vagyok, hogy a válaszokat is tudom, köszönhetően az apparátus fent említett kommunikációjának, mert azért mostanában azt is látjuk, van, amiben nincs sok teszetoszáskodás.

Nézzük az általam elképzelt interjút az apparátus egy "felelősável". A = apparátus; R = riporter (én).

R: - Hogyan /legalább arányokban kifejezve/ lett szétosztva a főleg Kínából érkezett felszerelés? 

A: - Ha van autója, azzal menjen munkába!

R: - Miért tartották fontosnak Schmidt Máriáéknak most átadni azt a két ingatlant?

A: - Ha visz valakit, akkor az utas hátul üljön!

R: - A 6 egyetem alapítványokhoz kerülése, és az egyházi ingatlanok kérdése miért lett pont most ennyire sürgős? Van ezeknek a kérdéseknek köze a járványügyi védekezéshez?

A: - A legrövidebb úton menjen kocsival a munkahelyére, nem is gondolná, de fontos, hogy fertőtlenítse a rádió gombjait rendszeresen! Ha beért a munkahelyére mosson alaposan kezet szappannal, vagy fertőtlenítsen!

R: - Értem, ez mind fontos, valóban, de azzal tényleg megvárjuk a jövő hét közepét, hogy bármiféle relevánsat mondjanak a gazdasági mentőcsomagról? Vagy azért várunk addig, hogy az EU -szokásától eltérően-  mondjon valami gyorsat és "nagy-összegűt"? De hát már mondott... Alapjövedelem pótlás? Járulék csökkentés? További? Miben gondolkodnak? 

A: - De érdemes lehet megfontolni, hogy leginkább biciklivel járjanak dolgozni, ha nincs ez sem, akkor tömegközlekedéssel, persze megtartva a másfél méteres távolságot!

R: - Azt halljuk, régóta, hogy az ismertnél jóval magasabb az esetszám. És, hogy bármikor robbanhat... Nem akarnánk megtudni, így, együtt, hogy ez mit is jelent pontosan? Vagy arra megy ez a szemmel látható visszafogottság, hogy egyszer csak, ha tesztelünk, akkor legyen is mivel kezelni az embereket?

A: - Csak papír-zsebkendővel fogjunk meg kapaszkodót a buszon, villamoson, és ha leszálltunk, azt dobjuk el. Beérve a munkahelyre pedig alaposan mossunk kezet szappannal! 

R: - Jó, akkor más... 10 évre titkosítanák a Budapest-Belgrád vasútvonal részleteit. Sikernek érzik, hogy ezt most mindenféle felesleges fecsegés nélkül megtehetik?

A: - Villanykapcsolót, kilincseket, lift nyomógombjait is fertőtlenítsük!! Érintés nélküli fertőtlenítő automata a legjobb, köszönet azoknak a munkahelyeknek, ahol ezt bevezették!

R: - Értem! A színházak központosított felügyeletének - és gyakorlatilag ily módon függésének - elrendelésével sem várnak sokat. Jól értem, hogy ezeken most itt gyorsan túl akartak lenni, és akkor innentől zavartalanul tudnak összpontosítani a járványra? Mert nyilván ennek az egésznek itt más oka nem lehet..

A: - Hadd ismételjem meg, hogy nyugdíjas Honfitársaink maradjanak otthon!

R: - Mit szólnak ahhoz, miszerint a felhatalmazási törvényben csupán annak időbeli korlátlansága veri ki a biztosítékot a fél világban, miközben Önök ezzel a "körrel" megsemmisítették az ellenzéket, biztos ami biztos, a kritikákat pedig ismét nemzetünk elleni támadásként állítják be és élik meg? Rosszul gondolom? 

A: - Értsék már meg, a vírus bármelyik településen jelen lehet!

R: - Mindent értek, köszönöm szépen a széles nyilvánosság jegyében!

Nem, nem gondoltam ezt itt viccesnek. Sem félelem-keltőnek, sem dezinformálónak, sem jónak, sem rossznak, sem a nyugalom megzavarására alkalmasnak, sem pánikkeltőnek, sem fake news-nak, és legfőképpen nem rémhírterjesztőnek.

Mert ez sajnos nem "rém"hír.

Sajnos nem az....

Sz G

ajánlom még ezt a kis írást is...

Tisztelt Állampolgár, Honfitárs!

Szeretnék feltenni Önnek néhány kérdést. Vagyis inkább ugyanazt a kérdést, csak különböző eseményekkel kapcsolatban.

Ugye tudja, hogy...

...a rendeleti úton történő kormányzásnál nincs hatékonyabb "berendezkedési forma" olyan állapotok megfelelő kezelésére, mint a mostani?

.... ezt a világon mindenütt adott időre kapja meg a kormány. Amit aztán meghosszabbíthat, a lejárat előtt, időben;

... nálunk az "ellenzék" ezt kb 90 napban akarta maximálni, ami ha lejárt volna, akkor a kormányunk ezt ugyanúgy simán meghosszabbíthatta volna. Ezt most meg is tette, de így jelen esetben legalább ezt az idők végezetéig fogja kitolni. Vagy nem. Köszönet mindenkinek. Vagy nem.

Azt gondolom viszonylag egyértelmű, hogy...

...a tesztelés önmagában nem állítja meg a járványt. Egy teszt, az teszt, a felhő az felhő, a traktor meg traktor;

...a németek fertőzöttségi aránya magas, az elhunytak aránya ehhez képest meg alacsony;

...nálunk a számok szépen "szolidan" alakulnak szerencsére.

Egy járvány elterjedésének releváns gátja annak gyors felismerése, és megfelelő intézkedések következtében annak gyors izolációja...

...anélkül, hogy a hivatalos szervek a társadalom szélesebb rétegeit részletes adatokkal untatnák;

...anélkül, hogy felesleges pánikot keltenének azzal, hogy engedik a lakosságot kérdezni;

...amellett, hogy a korlátozott információ-közlést a pánikkeltéstől, az álhírgyártástól és az öncélú uszítástól való távolságtartással kompenzálják - néhol joggal;

A hatékony rendeleti törvénykezés egyik további fontos elem, hogy az önkormányzatok "ne akadályozzák" a gyors munkát...

...mert nyilván a kormánypárti és ellenzéki önkormányzatok nem ugyanúgy fertőződnek meg;

...ahol ellenzéki polgármester van, ott biztosan a kerékkötés a cél;

...ahol kormánypárti többség van, ott aztán minden "pico-bello"

Az állampolgárok mozgásának korlátozása elősegíti egy járvány lassítását, adott esetben megállítását...

...van ahol elegendő a részleges korlátozás, amennyiben mindenki felelősségteljesen betartja az irányelveket;

...van ahol egyből erőteljes korlátozást vezetnek be;

...és van, ahol egy ideig húzzák-halasztják a teljes kijárási tilalmat, mert azt gondolják, a részleges is elég - ez láthatóan az esetek nagyon kis részében válik be;

Fokozott járványveszély és rendkívüli állapot közben a sajtó felelőssége megnövekszik, a tényszerű újságírás súlya megnő...

...hiszen a központi média információszolgáltatása jellemzően sosem lesz ilyenkor önkritikus, ha éppen lenne miért annak lennie;

...az előre elfogadott elvek szerint a minimalitás és határozott iránymutatás elnyomhat minden mást;

...a túlzottan kritikus hangnem okozhat indokolatlan félelmet az olvasókban;

...a tényszerűség elvárása fentiekkel nem ütközhet normális társadalmakban, mint például nálunk;

Lenne még jó néhány megvitatandó kérdés Önökkel, Tisztelt Honfitársaim, ugyanakkor jelenleg ezeket gondoltam relevánsan fontosnak.

Kérem, szavazzanak, és kövessék figyelemmel annak állását!

Azt gondolom, hogy e köré az 5 kérdés-csoport köré jól felállítható a jelenlegi olvasók orientáltsága, érdekes lesz látni a számokat és az arányokat!

Köszönettel,

Sz G.

fontos 1: ha esetleg Önben, aki ezt olvasta, az merülne fel, hogy félvállról veszem a koronavírus járványt, akkor tájékoztatom: nem. Minden tiszteletem a magyar egészségügyben dolgozó minden olyan honfitársamé, akik érintettek, nap mint nap kiteszik a lelküket és az egészségüket azért, hogy a betegeken segítsenek. Minden érintettre IS vonatkozik ez. Köszönöm nekik! 

fontos 2 - disclaimer: ez az írás csak egy iromány. Egy férc. Egy nagy rakás lényegtelen szó sorrendbe rakva - néhol még az sem. Tehát nem sért senkit, nem gerjeszt pánikot, és nem minősít senkit. Főleg nem mond rosszat a mi szeretve tisztelt Kormányunkról. Aki esetleg ilyet vél benne felfedezni, az gyorsan gondoljon arra, hogy ez nem igaz., ez csak képzelet szüleménye, vissza is utasítok bármi ilyesmit.

Sikerült lassítani a vírus terjedését!

A tömeges fertőzések időszakában ugrásszerűen fog növekedni a fertőzöttek száma!

Június-júliusra tetőzhet a járvány hazánkban.

Az a csodálatos, hogy mind a három fenti mondat 1 napon hangzott el. Felénk, hogy tudjuk, hogy képbe legyünk. Nagyszerű. 

Nem fogok most kitérni arra, hogy akkor szűrni kell-e vagy sem, ha igen akkor mikor, ha nem akkor miért nem.

Nem beszélek arról sem, milyen gazdasági intézkedésekkel igyekeznek gátat szabni a nem kis beszakadásnak.

Szó sem fog esni az ellátás körülményeiről.

Mindenki mindent megtesz a lehetőségei és képessége szerint. Nem kételkedem benne. Talán max annyi, hogy bármennyire is azt igyekeznek bemutatni, mennyire előrébb vagyunk mindenben, mint a szomszédaink, na, ezt viszont korlátok között hiszem el. Viszont most ez sem érdekel.

Amit viszont nem értek: ezzel a "stratégiával", amit most csinálunk, mi a cél?! Vagyis, hogy maradjon otthon mindenki, miközben látható, hogy ez messze nem stimmel, és ezt pedig engedjük. De tényleg.... Mi?

Azt tapasztalom, hogy ilyen módon nem történik más, minthogy a kkv-k nagy része szépen lassan, de biztosan kivérzik. Van olyan szektor, nem is kevés, ahol gyakorlatilag 1-2 nap alatt lehúzták a rolót, elbocsájtások tömegei, és vége. Ezek jellemzően a tevékenységük miatt tettek így, mely kapcsolódott a "tömegek" jelenlétéhez. Vendéglátás, szórakozóhelyek, bizonyos szolgáltatások, nem sorolom, mindenki tudja. Nem volt más lehetőségük.

Viszont ezeken túl még rengeteg olyan cég, vállalkozás van, akinek teljesen bezárnia nem kellett ugyan, így vegetál valamilyen szinten, igyekszik fent maradni, de ezt csak úgy tudja elérni, hogy minden tartalékot felél, a korábbi forgalmának (bevételének) mondjuk tizedrésze mellett igyekszik még levegőhöz jutni, de júniusig ők is 100%, hogy kénytelenek lesznek befejezni. Addig az alkalmazottak nagy részét például szabadságra küldik. Ráadásul úgy, hogy addig meg felélik azt, amijük eddig volt. Vagyis ha véget is ér ez az egész, felállni, onnan, elképesztően nehéz lesz. HA sikerülni fog, egyáltalán. Szabadság nélküli emberek (ha sikerül megtartani őket), elforgácsolt tőke, stb.

Kérdem én, tudom, rettentő naivan:

Nem egy zárt fadobozban élek, tudom, hogy ez a kérdés ezrekben felmerült, de mégis, a jövőnk, a munkahelyünk védelmében, most erre fókuszálva, nem ez lenne a legépelméjűbb megoldás?

Most gyakorlatilag ha akarjuk tudjuk úgy fényképezni az utcákat, hogy kihaltak, ha akarjuk meg úgy, hogy mégis mennyien vannak kint. Most lehet arról bezárkózva kicsit gondolkodni, hogy "meddig húzza" az adott cég, de júliusig (!) biztosan nem. Nem teszünk mást, mint nem ellaposítjuk, hanem eltoljuk a problémát.

Három hetet otthon talán mindenki könnyebben elvisel, mint 3 hónap "na azért csak elugrom ide" - "hát azért ezt még elintézem" - "talán majd segít az állam - vagy ha nem meglátjuk 3 hét múlva addig mi lesz" típusú eseményeket.

Ez, így, biztosan nem jó. Vagy arra vártunk, hogy legyen elég eszköz orvosi oldalon, és akkor majd most "megugrik" a szám, de akkor már hatékonyak tudunk lenni?! És akkor majd "meg is mondtuk, meg fel is vagyunk készülve"?! Csak nem...

Szóval én látom amit látok magam körül, és hát ez így olyan savanyú is, meg sárga is, de a miénk.

VAGY, ha az van, hogy tényleg lassul, és csökken is a fertőzések száma, akkor végrehajtottuk a világ utóbbi 300 évének legnagyobb csodáját. Jó lenne, csak ilyenre már vártunk párszor.

Szóval egyszerű józan ésszel gondolkodva....lépni kellene valami határozottabbat, és akkor a segítségre költött költségvetési források sem elhúzódva lennének elköltve, annak minden egyéb járulékával, ÉS mondjuk hamarabb le is tudnánk rázni ezt, ÉS mondjuk kevesebb beteg lenne, ÉS mondjuk talán kevesebben is halnának bele.

Az élet nem pénz.

Az idő most az élet.

Az meg telik olyan fél-gőzzel...

Sz G

Előre szólok, parázs lesz itt a vita, azt hiszem.

A kormány hozott olyan gazdasági intézkedéseket, melyek sokaknak segítenek. Hozhatna többet is, más területekre is figyelve -mert hisz nagyjából mindenki épp elég rosszul jár-,  de hát ez 100%-os lefedettséggel nem várható el nyilván, ezért ezen keseregni szerintem annyira nem fair.

Végre érkeznek -megfelelő PR-ral megtolva nyilván, néhány Fidesz szlogent feltüntetve- felszerelések, tesztek, és egyéb egészségügyi eszközök. Felmerül a kérdés, hogy miért csak most, és miért mondják be gyakorlatilag teljesen rezzenéstelen arccal egy operatív törzses tájékoztatón, hogy "az ismert esetszámnál jóval magasabb a fertőzöttségi arány". Ez olyan kb, mintha azt ismerték volna be, hogy ok, tudjuk, hogy több van, de nem tesztelünk, mert minek. Majd esetleg most. Ennek orvosi fejtegetésébe nem mennék most bele, maradjunk annyiban, hogy LE A KALAPPAL az egészségügy frontvonalban, és annak környékén dolgozó összes kórházi alkalmazott, mentős, és egyéb ellátó szerv előtt. Nekik a politikához végképp semmi közük. Abszolút elismerésem feléjük, és köszönjük!!

VISZONT!

Tegnap megnéztem 2 teljes m1 híradót, és bár kb azt hittem már azért láttam mindent, ahogyan az MTVA "állást foglal", "értelmez" -kinek ízlése és meggyőződése szerint, hogy miképp ítéli meg ezt-, mégis meglepődtem. Picit abban bíztam, hogy a kormánypártok legalább most bele tudnak lépni a megmentő szerepébe, ha már ennyit tököltek eddig. Most lassan minden adott lenne ahhoz, hogy okosan csinálják, de nem sikerült. Mármint politikailag. Vagy igen? Hm.

Az a helyzet, hogy a jelenlegi, lássuk be, nem túl acélos, és végképp nem világítótorony jelleggel működő ellenzéki pártok belesétáltak egy akkora -sajnos valójában csak- PR pofonba, hogy a fal adja a másikat. Orbán Viktor pedig bár jól kitalálta, és végig is vitte (a jól az szigorúan azok szemében van így, akik az ő oldalának hívei), mégis, tehetett volna egy picit másképp is. 

Azt láttam ugyanis az m1 híradókban, hogy azt a részt még véletlenül sem említették, hogy az ellenzéki pártok (függetlenül most attól, mi is a véleményünk róluk) azt javasolták, hogy ez a rendkívüli kormányzási, ún rendeleti időszak (most direkt közszájon forgó kifejezéseket használok az egyszerűség kedvéért) hosszabbodjon meg, ok, de CSAK 90 napra.

Senki nem kétli, vagy támadja azt, hogy szükség van erre a "felállásra" most, ez vitán felül áll. Az ellenzék persze elkezdett démonizálni, de kimondta, hogy ok, csak legyen ez max a fent említett időszakra érvényes.

Amit aztán meg lehet hosszabbítani.

Na, szóval ha erre Orbán Viktor, a parlamenti vita során mégis ki bírta volna mondani azt a mondatot, hogy

...rendben, legyen 90 nap...

akkor az ellenzéki oldallal szimpatizáló, mégis inkább középen álló, alapvetően jobboldali szavazópolgárok közül elég sokat azonnal "behúzott" volna. 

Ráadásul tényleg megtette volna talán az első lépést, még ha erősen csak a szimbolika mentén, hogy "össze kell most fogni". Nem, a másik utat választotta.

PEDIG nem tudom tudják-e, a kormány ezt az állapotot ELEVE addig tartja fent nagyjából, amíg akarja, erről korábban olvashattak már, ha erősen szétnéztek a rendelet sorai között (2011-es évet kezdjék kutatni). Ez most arról szólt, hogy tudták, az ellenzék nem fog belemenni ebbe  a módosításba, ilyen formán, mert azért ebbe józan ember nem megy bele. Ergo megtehette volna a kormány, hogy ezt a kérdést, illetve törvényt most nem hozza be, és megy tovább. De behozta. És nem tágított, nem fogadott el határidőt - amit meg mint nyilván tudjuk, mondjuk a 90 nap letelte előtt simán meg tudott volna hosszabbítani megint.

Szóval röviden: ezzel az eleve meglévő táborát erősítette meg, nem a nemzeti összefogás felé indult - a Parlamentben legalábbis.

Ehhez nem kellett volna a híradóban az ellenzék eddig baklövéseit felhozni mint hasonló példák, bármennyire is így voltak ezek, és kb helytálló volt amit láttunk. Ehhez nem kellett volna a törvényt beterjeszteni, ehhez nem kellett volna ez a cirkusz. Ez nettó a kormány-szkeptikus (nevezzük így) oldal kb röhejessé tételére irányult. Két dolog kellett hozzá: Orbán Viktor hajthatatlansága, és a kormánymédia azonnali "ráugrása" a témára. Mindkettő bekövetkezett. Nyilván véletlenül.

Pedig szerintem, ha a miniszterelnök belemegy a 90 napba, akkor a hívei közül nem vesztett volna, hiszen azok úgyis csak a saját hírforrásaikból táplálkoznak, így feléjük egy "a kormánytöbbség józan megítélőképességének véghez vitele mellett" mondat beszúrásával tudtak volna üzenni, és nincs szavazó veszteség. Viszont a fentebb említett középen állókból vélhetően váltott volna ki akkora szimpátiát, hogy talán lett volna, aki 2022-ben rájuk szavaz.

Ne legyenek illúzióink, sajnos ez a helyzet, illetve annak kezelésében rejlő potenciál erről is szól.

...viszont sajnos, illetve pont, hogy szerencsére ez engem jelenleg nem érdekel! Jobban érdekel a szeretteim, rokonaim, barátaim egészsége, fentiekről meg nagyjából csak azt tudom mondani, hogy 

...nem tudom..mikor lépünk már ki a saját magunk árnyékából?!

Jó lenne már!

Mindenki vigyázzon magára, bármelyik "oldalon áll"!!!! Jelen állapotban teszek a politikára, mindenki figyeljen magára és környezetére!

Jó egészséget!!

Sz G

fotó: magyarhang.org

Tisztelt Hölgyem, Tisztelt Uram!

Ez a levél, vagy "határozott kérés", Önöknek, Önökhöz szól, és hát tulajdonképpen ... Önöktől.

Megannyi fórumon hallhatjuk mennyire fontos ebben a mai helyzetben, hogy Önök minél nagyon számban és minél több ideig maradjanak otthon. Az egészségügyi kockázat elemeit most itt nem részletezném, legyen elég annyi, hogy ennek legfőbb indoka az Önök élete. Az, hogy Önök mennyi ideig fognak még élni. Ennyi, nem több, de nem is kevesebb. Az, hogy egyszer csak maszkos emberek vehetik körül Önöket, és bármennyire is hősiesen fognak segíteni, mégis lehet, hogy a háttérben a pittyegő hang egyszer csak sípolásra vált át - amit már nem biztos, hogy hallani fognak.

Számtalan más tényező is befolyásolhatja egy ember életét. Rengeteg minden, de most itt a remek alkalom arra, hogy ezek közül egyet kihúzhassanak, ráadásul pont azt, ami leginkább veszélyes jelenleg Önökre.

Minden statisztikából az üvölt felénk, mindenhonnan azt halljuk, hogy Önök a legveszélyeztetettebb korosztály. Tudom, nehéz ezt jó érzéssel elfogadni, de tény, hogy alapvetően az Önök esetében a legmagasabb a halálozási arány, melynek oka a már gyengébb immunrendszertől az esetlegesen konstans jelleggel fennálló krónikus betegségekig terjed. Egyszerűen fogalmazva: a saját szervezetük védekezőképessége lehet, hogy meggyengült már az eddig megvívott számtalan harcban. Így bármennyire is képesek voltak arra, akár még tavaly, hogy mindennél könnyebbnek érezvén magukat focizzanak az unokájukkal, most nagyon hamar eljöhet az a pillanat, amikor egyetlenegy levegővételnek is örülnének - egynek.

Én tudom, hogy Önök közül voltak, akik átélték személyesen gyermekkorukban a második világháborút, később pedig 1956-ot, és láttak embereket harcolni emberek ellen. Kézzel fogható élet-halál harcokat. Megfoghatót, olyat, aminek szaga van. Nem úgy, mint ez a vírus, amit "biztosan felfúj a bármilyen propaganda" - gondolhatják. Ennek nincsen szaga. Nem tudják megfogni. Láttak a háborúban olyat, hogy valakit eltalált egy golyó, úgy, hogy nem is tudták merről jött, csak a halál, amit okozott, az volt Önök előtt? Nos, ez a jelen helyzet pont ilyen, csak még jobban megtévesztő, mert itt nem a front mellett történik ez, hanem egy kellemesen tavaszias délután, az utcán sétálva a piacról hazafelé, ahol "hej de szép kis tulipánhagymát vettek". A végeredmény ugyanaz. Értik, ugye?

Nem leszek naiv, és nem fogom azt mondani, hogy a fél ország Önök miatt marad otthon nap mint nap. Nagyon nagyképű lenne ezt írnom, mert azért mindenki első sorban a saját bőrét félti. Ezért van az, hogy forog a gyomrom attól a rengeteg videótól és "megmondósnak" szánt bejegyzéstől, melyekben Önöket gyalázzák, azzal, hogy mit téblábolnak fel-alá mindenféle piacokon és boltokban, meg minek ülnek a buszon elől, stb. Olyan stílusban, amire Önök rendszerint azt reagálják, hogy "mi már ledolgoztuk a magunk idejét, mi is építettük ezt az országot, átéltünk ezt vagy azt, és ne mondja meg nekünk senki, hogy nem mehetünk le bármikor bárhova az utcán". Mert megtehetik. Menjenek.

Aztán majd amikor egyszer csak az Önökkel szemben az utcán fura arcot vágó középkorú férfi már nem bírja tovább, és Önökre köhög.....aztán egyszer csak egyik este mintha valami szőrös lenne a légcsövükben...meg a hátuk is furcsa.....meg olyan rossz köhögni......

Aztán maszkos emberek Önök felett.....pittyegés......kapkodás...sípolás.....távolodik minden.....

Aki Önökre köhög, nem tudjuk miért nem marad otthon ő is, ugye? A sakktábláról Önök mellett ezt a középkorú férfit is le kellene venni, ugye ezt gondolják most? Bizony. Igazuk van.

Viszont ha már ez a jó honfitársunk nem rendelkezik annyi aggyal, hogy otthon legyen, ha köhög, akkor Önök miért adják meg az esélyét annak, hogy pont Önökre köhögjön? Mert ez csak egy influenza? Nem, nem az! Mert Önöknek senki se mondja meg, mert túléltek 75 évet? De, pont Önöknek kell megmondani. Azt kell megmondanunk, hogy féltjük Önöket. Mert tiszteljük Önöket. Mert Önöknek is van joguk ugyanannyira hülyének lenni, mint nekünk. Önök is lehetnek annyira felelőtlenek, hogy odaülnek a buszsofőr mögé. Persze. Ezzel ugyanazt érik el, mint aki egy autópályán 170-nel megy, jobbról előz esőben, majd az Önök buszon üléséről készült kép alá az "idióta nyuggerek - nem értik, hogy miattuk rohadunk otthon??!?" kommentet írja. Hogyne, semmi baj nincs azzal, hogy mászkálnak amikor megtehetnék, hogy nem.

....biztos?!

Az van, hogy nincs 2 egyforma sors. Nincs két teljesen egyforma tünetegyüttes, nincs két tökéletesen azonos reakció, és nincs két párhuzamos élet sem. Egyedül van, és nincs családja, aki bevásárolna Önnek? Aki elmenne gyógyszertárba? Nos, ha ezt olvassa, vagy valaki felolvassa Önnek, akkor tudnia kell: az önkormányzatok is tudnak segíteni. Meg is próbálnak.

Ez, és CSAK EZ adhat felmentést az alól, hogy Önök az utcán vannak huzamosabb ideig. Az, hogy nem tudják máshogy megoldani. Mert azt elhiszem, hogy ilyen van. Nagyon is. Viszont akkor ha kérhetem, igen, én, Önök helyett: nem most kell a balkonra virág, nem most kell a kredencre új terítőt horgolni, és minden további nélkül túl fogják élni, hogy ne nézzenek be Lajosékhoz mi a helyzet a csöppségekkel.

Önök állampolgárok, teljes jogúak, sőt. Jellemzően ma már Önök "kapnak" az államtól (most hagyjuk, hogy mennyit is és mennyi munkáért cserébe). Az állam, vagyis a benne élő többi ember meg most azt kéri Önöktől, hogy amennyire csak lehet, legyenek fotel-lakók. Legyenek azok, akik otthon ülve segítenek nekünk, hogy ne találja el Önöket az a bizonyos köhögés. Segítsenek nekünk nem felelőtlennek lenni.

Mutassanak példát.

Mégpedig azzal, hogy el merik hinni azt is, amit nem látnak. Azt is, amit nem éreznek. Azt is, amit hisztinek gondolnak.

Mert ha nem így tesznek, higgyék el, nagy eséllyel, nagyon nagy eséllyel áll majd Önök felett valaki tetőtől-talpig fehérben vagy kékben, maszkkal az arcán, és bármennyire is szeretné, sajnos lehet, hogy nem pont Önt fogja tudni becsövezni....és nem mert nem szereti Önt. Nem is fogja Önt ismerni, de szeretni mégis fogja. Csak amikor dönteni kell két ember között, akkor a végső döntést nem a maszkos ember, hanem az Ön egészségügyi állapota fogja meghozni. Az Öné. Azé az emberé, aki most vagy lemegy egy picit sétálni a park szélére, mert mi baj lehet, vagy otthon marad. Ugyanis, ha ez utóbbi mellett dönt, akkor az előző mondatokban leírtak nagy eséllyel nem most, hanem csak jó pár év múlva következnek majd be, addig pedig jöhet a tulipán, a horgolás, az unoka, a bármi...és akkor majd nem kell dönteni se. Senkinek.

És akkor nem esélyek lesznek...hanem lehetőségek.

Mindenre.

Mindenre, ami élő.

Kedves Hölgyem, Tisztelt Uram! Köszönöm, hogy ezt elolvasta. Nem azért írtam, mert unatkoztam. Azért írtam, mert még szeretném sokáig életben látni az édesanyámat. Mint ahogyan Önt is valaki más, még ha nem is biztos, hogy tudja... Utálja Ön az Édesanyámat? Nem? Akkor jó.

Ennyire egyszerű!

Köszönöm!

Sz G

 kép: nlc.hu

Naponta közölnek velünk frissített adatokat fertőzöttekről, az elvégzett tesztek, a karanténba kerültek, valamint a halálesetek számáról.

Értem. Ezt még igen.

Viszont függetlenül attól, hogy most az a helyes, ha boldog-boldogtalant letesztelünk, vagy ha nagyjából csak azokat, akik kaparják a kórház ajtaját kínjukban, hogy engedjék be őket, ez a szám nekem bizony rémisztően alacsony. Igen, pont így. Még úgy is, hogy a nullának örülnék csak. Aggaszt, mert nem értem.

Két lehetőség van: vagy elképesztően szerencsés nemzet vagyunk, és közigazgatásilag mindent elképesztően hatékonyan végzünk, vagy valami "értelmezési hiba" lehet ebben a számban.

LESZÖGEZNÉM:

1. NEM arról szeretnék itt vitát indítani, hogy az egészségügyi dolgozók hogyan végzik a munkájukat, mert ha bárki erre gondol, az nagyot téved, sőt, kikérem magamnak. Mind a rokonságomban, mind a baráti körömben vannak az egészségügy szolgálatában állók, igaz, nem kifejezetten a frontvonalban vannak jelenleg - néhány kivételtől eltekintve. Utóbbiak pedig..hát...finoman szólva is olyat visznek véghez, amit egy átlag "munkavállaló" fel sem tud fogni. Nem még egy excel este 6 után...maradjunk ennyiben.

2. NEM annak örülnék, ha ez a szám 544 lenne, vagy, hogy ha a mortalitási ráta nőne. Dehogy. Sőt! Csak sajnos az a baj, hogy...

Nézzen magába mindenki, és mondja azt, hogy az alábbi kérdések soha, senkiben nem merültek fel eddig, pusztán akár csak nehézségi alapon:

...minden érintett országból mutatnak olyan képeket, felvételeket (nyilván megfelelő biztonsági távolságból és előírások mellett), melyeken a kezelés alatt álló fertőzöttek láthatóak. Nálunk látott valaki már ilyet? Jelezném ismét, olyat senki ne írjon, hogy "ezzel azt akarod mondani, itt az egészségügyisek malmoznak?!" mert örök harag a vége. Szóval szerintem nem sok ilyet látni. Mi az oka? Látnánk, hogy milyen védőfelszerelésben vannak? Mennyire kimerültek és végtelenül túlterheltek? Vagy mi? Most azt látjuk, hogy számtalan EMBER visz nekik kaját, ajánl fel lakást, és hasonló elképesztően megsüvegelendő tettek. DE HA 131 eset van, és akár több, mint 4 400 szűrés eddig összesen, akkor mitől kimerültek? Nem lehet, hogy sokkal többet dolgoznak, mint amennyit érzékelünk ebből? DE! Na ha meg így van, akkor mi történik?! Miért nem engednek minket érzékelni? Miért nem látjuk? Miért azt látjuk, hogy valamely sajtóorgánum kérdezni mer? Melyik a fontosabb? Utóbbira válaszolok: a munkájuk! Akkor meg? Én az egészségügyiekben egy pillanatig sem kételkedem. Tudom, hogy szétesnek! ...akkor? 

El nem hiszem, hogy ne lenne legalább minden tizedik honfitársunknak valamilyen sztorija, hogy hallotta x-től, hogy honnan jött haza, mégsem ment karanténba, kórházban dolgozik az xy rokona, és azt mondta hogy......és idősek otthonában ki-be járkálnak, és hogyan adják át a csomagot, és köhög, meg fáj a tüdeje, de hát orvoshoz "bizzztosssan nem megy", stb stb. Na ha ez a lakosság 10%-ánál megtörtént, és ezek közül csak 5% fedi a valóságot, az közel 50 000 ember, és ha ezeknek csak a 10%-át szűrnék, az kb pont annyi, mint ahány embert eddig szűrtek... Pletyka a gondolkodás halála, ezzel egyetértek, és nem kell az egészségügyi dolgozókat még jobban agyon terhelni ilyenek alapján, ez több mint tény és elvárás, de...

...miért hallani olyat, hogy a patológiákon megugrott a "valamely még nem teljesen pontosan megnevezett tüdő-betegségben elhunytak száma"? Több helyről hallottuk... Mert de, ilyet is hall az ember, és ha mutatnák, hogy ez nem igaz, még lehet el is hinnénk. Vagy mondjuk...

...valamilyen alapon szükség lenne tudatos szűrésre....igen, akár 2 különböző időpontban. Na de akkor miért nem tesszük? Mert felesleges? Nem bizonyított? DRÁGA?!?! Mert nincs rá kapacitás? Ezt nem merjük leírni. Nincs rá eszköz? Ezt is hallottuk már. Így jobban kontrollálhatjuk a számokat - mármint ha nem beszélünk róluk? Jaj, "ne már!"... Vagy nem szűrünk többet, hogy ne legyen miről beszélni?! Melyik az igaz?

Akik szűrnek, vizsgálnak, biztos, hogy rendelkeznek a megfelelő, és megfelelő időszakonként kicserélt védőfelszereléssel? Igen? Akkor jó. Akkor hogy-hogy embert nem láttam még ezek közül nyilatkozni, hogy minden ok? No meg mitől van annyi eü dolgozó karanténban?

Leállt az élet. Mondjuk nap mint nap. Nos: NEM. Bezár a boltok nagy része délután háromkor? Pazar. Kérdezem én: oszt minek?! Ha már kinyitott, akkor az a mínusz 3-4 óra számít? Arra ösztönzünk ezzel embereket, hogy azért maradjanak otthon, mert ha dolgoznának, nem érnének oda a boltba? Miét nem zárnak be teljesen? Miért nem marad az élelmiszer - patika - benzinkút - dohánybolt (sajnos) négyes csak nyitva?! Kell a "barkácsból a hilti" kettőig, hogy este uncsiból fúrjunk fel egy képet?! Nincs ennek olyan tettünk is meg nem is szaga? Mindenki bezárhatna úgy "istenesen".

Azt halljuk, 2-3 napja, hogy most aztán már csoportosan lesznek fertőzések. Nálunk úgy tűnik, hogy a csoportosan azt jelenti, hogy kb ugyanakkora csoportokban minden nap - eddig legalábbis. Bocsánat a szóismétlésért, de máshogy nem elég plasztikus. A "csoportosan lesznek új fertőzések", és az "ennek megfelelően kiugrás lesz a számokban" azt jelenti, hogy ha megfertőződött 3 ember, akik mondjuk megint 3 embernek adják át, az élből 9. Legyen 1 napon belül 3 ilyen "eset" (persze, jó lenne, ha nem lenne egyáltalán). Na az 27 egyből. Huszonhéttel több. 1 helyen. Vagy mondjuk úgy, 1, azaz EGY városban. Most akkor vagy én nem értem a hallottak és a számok közötti közötti összefüggést, vagy más ennek az oka. Kicsit "Olaszország érzés", nem? Vagy esetleg az exponenciálisan szót kerülgetjük? Ez a kérdés sem merült fel senkiben? Vagy várunk, míg egyszer csak akkora lesz ez a háló, hogy már leírni is ijesztő, hát még benne élni?  Hogy akkor már mindegy, akkor onnan majd tényleg mindenki bezárkózik otthon és gyógyul ahogy tud?!

Innen jön a kijárási tilalom kérdése. Felvetődött. Mondjuk ez azért nem egy rossz ötlet, mert akkor végül is mi is történne? Végig gondolta ezt már valaki? Nem? Segítek: nem. Vagy, nagyon kevesen. Mert akkor otthon ülnénk, fertőznénk max egymást, de onnan kb nyílegyenesen kórházba kerülnénk. Mit nem tennénk? Nem fertőznénk másokat a szűk körünkön kívül. Azt nem tennénk. Kicsit séta, kicsit boltocska, kicsit csak majoranna a hétvégére = +4 fő. Ja, mert akkor nem termelünk? Mit? Amiből élünk. Elvileg az 1 biztos dolog, amit a jelenlegi kurzus garantálni fog,  az a gazdaság védelme. El is kezdte. Volt értelmes döntés is. No meg megszeppent katonák állnak egy gyógyszergyár recepcióján, hogy "ööö....csókolom...jöttünk volna..hát...menedzsment mittingre"... Van az a helyzet, amikor ez kell. Nem kérdés. Hogy kérdések se legyenek, csak cselekedetek. Most akkor már ez van?

Hogy van az, hogy azok a fránya lusta csehek "repülőnyi" szájmaszkot, tesztet, egyebet tudnak venni, és már le is szállították nekik? 

Hogy van az, hogy katonák sétálnak az utcán, és az az egyik legfontosabb kérdés, hogyan büntettek meg renitens vendéglátósokat? Bírságoljanak, jelentsenek fel, de ENGEM NEM EZ A STATISZTIKA ÉRDEKEL! 

Hogy van az, hogy egybemossák a rémhírterjesztést az egyszerű kérdezéssel?

Hogy van az, hogy nem értjük: ha adnak tájékoztatást, akkor tudjuk. Ha nem, akkor találgatunk. Akik találgatnak, és félnek vagy dühösek, akkor ki fognak találni "pletykákat", jobb esetben. Rosszabb esetben rémhíreket. 

Válaszoltak kérdésekre? Vannak kérdéseink? Tényleg 1 szóvivőnek kell Emailt küldeni?

EZ a leghelyesebb kezelési módja egy elvileg tömeges megbetegedéseket okozó járványnak? 

VAGY maradjunk a seggünkön, de leginkább üljünk a szánkra, mert akkor se nem fertőzünk, se nem kérdezünk, és csak várjuk, mint mindig, hogy majd az állam megoldja helyettünk. Mint ezt amúgy tettük túl sokszor már. Csak akkor nem közvetlenül a szeretteink, vagy a saját egészségünk volt a tét. Akár a teljes egészségünk. Persze van az, hogy bízunk, egyenesen, kérdés nélkül, csak akkor lehet, hogy más kezdeti lépéseket kellett volna látnunk. Mindenesetre azért annyi legyen bennünk, hogy ha mi magunk nem viselkedünk értelmesen, akkor ezt ne is várjuk el senkitől. 

 Addig is, csak kíváncsiságból, nem reprezentatívan?

 Szóval a "pánikkeltés" mint kifejezés fel sem merül egy átlagos emberben, ha legalább nagyjából kap választ a kérdésire. Ha meg kérdez, és azt a választ kapja, hogy ezért  pánikot kelt, akkor az egyfajta besorolás. A kérdező besorolása az "érdektelen kategóriájába". Nekünk meg jogunkban áll az egyszerű logika mentén kételkedni. Nem pánikolni, hanem kételkedni. 

Pedig a fentiek egyszerű hétköznapi emberekben felmerülő egyszerű hétköznapi kérdések.

Semmi több.... de kevesebb sem!

Elképesztő tisztelet a kórházakban dolgozóknak, és reméljük, a szlogeneken, illetve gazdasági döntéseken túl végre odaáll az állam melléjük. Rendesen. Nem csak szavakban. Meg egyébként mi is odaállhatnánk melléjük azzal, hogy figyelünk az alapvető közösségi viselkedésünkre - ha már nem tudunk otthon a seggünkön ülni. Ami amúgy marha egyszerű, és kicsivel több, mint celebek fészbúk posztjai. 

Vigyázzunk magunkra, és egymásra!

 Sz G

Először is engedjék meg, hogy elismerjem Dr. Müller Cecília országos tisztifőorvos asszony, valamint Lakatos Tibor ezredes úr munkáját, vagy hát fogalmazhatnék úgy is, hogy az áldozatvállalásukat! Azt megítélni nem tudjuk, hogy a színfalak mögött pontosan mit is tesznek az operatív törzs tanácskozásain, de az, ahogyan minden délután rezzenéstelen arccal kiállnak a szenzációra éhes média elé, az megsüvegelendő. Ezt attól függetlenül tényleg így is gondolom, és emberileg a lehető legmélyebben hajlok meg előttük, hogy mit is szeretnék itt lentebb kifejteni. Riszpekt!

Higgyék el, pontosan tudom, mit érezhetnek ott a pulpitusok mögött állva. 

Nagyjából azt, amit több ezer sorstársammal egyetemben akkor éltünk át, amikor egy vizsgán a tételt meglátván azonnal éreztük: itt minden eddigi élettapasztalatunkra, valamint az eddigiek során valaha hallott összes szavunkra szükség lesz a nyers túléléshez. Ahhoz, hogy elhitessük a bizottsággal és/vagy a tanárral, hogy megvan bennünk az elvárt tudás. Mármint egy stabil ketteshez. Azzal a nagyon nagy különbséggel, hogy azt akkor ott, mi, magunk miatt tettük jellemzően. A fent említett két hétköznapi hős esetében azonban nyilván nem ez a helyzet. Rendelkeznek tudással, tapasztalattal és szakértelemmel. 

Mégis, érthetően persze, olyasvalamit kell képviselniük, amiről ők is tudják, hogy nem teljesen fedi a "közönség" által elvártakat. Most közönség alatt nem a sajtó képviselőit értem, hanem azon embereket, akik azért nézik őket, hogy adatokat, információkat tudjanak meg, hol is tart a vírus-helyzet. Máig töprengtem több indokon, miért a ködösítés a lényeg, de eljött a nap, hogy megvilágosodtam. Nem egy ad hoc döntés áll az ő szerepük mögött, hanem egy átgondolt stratégia, mégpedig egyszerűen az időhúzás. 

Miért tűnhet ez így?

Vannak országok, ahol naponta többször frissítenek adatokat a megbetegedések számáról, azok területi eloszlásáról és a fertőzéses gócpontokról, stb stb. Abban bízva, vagy azt gondolán, hogy akkor majd a lakosság ennek megfelelően reagál, viselkedik, közlekedik, és így tovább. Meg vannak olyan nemzetek is, ahol a lehető legkevesebb információt adják ki, annak érdekében, hogy lehetőleg mindenki legyen megszeppenve, ne gondolkodjon azon, hogy most akkor melyik város biztonságosabb a másiknál, mert hát ugye ez gyakorlatilag naponta változhat. Most vagy tényleg véletlenül, persze ezt nem gondolnám, de mégis, mi, magyarok egyértelműen ezt az utat. választottuk. Ehhez annyi kellet csupán, hogy amíg a miniszterelnök nem jelenik meg személyesen a küzdelemben, addig alacsony legyen az esetszám, majd miután ő kilépett a függöny elé, akkor ez emelkedjen, és amikor már tényleg komolyan érezheti nagyjából mindenki a mindennapjain, hogy azért baj van, akkor a vezető erőteljesebben lépjen. Ez véletlenül pont így alakult, csak a számok nem ugrottak meg, amire később visszatérek. A két "főszereplőnk feladata" ez volt, ez most is, és jól teljesítették. És ha hiszik, ha nem, ez részemről nem kritika feléjük!

Elértek egy tisztes szakmai pályafutást és most abban van részük, hogy politikailag is szereplővé váltak egy időre. Felléptették őket arra a porondra, ahova sosem akartak, Kovács Zoltán tiszteleten alapuló performanszánál meg kifejezetten a pódium szélén maradtak volna szívük szerint. 

Mert senki ne próbálja megmagyarázni nekem, hogy az a miniszterelnök, és a stábja jelentős része aki naponta csatázik a világ csúnyábbik részével, az arra várjon, hogy 120 000 maszk ideérjen Németországból. Miközben a csehek meg rendeltek (!) Kínából (!) maszkoktól kezdve egy rakás egyéb dolgot, ami már náluk is van. Mi meg várunk egy kamiont... Az biztos, hogy ilyen helyzettel miniszterelnök emberemlékezet óta nem szembesült, tehát fogalmunk sincsen más hogyan reagálna, lehet simán, hogy még rosszabbul. 

Az is tény, hogy a bejelentett, nevezzük úgy "banki csomag" azért rengeteg cégen és magánszemélyen segít. Ez nem kérdés, tökös húzás. Gazdasági szempontból, hosszútávon gondolkodva azért ez kb az első "unortodox" döntés, amire azt mondom, hogy rendben van. Értem az ettől várt gazdasági "mögöttest" is, azt majd meglátjuk, hogy a forint miként reagál erre hosszabb távon. 

Viszont az is tény, hogy ezzel, amit láttunk az operatív törzs tájékoztatóin, lassan kezdett összeállni a kirakós, és végül az utolsó kis tégla is a helyén van: "...az egész országban jelen van a koronavírus...".

Ez a lényeg. Addig nem kezdtünk bele széles körű tesztelésekbe (értem azt is, hogy ez lehet teljesen irreleváns is), addig nem közöltünk pontos adatokat a fertőzöttek koráról, területi eloszlásáról, amíg ezt mondatot végre ki nem tudtuk mondani. Nem azt mondom, hogy direkt, vagy, hogy rossz szándékkal, hanem azt, hogy a kiválasztott stratégia azon alapszik, miszerint ha bizonytalan vagy, hogy valahova inkább ne menj, mert ott rossz neked, akkor nem fogsz odamenni. Viszont, ha tutira tudod, hogy ahova mennél, ott minden ok, akkor meg lehet, hogy pont te leszel az, aki a "rosszat" odaviszed. 

Ez, a mérleg egyik nyelvében még logikus is, viszont azzal jár, hogy kezdetben legalábbis azt az érzetet kelted, hogy felesleges aprólékosan küzdeni a vírus ellen az elején, mert úgyis kb minden második embert megfertőz majd. Nos ezzel meg az a baj, hogy akkor meg miért is nem rendelnek el kb kijárási tilalmat? Mert hát ebben az esetben ez lenne a logikus. Nem pánikos, hanem logikus - ha már ez az analógia.

Mert tényszerű kérdések alól napokig rezzenéstelen arccal kibújni úgy, hogy a közmédia meg közben 24 órában pánikkeltéssel vádolja az egyszerű adatokra és számokra kíváncsi sajtót...nos, mindez végig gondolva megint: egy irányba mutat. 

"Ellaposítani a járványgörbét". Nos, értem. Ezt megint csak kétféleképpen lehet: részletes, nagyon nagy mennyiségű vizsgálattal és monitoringgal, rengeteg eszköz, munkaóra, ember és pénz árán, a kezdettől fogva. Vagy úgy, ahogyan úgy tűnik mi tesszük: utána menni a már betegeknek, és az ő kapcsolataikat leszűrve, elzárva, stb stb. Viszont ha meg így tesszük, akkor nekem meg az ide vonatkozó számok az alacsonyak. 

Tetszik érteni?

Szóval gazdaságilag az egyéni tragédiákat kezelni nem biztos, hogy lehet, de amit az állam megtehet, úgy tűnik, meg is fogja tenni. 

Egészségügyileg egy picit úgy érzem, hogy túlságosan is az egyénekre bízzák azt, hogy ki meri megfogni a csalánt. Ha és amennyiben tényleg uralni akarjuk innen a számokat, melyek valljuk be, a "jól hangzó"-nál is jobbak, akkor nem lesz más lehetőségünk, mint bezárni az udvar ajtaját, ami a hátsó kerthez vezet. 58 fertőzött eddig, és 1 haláleset. Nem kommentálom tovább az adatokat.....mert emberek vannak mögöttük. 

Nem csak gazdasági emberek, hanem ember-emberek. 

Kíváncsi emberek. No persze majd megkapom, hogy nekem semmi sem elég....de. Csak higgyék el addig jó, amíg van bennünk törekvés arra, hogy ne a lehető legkisebb közös többszörös legyen a cél. 

Maradjon az az eszköz. 

...és ha azt látjuk, hogy nem vagyunk elég érettek ahhoz, hogy egymás között, horizontálisan is féltsük a másikat akár magunktól is, akkor nincs az a kormány, vagy felettes szerv, aki segítene rajtunk. 

Akkor jöhet a napi törzs. Akkor elég is 1 kérdés újságíróként. Akkor elég elhinnünk. 

Mert akkor pont nem érdekel minket. 

...addig viszont, egy kis elemlámpa az alkonyatban jól jönne. 

Sz G 

fotó: olkt.hu

. 

Kerülném, hogy elemezzem ez miért nem egy szokványos influenza járvány. Nem hasonlítok össze mortalitási rátákat, nem fogom elemezni a betegség terjedésének dinamikáját. Volt erről számtalan cikk mindenféle következtetéssel. Ugyanígy, szót sem pazarolok arra, hogy eddig melyik politikai oldal mit tett, vagy nem, mit kért vagy követelt, vagy miről döntött, és hogyan.

Összeesküvés elméletek sem érdekelnek.

Vészhelyzet van kihirdetve. Olyan, amilyen.

Annyi fertőzött van, amennyi, és annyi lesz, amennyi.

Bármilyen képességű, jogosultságú, izgulós, vagy rutinos, tájékozott és profi  vagy "azt sem tudom miért vagyok itt" ember ad információkat Operatív Törzs sajttájékoztató címén - irreleváns. 

Azt kellene felfogni, hogy attól a vírus nem fog sem dinamikusabban, sem lassabban terjedni, és nem lesz az általa okozott tünet sem gyengébb, sem erőteljesebb lefolyású, hogy a Törzs mit nyilatkozik.

A vírus nem lát, nem hall.

Nem érdekli az aktuálpolitika, nem szervez tüntetéseket (tüntiket, ahogyan jobbról hívni szokás), nem akar elfoglalni székházakat, nem készít fészbúk elő közvetítést, sőt, még békemenet élére sem áll.

A vírus nem náci, nem Horthy rajongó, nem olvas Kertész Imrét, nem jár zsinagógába, és nem érdekli a  nyugdíjasoknak szóló kis-videó kampány sem, mint ahogy nem foglalkozik wc használattal kapcsolatos tanácsokkal sem. Sőt, még arról sincs fogalma, mi az a sarló meg a kalapács egy piros zászlón. 

Nem tudja, mi az a Szent László Kórház, sőt azt sem, melyik kórházat újították fel.

Fogalma sincs, és neki mindegy, hogy ki iráni, ki magyar, és még az sem érdekli, milyen sorrendben eszi be magát bármilyen származású emberek szervezetébe. Örül, persze, ha egy szobában vannak, akkor nem kell sokat melózni.

Mert azt viszont tudja, hogy terjed. Nem érdekli, hogy valakinek az ajtajára kikerül egy "fertőzött vagyok" cetli.

Azt tudja, hogy ha szűrés útján lebukik, akkor vélhetően jön majd valami gyógyszer, meg kezelés, amitől hamarabb kimúlik. Azt is tudja, hogy ez ellen nem tud tenni semmit. Azt mondjuk igen, hogy megfertőzi a betegeket kezelő orvosokat és ápolókat, de persze mindeközben fogalma sincs, hogy ők kik. Sem származásuk, sem szakmájuk szerint. Nincs nehéz dolga, mert a MOK (Magyar Orvosi Kamara) jelezte, hogy nincs elég felszerelés és védőeszköz a betegeket ellátó személyek számára. Meg is kapták válaszul azonnal, hogy elsősorban hazaárulók, másodsorban vakok, mert ott van nekik minden. Hegyekben. Halmokban.

Azt sem érzékeli, hogy valaki lélegeztetőgépeket akar vetetni az állammal. Sokat. Még azt sem látja, hogy ha ez a valaki esetleg megveszi, és odaviszi. Mondjuk mert ez még nem történt meg.

Nem lát ez a vírus kérem szépen.

Egy sajtótájékoztatót tartani, egy levelet vagy fészbúk posztot kitenni, az nem ugyanaz, mint 3 napos maszkban, viszonylag eszköztelenül ellátni a fertőzötteket. 

A vírust nem érdekli a propaganda, az ellenzék, az államtitkár úr, de még egy szabadon választott anyós sem.

Ezeket mind megfertőzi, ha tudja.

Nem fertőzi, ha nem tudja.

Nem tudja, ha védve vannak.

Előbbiek egy irodában, kézfertőtlenítőt használva dolgoznak, utóbbiak meg szintén. Előbbiek szerint. Korrekt.

Nem lát a vírus. Nem hall. Nem lehet neki megmondani, kinyilatkozni, elítélni, bagatellizálni semmit, semelyik oldalról sem.

"Ő" csak úgy van.

Nem egy bármilyen politikus fogja őt megtalálni. Nem ő fog rámutatni, ujjal, hogy "hohóóó - ott van!". Ha szűrünk, persze nem ész nélkül, de megtesszük, akkor meglátjuk őt, ő meg minket. Merthogy megtalálásra, elkülönítésre, kezelésre rosszul reagál.

Amíg csak leszidjuk, legyint, és megy tovább. A szakmaiságot, a cselekvést ellenben nehezen tűri, minden mást jól. Azt is jól tűri, hogy az iskolák azért maradnak nyitva, hogy a nebulók haza vihessék őt. Vagy a tanárok. Hátha van idős rokonuk, mert a vírus utóbbiakat kiváltképp kedveli...de az nem érdekli, hogy a tanároknak addig meg nem fizetnek. Az irreleváns. Neki igen.

Ennyire egyszerű.

A vírus nem eszköz. 2 hete sem volt az, és 2 hét múlva sem lesz.

Sz G

kép: azonnali.hu