Hagytam magamnak pár napot a szerdai Európai Néppárt Magyarországról szóló szavazása után, hogy lássam mi fog történni itthon. Igen, direkt írtam, hogy Magyarország, és nem azt, hogy Fidesz. A KDNP ugye ott nem a Fidesz oldaltámasza mint itthon, őket hagyjuk is. 

Az Európai Néppárt arról szavazott, hogy felfüggeszti-e a tagsággal járó összes gyakorolható joga alól Magyarország miniszterelnökével fémjelzett családtagját. Döntött. 190 ember szavazott a mellett, hogy felfüggesztik/elfogadják a felfüggesztést, hárman pedig úgy, hogy nem. 

Ízlelgessük. 

193 emberből 190. Ez barátok közt is 99,99%. Nem sok híja van a százhoz. 

Mondjuk ha focira akarom lefordítani, akkor ez annyi, mintha a győztes csapat 63,3333333-szor annyi gólt rúgott volna az ellenfélnek, mint a vesztes. Mondjuk mintha a Barcelona nagyjából 127:2 arányban győzte volna le a magára büszke és állhatatos Rekettyebertyó II.-t. Ebben az esetben idézett katalán csapatnak hosszabbítást nem feltételezve 0,71 percenként kellett volna gólt rúgnia, vagyis közel 43 másodpercenként egyet. Ez akkor sem ment volna, ha Rekettyebertyó büszke fiai mindeközben egytől egyig a kocsmában ültek volna, mialatt a pályán minden gól után szorgalmas labdaszedők adogatták volna vissza a labdát a kezdőkörbe, hogy pörögjön a dolog. 

Sorolhatnék más sportágakat is, a labdarúgás felemlegetése Orwell a véletlen műve. 

Maradván viszont Rekettyebertyón, a realitás ma az, hogy a falu teljes lakossága másnap azt olvasta volna a teljesen független és sokszínű napilapban, hogy a település büszke fiai bizony győzelmet arattak. Nem is akármilyent. Fényeset. Olyan fényeset, hogy a Nap is seggre csúszott volna rajta borús időben, zivatarban. Nem létezik olyan, hogy idejön valami félig-meddig spanyolnak nevezhető csíkos mezes posztkommunista mindenféle bőrszínű "játékossal" (uramatyám, ezek nevezik magukat focistának - Sanyi, mi lett velünk?!), és győz...dehogy!! Mi?! Hogy?! Skandalum ilyet még csak gondolni is irredentizmus tulajdonképpen!!

Jó, oké, álljunk meg.

A valóság az, hogy egy olyan európai pártcsalád 99,99%-a függesztette fel a Fideszt, melyben a majdhogynem liberálistól a majdhogynem náci-jellegű pártig van minden. 

Mert kínos az, amit a magyar kormánypárt művel. Ezt ott látják, pedig nem is itt élnek, és saját magunk józan esze helyett tesznek valamit. Nem sok súlya van, oké, de mégis azért valami. Meg is tudják tenni, mert ott a Fidesz 1 a sok közül. Nem az EGY. Ott a Fidesz nem tud újságot meg tévét venni, és nem tudja permanensen "fullba tolni a kretént". Meg hát..-nem is lennének vevők rá.

Szerencséjére viszont vak, vagy gyengén látó és gondolkodni fáradt/képtelen (?) emberekből arányában szemmel láthatóan több van itthon, mint ott. Ezért aztán ez itthon sima gőzelem. Orbán Viktor gyakorlatilag megdicsőülve tért haza, jó, hogy nem fogadta vízsugár a repülőt. Kitartott a szélben, a vérzivatarban, jó mulatság férfi munka, minket nem lehet felfüggeszteni, és hasonló mondatok. Hát...annál kevés kínosabb eset van, mikor egy ország miniszterelnökét, még ha akkor ott nem is ebben a szerepeben ül, de egy helyiségnyi újságíró nettó szemberöhögi. Jelenleg ez az én országom. 

Az az én országom, ahol a vereség győzelem.

Ahol a haver meggazdagodása közérdek.

Ahol a Nő kanca.

Ahol a férfi összeszerelő.

Ahol a gyerek junior-összeszerelő.

Ahol az igazság lényegtelen.

Ahol a mozi megy...és megy...és megy.

Aztán jön egy kampány-ízű szavazás, és mit tesz Isten...mi vagyunk a kampány "alanya", mi vagyunk azok, akiken most sok párt sok embere hízik, hogy aztán otthon elmondhassák, ezeknek a brigantiknak jól megmutatták, és ezáltal majd talán szavaznak rájuk...és ezek mi vagyunk. Mi. Az alany. NEM az állítmány.... Milyen lenne már de tényleg, ha ez fordítva lenne, ugye? Mennyire kellemetlen lenne egy másik pártról szavazni az EP teljes színe előtt, nem? És mondjuk úgy mi is kiállhatnánk valamiféle alapvető emberi tisztesség és jogállamiság mellett, nem? És szavazhatnánk valakiről aki nem... Aki nem mi vagyunk.

Ez most viszont eléggé fordítva történt. Ami nálunk győzelem. Ami nálunk dicsőség. 

Nem mondom, illetve nem sorolnám fel, hogy szerintem hány dicső államférfii forog most  a sírjában mint valami motolla, de abban biztos vagyok, hogy azok, akik sírban fekszenek, mentek előre ettől vagy 5 métert a földben...

190 kontra 3.

Mi az ördög szekerét lehet ezen FORDÍTVA értelmezni?! Elárulom: saját magunkat. Ebben élünk. A külvilág lényegtelen. Majd amit a híradóban látunk, az a valóság, ez pedig elég. Ami igazán kellemetlen és még fog némi fejfájást okozni, hogy szemmel láthatóan erre a kapitális bullshit-re az országunk lakosságának nagyjából fele vevő. VEVŐ. Na innen lesz szép nyerni, de javítom is magam: lenne szép nyerni. 

Attól félek ezt annyira benéztük, azok is akik teszik meg azok is akik hagyják, hogy ha most valaki megkérdezné tőlem, hogy de akkor most Rekettyebertyó 2 gólját ki is lőtte végül is, nem tudnék rá válaszolni. 

Az abszolút érték jele Magyarországon relatív lett, és jó vastag. Két vonal a széleinken. Mi meg itt vagyunk közöttük. Sajnos az van, hogy lett egy harmadik vonal is: köztünk. Aki 190:3-at hall, és aki 3:190-et. 

Thank you, Mr President!

Sz. G. 

Címlapfotó: Régi idők focija - Minarik Ede - Hunnia Filmstúdió 

Általában szoktam követni a hazai és nemzetközi politikai eseményeket, és néha már-már az a bódult és mámoros érzés is a hatalmába kerít, hogy most aztán valami tényleg elindult az ellenzék oldalán. Aztán másnap, vagy aznap este akár azt gondolom már csak, hogy "esetleg", majd, hogy "na majd legközelebb", és végül jön a "már megint semmi sem történt" érzés. Ez a folyamat 1-3 napig tart eseményenként, vagyis tartott, mert ahogy telik az idő, úgy válik egyre világosabbá számomra, hogy a hazai politikai ellenzék a jelenlegi felállásában és gondolkodási képességével nem a magyar valóság pályáján játszik. Úgy viselkedik, mintha mondjuk Hollandiában, Németországban, ne adj Isten Belgiumban, vagy akár Romániában lennének. Vagyis olyan helyen, ahol tüntetni (nem ide értve az 50-60 fős tájékozódási gyalogtúrákat a fővárosban) azt jelenti, hogy megfogalmazunk valamit, kiállunk valami ellen, vagy éppenséggel valaki mellett, és a tömeg és/vagy az egység erejével elérünk valamit, de legalábbis szóba áll velük a másik oldal. 

Na itt nálunk ez nincs.

Ez persze erőteljesen és legfőképpen annak tudható be, hogy itthon nincs már az a pálya, ahol a demokrácia klasszikus értelmezésű játékát lehetne játszani, mert a jelenlegi kurzus (sajnos) zseniálisan kitalálta a politikai játék új szabályait, be is vezette azokat, és tarolt vele. Viszont az érem másik oldala meg erőteljesen és hangsúlyosan az, hogy mikor fogja az ellenzék végre felfogni, hogy NEM KELLENE ugyanabba a stadionba besétálni, ahol a kormány van, nem kellene felvenni az összecsomózott fűzőjű stoplist, és nem kellene belebújni a krumplis zsákba és abban ugrálva próbálni focizni ellenük.

Volt szerencsém 3 napot teljesen vidéki környezetben tölteni, egy gyönyörű helyen, gyakorlatilag nomád körülmények között, és mikor visszaértem a fővárosba és végig néztem a híreket az elmúlt néhány napból, tényleg olyan volt, mint valami félresikerült iskolai előadást néznék valaki keresztapjának a VHS lejátszóján. Általános. Alsó tagozat. Pedig csak 3 nap volt, nem a világ végén, de az érzés olyan, mintha külpolitikai összefoglalót néztem volna belpolitikai helyett, valami félismeretlen közép-afrikai országból (elnézést tőlük).

Arra jutottam hát, hogy felteszek néhány kérdést Önöknek, mert kíváncsi vagyok, valójában ki mit gondol bizonyos kérdésekben, nemre, korra, felekezetre való tekintet nélkül. Ismeretlenül, a válaszok száma alapján nem fogok következtetéseket levonni, de most nem mondtam igazat. Fogok - magamnak. Érdekes lesz, remélem, és köszönöm, ha szavaznak.

borítókép: 444.hu

Elegem van Március 15-éből. Nagyon!

Tegye mindenki a szívére a kezét, teljesen függetlenül attól, hogy az milyen színű, és mondja ki azt hangosan magának otthon, hogy azért várja ezt az ünnepet, mert szeretne egy pillanatra megállni, és elgondolkozni azon, hogy anno a "Márciusi Ifjak" mit indítottak el, hogy zajlott az egész, miért alakult úgy, ahogy, és miért lett az a vége, ami. Ezt a fajta "megállást" iskolai éveink alatt próbálták belénk nevelni, de attól a pillanattól kezdve, hogy kiléptünk a középiskola kapuján végzősként, az egész történet kapott egy erős felöltőt az éppen aktuális politikai szelektől, és mi hol felvettük ezt a kabátot, hol egy másikat akartunk, hol egyik sem volt jó, de arról, hogy mit jelent Március 15, na arról egyre kevésbé van fogalmunk. Nem lehet emiatt teljes mértékben haragudni magunkra, mert hát ez mégsem egyházi ünnep, nem a szeretetről szól (értsd: vásárlás), nem kapcsolódik mítoszokhoz, népszokásokhoz, hanem nyersen egy lázadásnak, egy levetni kívánt kabátnak a történetéről szól rengeteg vérrel, áldozattal, megalkuvással és erős érzelmekkel. Düh, elnyomás, akarat, tehetetlenség, önfeláldozás, hamis szerepek, összefogás, kiállás. Ja, de. Akkor mégis van miért haragudnunk magunkra.

Mert Márcis 15 ezekről szól. Ezeket pedig mára a politika kisajátította magának mint vezényszavak, így aztán színtől függetlenül, az egész nemzetet átfogó, egyfajta "hovatartozást megerősítő" szimbolikus nap megünneplésekor elhangzó emlékezésből lett mára egy teljesen aktuálpolitikai sorvezető. Nyilván az lesz, hogy az akkori tettekről minden politikus a beszéde elején mond majd a szövegeiket szerző "ghost-writer" által odabiggyesztett 3 mondatot, és valami elképesztően kreatív csavarral jön majd újra Brüsszel, Orbán, Jobbik, ellenzéki bénázás, migráns, harc, védelem, háború, család (ahogy gondolják), stb. stb.

Pusztán a hecc kedvéért, én bizony, ha ott beszélnék, fél órán keresztül összefoglalnám az 1948/49-es eseményeket, felkészülve, akár nagyrészt papírból is olvasva, kivetítenék magam mögé képeket az akkori személyekről, eseményekről, elszavalnék ezt-azt, és mindenkinek kellemes napot kívánva haza is mennék. Elképesztő csalódottság, moraj, szitokszavak és adott esetben dobálás lenne a vége, már, ha maradna valaki a fél óra végére az alvó hangosítókon kívül.

Nem hinném, hogy Jézuska örülne, ha azt látná, hogy Karácsonykor az ország fele telefonoknak, ajándékkártyáknak és LED tévének örülve hallgatna róla szóló dalokat 3 percig egy fa előtt állva, de abban biztos vagyok, hogy Petőfitől az utolsó "ismeretlen" elesettig mindenki erős káromkodással adna egy tarajos sallert minden mikrofon mögött álló "politikusnak", aki a fent leírt módon beszél Március 15-én. Olyan teljes tenyerest, izmosat, amitől a hajad is úgy marad zselé nélkül.Tenné ezt teljes joggal. 

Arról nem is beszélve, hogy mára már az emlékezés szimbólumaként hordott nemzeti színű kokárda viselése (!) is politikai üzenetet hordoz. Akkor is ezt tette persze, csak teljesen fordítva, mint most. Érdemes utána olvasni, legalább ennyit megtenni, nem írom le, mire gondolok. Na annak fényében.....hogy bírt az kialakulni, már jó pár éve (és hazudik, aki azt mondja erről nem hallott), hogy aki viseli ezt a szimbólumot Március 15 napjaiban, az Fideszes. Ez a legalja. Attól függetlenül is az, hogy az a fajta üzenet, hogy csak az magyar aki Fidesz szavazó vagy hívő, az ennek a pártnak egy erős kommunikációs eleme volt, felvállalva. Idáig vezetett. Elképesztően szánalmas.

Az van, hogy hányingerem van az álszentségtől és attól, amivé ennek a számomra valódi Ünnepnek a forgatókönyve alakult. Önjelölt, semmit fel nem mutató emberek állnak az országban különböző színpadokon, és a valódi üzeneten 18 másodperc alatt túljutva jön a mindennapi fekália a szájukból. Értem én, politika, választások, stb stb. Ugyanakkor meg hol van a méltóság? Hol van az a tisztelettel teli nyugalom, béke, csend, elgondolkodás, amivel szánhatnánk évi egyszer fél órát ennek az egésznek az emlékére? Hol adták akkor azok az emberek felhatalmazásukat arra, hogy ennyire apró pénzre váltsák a nevüket, tetteiket, vagy akár halálukat? Semmikor, soha. Pedig mindannyiunk útlevelébe az van írva, hogy állampolgársága magyar.

Akkor Ők TETTEK. Akkor Ők BELEÁLLTAK. Akkor Ők TUDTÁK.

Ma? Ugyan kérem. Olcsó bábok játszanak olcsó színjátékot kevésen megvásárolható közönségnek. Ez a helyzet. Továbbá az, hogy a közönségnek kellene felébrednie először, és finoman jelezni, hogy nem is annyira olcsón megvehető. Amíg viszont ez ellen nem teszünk, maradunk kis zászlót lengető vágókép bármely téren, utcán, épületben.

Mondjuk kezdhetnénk azzal, hogy nem megyünk el ilyesféle rendezvényekre, hanem mondjuk beismerjük magunknak (tisztelet a nagyon kevés kivételnek), hogy halvány fingunk sincs mi történt Március 15-én, és rákeresünk az interneten, vagy, NE ADJ ISTEN keresünk otthon egy könyvet, és kinyitjuk. Majd leülünk, és olvasunk belőle. Legalább néhány oldalt. Vagy csinálunk másféle rendezvényeket. Az a neve: közös ünnep.

Március 15-ét akarok. Nem Március 15-ét!

Sz. G.

u.i.: ha most azt gondolod, hogy "miről szól ez a poszt??!?!", akkor várnak szeretettel bármelyik párt rendezvényén!

Tisztelt Honfitársam, Miniszterelnök Úr!

Azért írok Önnek, hogy tájékoztassam a bevándorlási válság az engem aggasztó fejleményekről.

Brüsszel Ön semmit sem tanult az elmúlt évek borzalmas terror ízléstámadásaiból. Még több bevándorlót magyart akar Európába hozni küldeni. A bürokraták bürokraták most arra készülnek, hogy újabb intézkedésekkel ösztönözzék a bekivándorlást. A migráns csak-odavízum és a migráns utódnemzőbankkártya bevezetését követően több pénzt adnának Soros György bármely kormánypárti képviselő bevándorlást pénzvándorlást támogató szervezeteinek. Továbbra is kötelező kvótákkal beszerzési eljárásokkal akarják szétosztani a bevándorlókat pénzt Európában magyarországi barátaiknak.

Mi mMagyarok úgy döntöttünk, nem akarjuk, hogy hazánk bevándorlóOrszág legy

Meg akarjuk védeni biztonságunkat és keresztény kultúránkat. Ezért építettünk kerítést egy nemzetet és ezért védjük a határainkat az Önök emberi határait. A brüsszeli kormánypárti bürokraták azonban nem akarják tiszteletben tartani a döntésünket. Annak érdekében, hogy céljukat elérjék, meg akarják törni a bevándorlást ellenző valódi hazai súlyát megértő országpolgárok ellenállását.

Önnek is joga van tudni mire készül Brüsszel. Ezért fordulok most Önhöz mindenki máshoz: kérem olvassaák el a levelemhez csatolt tájékoztatót Brüsszel az Ön tervezett lépéseiről.

Tisztelettel:

Orbán Viktor

Magyarország Miniszterelnök-e

Magyarország Miniszterelnöke

TÁJÉKOZTATÓ

1. Be akarják vezetni a kötelező betelepítési minden tagállam által eldönthető mértékű kvótát.

2. Gyengíteni Egységesen támogatni akarják a tagállamok határvédelmi jogait.

3. Migránsvízummal könnyítenék tennék papíron is követhetővé a bevándorlást.

4. Még több pénzt adnának a migrációt támogató követhetővé tevő szervezeteknek, hogy ne Nektek kelljen.

5. Pénzzel feltöltött bankkártyával is segítenék a bevándorlást. A bevándorlóknak adnák készpénz helyett. Egyszer. 50 euroval, és nem 9 millió forinttal feltöltve.

6. Kisérleti bevándorlási ott-maradási projekteket indítanának az afrikai országokkal.

7. Csökkenteni akarják a bevándorlást ellenző bevándorlástól teljesen függetlenül nem európai módon viselkedő országok pénzügyi támogatását.

 Utóirat:

„- Janikám, hozzá’ má’ tizenöt deka párizsit, meg fél liter tejet, a boltból, Brüsszeltől magunktól ennyire futja!”

Ez az írás még nyomokban sem fog tartalmazni számszerű elemzéseket, pontos utánajárást bármilyen törvénynek, vagy statisztikákkal való dobálózást. Nem. Ez emberekről szól és érzésekről. Rólunk, Önről, Rólad. Mondom emberekről.

Azt már megszokhattuk az elmúlt közel 30 évben, hogy az éppen aktuális kurzus időről-időre odavág társadalmunk bizonyos csoportjainak néhány „jól átgondolt” törvénnyel, majd ezen döntésüket különböző frappánsnál frappánsabb módon igyekszik el-, illetve megmagyarázni. Most viszont szintet lépett kormányunk, és a közszolgálati dolgozók tekintetében olyan rendelkezéseket léptetett érvénybe a közszolgálati dolgozók tekintetében, és azokat oly zseniálisan magyarázta meg, hogy illene megállnunk egy szóra. 

Nem tudom, és nem is akarom pontosan idézni a törvényben foglaltakat, de ami közszájon forog az az akár napi 9-12 óra munkaidő, amelybe az ebédszünet már nem számít bele (ez utóbbi azért a versenyszféra jelentős részében így van), valamint a szabadság-alap 25 napról húszra való csökkentése. Leginkább ezekről esett szó a lapokban. A baj pedig pont ez.

Szó esett róla, az a szó aztán ott is maradt, a földön, rá is léptünk és tovább is, de azért még miközben hullott lefelé, magával rántotta a közízlést, és adott esetben a gyomrunk tartalmát.

Mert a kormánypárt szavazógépeiként használt önképviselők nem csak, hogy szinte meglepődtek azon, hogy ezt megszavazták -csak erre tudok gondolni, mikor a törvény szó szerinti tartalmát nem értették-, hanem még arra igyekeztek felhívni a figyelmet, hogy ez mekkora lehetőség a dolgozó számára, és hát ők valójában nem tettek mást, mint engedtek a nép nyomásának. Mert az még többet akar dolgozni, még kevesebbet lébecolna hasztalanul szabadságon. Nos, ezeken a megmagyarázásokon a Kádár-korszak bármelyik random módon kiválasztott minisztere ámuldozott volna, sőt, kérte volna, hogy hadd vonatkozzon rá is. Nem fogok hámsejteket pazarolni az ujjaimról a billentyűzeten, és demagóg módon olyanokra hivatkozzak itt, hogy bezzeg a politikusok…hát azok naponta ha 3-4 órát dolgoznak, és mennyit keresnek, és mennyi szabadságuk van, meg lakás, meg autó, és hasonlók. Nem.

Mert nem erről van szó.

Arról van szó, hogy ahelyett, hogy ezen igazán megálltunk volna egy picit gondolkodni, arról csacsogunk, hogy akkor az EP választások előtt a Fidesz vajon mennyire tolódik el még inkább jobbra, és kizárják-e a Néppártból vagy sem. Pedig arról bizony nem mi döntünk, a választásokon nem ez lesz a kérdés a papíron. Ott nem kérdés lesz, hanem x. Viszont ezen kiválóan elcsámcsogunk, miközben a szemünk láttára, de valahogy mégis a látóhatárunkon túl honfitársaink egy részét bevitték egy igen csak egyirányú utcába.

Van olyan ország a világon, ahol ez nem így lenne. Megnézném például egy francia, német, vagy akár angol munkásember arcát, amikor erről a törvényről először hall. Ott állnék vele szemben, és figyelmesen végig követném azt a 12 másodpercet, ami a hír elhangzásától addig telne el, amíg fel nem veszi a kabátját, és ki nem megy az utcára. Ha közszolga, ha nem. Mi viszont? Mi ezen túl is vagyunk. Az internetért harcolunk, az emberekért nem. Azt semmiképp sem nevezném felzúdulásnak, amikor tizenegynéhány képviselő felemel 3 darab A3-as papírt, fúj valamit a betonra, majd fél óra múlva haza is megy és akkor így jó is. Ezt a „tiltakozást” én nettó cserbenhagyásnak nevezném inkább, kölcsönös alapon. Ők minket, mi őket. Mert ők legalább kimennek az utcára, csak mire bárki odaérne melléjük, már haza is mentek.

Mert mi, vagyis Te, Ön, mit tettünk? Semmit.

Ezzel pedig gyönyörűen legitimáljuk is, hogy a fent említett gombnyomogató elvtársak így, ilyen stílusban adhassanak választ. Olyannyira, hogy voltaképpen erre már nem is lenne szükségük. Sokkal korrektebb lenne, ha azt válaszolnák, hogy „csak”, és hogy „mert”. Ettől mi ugyanúgy ücsörögnénk itt, és mondjuk maximum írnánk néhány cikket. Jelenleg csodálatos következetességgel teszünk meg mindent azért, hogy az uralkodó rezsim valójában uralkodhasson, és ne kormányozzon. Gyakorlatilag kelhetnénk minden reggel azzal, hogy fogmosáskor itt állna mellettünk valaki aki a fülünkbe súgja: „uralkodok rajtad”.

Azért azt ne felejtsük el, hogy ezek az emberek, a közszolgák, legvégül is minket szolgálnak ki, a KÖZ-t. Ott ülnek -többek között- ügyfélszolgálatokon, 2-3percenként új embert hallgatva, és mindenki gyors kiszolgálást, szinte kivételezést, de legfőképpen „azonnaliságot” vár el tőlük. Te is, Ön is, én is. Miközben fogalmunk sincs kik ők, mi történik velük este, vagy reggel, de mi simán hivatkozunk arra, hogy késett a busz, és ehhez hasonlók. NEM az uralkodó kormányt szolgálják, hanem minket, bármennyire is furcsa ezt így elhinni. Kiállni mellettük, nem sok, 2 szó, rengeteg jelentéssel Ezt kellene adnunk nekik cserébe. Mert nem azt adjuk, hogy az adóforintjainkból kapják a fizetésüket, mert azt nem mi döntöttük el.

Kiállás.

Szolidaritás.

Egymásért.

Pátoszos? A nagy …….! A történelmünkben, ha egyszer úgy valamin felhúztuk magunkat amolyan istenesen és össz-népileg, mint egy nemzet, akkor azért megremegett néhány kerítés meg fal, még úgy is, hogy az esetek döntő többségében a végén a rövidebb gyufa maradt a kezünkben. No és miért húztuk fel magunkat az esetek kb 100%-ában? Egymásért. Bizony. Nem egy tárgyért, hanem egy eszméért. Eszme pedig emberekben van, csak a közös eszme kezd kihalni, pedig nem kellene.

Itt a józanság eszméje lenne a lényeg, aminél egyszerűbb talán nincs is.

Részemről azt tudom vállalni ezzel kapcsolatban, hogy reális leszek. Nem gondolom, hogy aztán ennek a posztnak a hatására elindul valami az emberekben. Ezért felkínálom hát magam, azon beül is a két legegyszerűbb fegyvert: a mosolyt és azt a szót, hogy „köszönöm”. Ezeket eddig is használtam, de mától egyszerre fogom bármilyen hivatalban.

Előre is.

Sz. G.

Úriember módjára most ugorjunk is át gyorsan azon, hogy Brüsszel ≠ Európai Unió, és hasonlóan bigott tézisek. Maradjunk annál az egyszerű ötletnél, hogy egy szép napon arra ébrednek a fent nevezett várossal (gyakorta hibásan) fémjelzett bürokraták, hogy ők is plakátolni kezdenek, mintha nem lenne holnap. No persze nem ám otthon, náluk, hanem azon országokban, melyek az Unión belül többet kapnak "Brüsszelből", mint amennyit azok "Brüsszelnek" befizetnek. Ezen belül is tehetnék ezt ott, ahol ezért még durcásak is az adott ország egyes rétegei. Persze tudjuk jól, az Uniónak számos olyan gazdasági intézkedése van, melyek közül néhány -többek között- nekünk magyaroknak nem annyira "funky", de ettől most szintén tekintsünk el. Hagyjuk azt az elhanyagolható tényt is figyelmen kívül, hogy ma, Magyarországon, gyakorlatilag az államon hizlalt érdekcsoportokon kívül plakátnak nincsen számodra hely legfeljebb otthon, a kertedben, már ha van ilyened, és az is úgy, hogy befelé nézzen, vagy a földre. Merjünk nagyot álmodni!

Jöjjön néhány hevenyészett ötlet, mindegyik azzal kezdődik, hogy "MAGYAROK!". Ezért ezt nem teszem oda mindegyik elejére.

".... Jogotok van tudni mit csinál Polt Péter egy munkanapján 9-17 óra között! Félrenéz, ebédel, félrenéz, kávézik, haza indul. Ismételjétek utánam:......!"

".... Jogotok van tudni azt a közgazdasági algoritmust, mely alapján Mészáros Lőrinc beelőzte a magyar gázszerelők 99,99999%-át! Nem, nem a szivárgást ellenőrző hab a titok! Isten meg kikérte magának rég!"

".... Tudjátok honnan és miből lesz nyugdíjatok? Nem? Mert mi sem, de "ők sem"!

".... Tudjátok hány migráns inváziót elősegítő titkos terv létezik Európában? Egy. Az is nálatok!'

".... Szeretitek, ha hülyére vesznek nap mint nap, de úgy, hogy igazából ennek még örüljetek is? Nem? Pedig de."

"..... Élvezitek a független közmédia minden előnyét? Szerintünk is!"

".... Akartok szabad, korrekt választásokat? Ugye! Akkor vár Titeket Európa bármelyik másik országa szeretettel! Éljen a turizmus! Ukrajna - khm khm."

".... Dear Hungarian people! Your are the best! Follow this route and become Roger Moore or a Highlander!"

".... Férfiak vagytok és asszonyok!"

".... Paks 2 értetek épül. Sugározzatok!"

"..... A korrupció nem létező fogalom nálatok. Legyetek büszkék erre, önmagatokra is, és arra a 3-4 emberre, aki ezt nektek mondja nap mint nap!"

".... A ti ellenzéketek az tényleg az ellenzéketek! Csak zavarnak titeket!" 

"..... Az antiszemitizmusnak nincs köze a kormányotokhoz. Nem ők találták ki. Ők csak egyszerű felhasználók!"

Sorolhatnám naphosszat. kifogyhatatlan a témák sora, de nem teszem. 

Már csak egy maradt, két változatban, korosztályi megértésre bontva - sajnos. Ki mit von le ebből az egészből, az személyes felelősség kérdése. Nem. Nem vélemény, hanem felelősség kérdése. 

1. "Magyarok!" 

2. "Magyarok! ..."

Sz. G. 

Ágyúra verébbel                                                                                                                         

Mint döglött tetemek kesernyés ízétől megszédült öreg keselyű, úgy emelkedett fel a nemzetségének gyászszalagjával körülvett közízléstelenség templomának üveg szószékéhez a nagy Rotkiv, a változás istenének, Akitilop-nak utolsó, még élő gyermeke. Beszélik, testvéreit mind felfalta, a Zsedif dinasztiából minden ellene szegülőt kitett a déli nap égetően szúró sugarai alá, hogy aztán a megperzselt bőrükbe saját karmával vájja bele az örök hűség stigmáját. Akinek ennyi intelem sem volt elég, annak élete végéig viselnie kellett az átkot, melyet csak ő ismert, s mely folytán akire azt ráolvasta, hát bizony hiába akarta nyelni az a vizet, hát hiába harapta volna az a kenyeret, gyomráig csak levegő jutott el.

Rotkiv mondá légyen fény,

Üljön tort a sötétség hófehér testén,

Vagy legyen sötétség kedve delején

S öltsön testet a nép testén.

Feltette karmait a gőg és felsőbbrendűség pulpitusára, és szóra nyitotta száját. Hangja mély, halk, kopott de pengeéles volt, s a körülötte ülő, rá szemhunyás nélkül figyelő fiókáiban feltört a megdicsőülés örök érvényessége, melynek talaja a végtelen kárhozat érzésének teljes hiánya volt. Rotkiv kinyilvánította örök akaratát, szavai nyomban kőtáblába vésődtek a nemzet minden tornyának legékesebb falán, s az egyszerű nép attól a naptól kezdve azt mindennap láthatta.

Testünket adjuk a nemzet testének,

Feléljük mindenünk ha kell Értetek,

Vezérünk gyermekeket lásson a hazában,

Mindegy honnan s kitől, csak számtalan!

Pénz, fegyver s paripa, e szavak mint édes nedű járták át a fiókák elméjét, s megrészegedve a kitett törvényeken, a fiókák csak a jövőt lesték, várták a holnapokat, s keresték egymás testét. Rotkivnak, mint az egyetlen igaz bölcs vezérnek -ahogyan külhonban, az általa megvívott számtalan dicső harcnak s háborúnak köszönhetően sokszor nevezték, a Nagy Túlélőnek-, elég volt kezét emelnie előre s egy kicsit fel, karmával kitakarni egy pillanatra a Nap fényéből egy szegletet, ott azonnal otthonok teremtek, biztonságban s jólétben. „A szervilizmus tort ült az elmén”, mondták a fanyar legyőzött külhoni népek, de nekik fogalmuk sem volt mily setét fellegek tornyosultak kapuik alatt. Mindenféle alantas hordák várták, hogy a várkapuk akár csak résnyire nyíljanak, és azon nyomban rávetették magukat az elmélázó népekre. Nem úgy Rotkiv birodalmában. Ott nem termett egy hajszálnyi hasadék sem semmilyen kapun, ott oly bizonyosság zárt be minden rést, hogy se fény, se elme, se tudás nem léphetett azon be.

Vezérünk hálája nekünk ajándék,

Nem lesz több verejtékes halánték,

Mert többek lettünk

S leszünk mindig már,

Ahol Rotkiv a Nap, és közénk áll.

Híre ment a kőtáblák hét szent jelének az udvari bolondok körében, s megérezvén a vidámság alkonyának hajnalát, közös csónakot építettek maguknak vékony nádak kévéiből. Tervük szerint Rotkiv birodalmának megbújó patakjain és csermelyein kiabálták volna suttogva világgá az árkok mélyéről fájdalmukat, miközben egymásról készítettek akvarell portrékat. Bíztak a jövőben s a hangtalanságban, mert tudták, ha megharagszik a dölyfös keselyű, úgy igazán, akkor még életükben rájuk veti magát, meg sem várja, míg kilehelik lelküket, sőt, ami még ennél is zordabb kimenetel: nem engedi őket soha többé udvarában táncolni az ő általa megkomponált muzsikaszóra. Ez utóbbitól oly mélyen megrettentek, hogy letették biza csermely-járó bárkájukat, s inkább hangosan énekelték, hogy

Rotkiv Rotkiv rossz vagy nagyon,

Testeden a métely már nem csak fogalom.

Érezzük mi a nem jót, a rosszat,

S büszkén kiabáljuk Feléd, hogy FORRADALOM,

S várjuk ezért szerény jussunkat….

Ahogy a Nap a Holddal járta keringőjét napról napra, úgy részegedett bele a halk éneklésbe az összes udvari bolond, némelyikük már azt sem tudta merre van a nyugat s merre a valódi kelet. Kikeletről álmodoztak s sokszínűségről, néha kórusba verődve járták az utat együtt, halkan és komoran, de boldogan. Elméjükben ott volt a hazatérés bizonyosságából fakadó biztonságérzet, s a nádból készült kévéket is már csak akvarelleken látták, vagy mesélték egymásnak.

A nép száján keringett egy monda, miszerint Aciárkomed, egy már-már elfeledett magányos lovas, aki a Birodalom falain kívül rekedve járta éjjel az erdőt s nappal a tengert, egy napon a világ hangjával betöri a kapukat, és az udvari bolondok mellett elsuhanva Rotkiv elé áll, s megküzd vele. Hitte is ezt a nép is meg nem, és ahogyan a mondákkal ez lenni szokott, az idővel kezdett megkopni a gondolat Aciárkomedről és hallhatatlan erejéről. Egyes népek tudni vélték, máshol találta meg az igaz hazát, ott, ahol nem kellett harcolnia, ott, ahol a várfalakon belül is élhetett vagy akár kívül, ahogyan azt éppen jónak látta. Egyedül azonban nem érezte magát – mondják.

Ő volt az, aki egy véres csata után állítólag azt mondta a legyőzött seregnek miközben megmutatta nekik mit jelent az ember és a tisztelet, hogy

Tedd a dolgod állhatatosan,

Eszközöd válaszd meg tisztességgel,

Ellenfeled tiszteld alázatosan,

Csak kérlek ne lőj ágyúra verébbel!

Szabadon Gondolkodó - vagy fordítva?

 Borítókép: 24.hu

Orbán Viktor piszok mázlista egy pali. 

Ravasz is, az tény, de mindenekelőtt elképesztően szerencsés. Már ha annak lehet nevezni valakit, aki azért tud ilyen elsöprő fölénnyel politizálni, és "azon belül" miniszterelnök lenni egy adott országban, mert a népesség döntő többsége belefásult abba, és elfogadta, hogy a politika az valamilyen tőlük független valami, és már az sem érdekli, hogy mára jogszerűvé vált egy olyan törvényi környezet, mely minden más demokratikusnak vélt országban nonszensz lenne. Ez a titka annak, hogy a Fidesz (a KDNP-t most nem nevezném itt meg, mert súlyuk egyenértékű egy libatolléval tornádó idején) mindenféle színjáték nélkül néz hülyének mindenkit. A rossz hírem viszont az, hogy nem az ellenzéket, vagy ellenfeleit nézi annak, ó dehogy! A saját szavazóbázisát veszi komplett hülyére.

Ebben pedig a legújabb asszisztensét, aki mindezt ráadásul önként vállalta, Judith Sargentiniben találta meg. Vagyis inkább Sargentini jelentkezett be teljesen önként erre a pozícióra. 

Azt bírta nyilatkozni szegény, hogy: 

„Abban azonban biztos vagyok, ameddig a magyar kormány így beszél rólam, addig soha nem lehet tudni, hogy az egyes személyekben mindez hogyan legitimálja a velem szembeni gyűlöletet, annak következtében, amit a kormány terjeszt rólam. Ez akár fizikai erőszakban is megjelenhet".

• találj egy nem megfogható, de élő személyt, aki valamely olyan szervezetnek a tagja, mely nem minden esetben mond jót a hazádról, mert kicsit nagyobb perspektívában, és befolyásolástól mentesen látja azt, így megengedheti magának a nyíltságot;
• nem is kell azt bizonyítani, hogy amit nyilatkozik az igaz, vagy amit felrónak neki, azt megtette vagy sem;
• ha megtaláltad, jelentsd ki, hogy bizony ő a Hazádnak és Neked ab ovo rosszat akar.

Kész is. Ennyi kell, nem több. 

Judith Sargentinit a magyar ember nem ismeri, kritikát fogalmazott meg hazánkról, végig is vitte az EU adott szervezetein hivatalos, ún "jelentés" formában, mely műfajából adódóan megszavazásra (értsd: elfogadásra) is került. Közel 70%-os arányban. Na most ez az én értelmezésemben több, mint kétharmad. Amikor a Fidesz-KDNP nyert hasonló mértékben, az legitim, mindent elsöprő, forradalom-jellegű volt. No meg sziklaszilárd. Ja, és, hogy a lényeget ne feledjem: felhatalmazást adott a Fidesz-KDNP számára, hogy gyakorlatilag azt tegyen, amit csak akar. Mert ekkora felhatalmazás még nem volt. 

Most lehet, hogy rosszul értelmezem a számok nyelvét, de a kettő között mi a különbség? Az, hogy ki mondja? Ja kérem.....tetszett volna...ugye?

Sajnálatos módon a Soros-féle hisztéria akkora tort ült a magyar lakosság erre fogékony részén, hogy az asztalnál mára már csak a nagyon fáradtak maradt. Így én sajnos tényleg el tudom képzelni azt, hogy ha Judith Sargentiini ide jönne, akkor néhány elvakult kormánypárti, és bocsánat, de leginkább nyugdíjhoz közeli hölgy bizony arcon vágná őt a fonott bevásárlószatyorral. Mert amit a jelenlegi kormány elért, többek között, az nem más, mint hogy az idősebbek radikalizálódtak. Bocsánat, tisztelem mindenkiben a kort, de ez tény, mint az is, hogy ezt még csak nem is Orbán Viktor találta ki... A különböző kormányhoz közeli médiumokban ülő és műsorokban részt vevő, fiatalabb korosztályt képviselő, elképesztően arrogáns, pökhendi "emberekről" a véleményem ennél lesújtóbb, kurzus-váltás esetén ők lennének az elsők, akik igyekeznék bizonyítani, hogy amúgy mindezt partizáni elszántsággal, gyakorlatilag az ellenzék részéről beépülve tették, és igyekeztek a rendszert észrevétlenül aláásni. Ők nem bántanák Sargentinit, az biztos, sehogy. Őket ugyanúgy fogja névtelenül elsöpörni a történelem legkisebb fodra, mint egy hozzám hasonló bloggert. 

Viszont az elszánt, és elszántságukban amúgy tökéletesen magukra hagyott hétköznapi emberek közül higgyék el nekem, lenne, aki oda menne, és tudatlanságára hagyottságának teljes tudattalanságában minimum fellökné említett hölgyet. Szó nélkül. Kamerák nélkül. Saját magáért. 

Ez pedig itt a gond. Nagyon nagy gond. 

Ugyanis az egész hisztéria, ami vélhetően ide vezetne, azt mutatja nekünk, hogy manapság a tudatlanság, a tájékozatlanság, és a tiszteletlenség az erény. Minél kevésbé van valaki tisztában a tényekkel, annál hangosabb, és meg is kapja ehhez a megfelelő csatornát. A szörnyű pedig az, hogy mint mondtam ezért végső soron nem is lehet haragudni a hétköznapi emberekre. Mert valójában nem lenne tisztük, hogy ennyire beleássák magukat Magyarország és az EU közötti vitákba. Viszont a jelenlegi kormány bevonja őket, a feléjük naponta tolt mantrának ez szerves része, és az erre szánt időt nem az érvek töltik ki, mint mondjuk a Fidesz 1998-2002 közötti korszakában, hanem a nyers uszítás, az elemi ösztönökre ható 1-2 szavas kommunikáció agyba égetése. Ezzel pedig gyakorlatilag a tiszteletlenég bűnét követi el ellenük. Nem tiszteli meg a kormány azt, hogy ők már éltek, a maguk munkájából, a maguk zsírján.

Volt valakinek már szerencséje elvakult, idősebb kormányt támogató átlagemberrel vitatkozni 30 másodpercnél tovább? Nekem 5-6 éve ez egyszerűen nem megy. 3 mondatot hajtogatnak, és ha az ember nem adja fel, akkor vagy ott hagyják, vagy kikérik maguknak. Mert ezt látják, hogy fentebb is ezt teszik. Régebben valahogy működött az értelmiségi vita, mára sajnos nem.

Innentől kezdve pedig teljesen mindegy, hogy Sargentini mit írt a jelentésébe, és hogy mit akart ezzel elérni. Abban viszont biztos vagyok, hogy ha Magyarországra jönne, akkor lenne, aki inzultálná. Ez pedig azonnal megjelenne a kormánymédiában, hogy valójában ő provokált, meg minek jött ide, nem hívta senki, és magának kereste a bajt, és az adott ember, aki tegyük fel tenne ellene valamit, arról kiderülne, hogy háborús hős, és valójában csak segíteni akart Judith Sargentininek. 

A kör bezárult, köszönjük Judith, ülj le, "egyes". 

"Hurrá".

Sz. G. 

                                                                                                                                                           borítókép: hvg.hu

Ismétlem, és hangsúlyozom: naiv, populista, 1x1 bonyolultságú cikk. Ma. Magyarországon.

Sajnos.

Aki lusta olvasni, annak elárulom: akár 6 000!

Mellőzve mindenféle igazságosztást, odamondást és liberális-anarchista-polgári-demokrata-kerestény-muzulmán-laktózérzékeny uszító propagandát, alább egy teljesen egyszerű matematikai levezetése annak, mennyit és ma kis hazánkban egy, azaz 1 darab hajléktalan (mert az uralkodó kurzus a darabszámot nézi, nem az embert mögötte, ezért merek így fogalmazni), ha a foci oldaláról közelítjük meg. Pontosabban azt mutatnám be, hogy egy ha a stadionépítési bonanzából mondjuk félre tettünk volna egy adott összeget a hajléktalanok helyzetének rendezésére, mi is jönne ki. 

NEM szól arról a cikk, hogy egy fedél nélkül élő ember miért is jutott oda, ahol jelenleg van, de arról IGEN, hogy ha már ez megtörtént, mi mennyit is tehetnénk (sokat), és mennyit is teszünk (semmit) azért, hogy ez ne legyen így. Az én szememben a terjedő "zöld gyepet 4 fal közé csilliárdokért" kór passzív elfogadása egyenértékű annak aktív támogatásával.

Sok a duma, jöjjenek a számok!

Tegyük, fel, hogy kihasítunk az n+1 feleslegesen megépített stadionokra költött 100 MRD + összegből mondjuk 10 % részösszeget, ami ugye 10 milliárd forint. Ezzel nem is néztük az összes erre elköltött pénzt, és még szerények is maradtunk. 

Ez leírva emígyen néz ki: 10 000 000 000 forint. Most nem moralizálnék, hogy van, aki ennyi gombócot életében összesen nem evett, mint amennyi nulla ide le van írva, maximum csak annyit, hogy ezek a nullák a stadionokkal kapcsolatban pont annak megfelelő értékkel bírnak...

Induljunk ki abból, hogy nem házakat, hanem mondjuk lakásokat épít az állam a hajléktalanoknak. Nem vesz, épít. Mert ha venne, akkor a cikk véget érne 2 sor után, és még sokkolóbb adatokat látnánk.

Alapadatok - persze elméleti síkon, és nagyon elnagyolva, a példa kedvéért:

• telekár: ezzel elvileg ne számoljunk, mert azt gondolom van még elég állami tulajdon, de jó, írja le "veszteségként" a könyveiben, mondjuk úgy, hogy legyen négyzetmétere 50 000 forint;
• legyen egy telek, mondjuk városi környezetben 50%-ban beépíthető, alapterülete pedig egyenként 2 000 négyzetméter, így 1 000 nm alapterülettel mondjuk 5 emeletet fel lehet húzni (szintterületi mutatókat egyebeket hagyjuk);
• ha ebből levonjuk a folyosókat, egyebeket, akkor marad mondjuk 900 nm szintenként;
• földszint + 5 emelttel számolva ez: 900 x 6 = 5 400 nm lakóterület / 1 épület, bruttóban pedig 6 x 1 000 nm = 6 000 nm;
• számoljunk úgy, hogy mindenki kap 30 négyzetmétert (vagy 25-öt), 1 szoba-konyha és egy fürdőszoba;
• kivitelezési költség legyen mondjuk (nem törekszünk luxusra, sőt): 300 000 Ft/nm.

Mit lehet ebből kihozni?

Egy darab ilyen épület összköltsége tehát:

• 2 000 x 50 000 = 100 000 000 Ft telek-érték;
• 6 000 x 300 000 =  1 800 000 000 Ft kivitelezési költség
• Összesen: 1 900 000 000 Ft.

Vagyis még felkerekítve, tartalékkal számolva nagyjából 5 db ilyen épületet lehetne felhúzni a fentebb említett 10 milliárd forintból. Így nem hangzik soknak.

Ha mindezt elosztom 30 nm-es lakásokkal: akkor 900 lakás jön ki összesen, ha 25 nm-el, akkor 1 080.

Átlagot véve, EZER embernek lehet tehát azt a lehetőséget ebből a pénzből megadni, hogy tudjon lakni valahol, mondjuk maximálva, hogy meddig. Mert ha van hol aludni, van hol tisztálkodni, van honnan dolgozni menni....akkor elindul valami, és mondjuk 6 hónap után ketten-hárman összeállva már bérlakást is nézhetnek, és így akár évente 2x tud megtelni ez a lakásszám. Az máris 2 000 ember évente!

A lényeg viszont NEM EZ: az igazán fontos az, hogy ha az állam végre venné a fáradtságot, hogy költene hajléktalan elhelyezésre, akkor nagyjából fenti költségek hatod részéért tudná ugyanezt nyújtani folyamatos ellátás jelleggel. Hatod ennyi költségért. Azt nagyon leegyszerűsítve hatszor annyi ember!

6 000 ember.

Persze tudom, működtetni is kell, ami nem csekély kiadással jár, valamint  szükséges egy szabályzó-rendszer is ki meddig maradhat ott mondjuk ingyen, majd mikortól kell mennyi lakbért fizetnie, stb. Viszont az alap az ez.

..és igen, ezt eddig más kormány sem oldotta meg, de nem is költött ennyire pofátlanul valamire, aminek annyi értelme van, mint egy "Lapos Föld" kongresszusnak.

Abban viszont feltétlenül biztos vagyok, hogy évente 2 000, vagyis kétezer ember tudna valahogy így visszakerülni oda, ahova igazából való. Még ha azokkal nem is számolok, akik nem akarnak már visszailleszkedni, és van ilyen is bőven, a lehetőséget legalább megteremtem. Visszaesés, lemorzsolódás, beilleszkedési problémák és zavarok, minden ilyen előfordulna. Azonban a lehetőség megteremtése által embernek érezhetném magam bármilyen domb tetején lévő bármilyen palotámban.

Ráadásul mindemellett még megmaradna a tévém, ahol nézhetek értelmes külföldi bajnokságokat. Ahol fociznak...és ahol a hideg napokon éjszakára beengedik a hajléktalanokat.

Mert van ilyen is.

Meg olyan is, hogy egy kormány VÉGRE számoljon.

Sz. G.

Kedves Olvasó!

Eredetileg arról szerettem volna írni, mennyiben lehet bármely élő ember részéről (az Ügyészség szerint lehet- de az egy szervezet, így nem élő), politikai nyomásgyakorlásnak nevezni azt, ha bárki a bejáratuk elé a földre "témakörökkel kapcsolatos kijelentéseket" fest/firkál fel.

Szinte látom magam előtt, hogy mondjuk például a T. Főügyész valamely megmagyarázhatatlan okból egy túlórás nap vége felé, úgy este 7 körül nekiindul, és a főbejáraton át, saját lábán a sarki éjjel-nappali felé veszi az irányt, majd az utcára kilépve szembesül a feliratokkal. Kiesik a kezéből a csíkos kis zacskó melybe majd bekerült volna a kakasos nyalóka vagy egy linzer, az öngyújtó tűzköve a görcsöt kapó hüvelykujja nyomásától beletörik az olcsó műanyag szerkezetbe, ő maga pedig mozdulatlanságba dermed s vele együtt az idő is. Egész testén nyomást kezd érezni, ami lassan egyre erősebb és egyben feszítő is, izzadságcseppek buknak ki homlokán és a szemébe folyva elhomályosítják látását. Lassan minden fa és bokor mögött egy jogállamiságra éhes, ellenzéki vértől megvadult partizán tekintetét érzi a tarkóján, a hidegleléstől a gondolkodás is fáj. Csak az ösztönök maradnak. A nyers túlélési vágy, hogy azonnal vissza rohanjon a biztonságot nyújtó falak mögé. A biztos tudat, hogy ilyen horrorban többé ne lehessen része, és meleg szobájában kihúzhassa asztalából a "soha nem tárgyalandó ügyek" fiókját, és betehesse oda mindazon rengeteg kamu ügyet, melyeket eddig asztali lámpája megvilágított.

Persze. A nagy..... !

Apró szépséghiba a történetben, hogy az említett fiók roskadásig van épp nem-biztos-hogy-ki-akarom-nyitni aktákkal, sőt, a zöld fényben úszó bútordarab további 3 fiókja is így jellemezhető.

Ennek a kétségtelenül érdekes témának a kivesézése helyett inkább jöjjön valami sokkal lineárisabb, és kevésbé drámai: a valóság. Nézzük meg felsorolásszerűen, hogy az ellenzék által kreált, és nyilván koholt vádakra milyen teljesen jóhiszemű, reális, jogkövetésre buzdító és nyilván még az Úr színe előtt is elfogadható választ ad a jelenlegi kurzus bármely embere havi 400 ezer nettó felett. Jó, 500. Erről jut eszembe. Lehet, hogy ez úgy működik, hogy aki meggyőződésből áll mellettük, annak elég 150, aki meg kell, mert "koponya", de meg is kell fizetni, annak 800-900. Aztán van a két "szélső-érték": akinek nincs választása, és elég neki adni 70-80-at maximum, meg van, akinek adható 4-5 millió is, mert anno egyszer egy csapatban fociztak a grundon. Hm. Ez megér egy bővebb írást is.

Szóval:

Koholt vád: "Magyarországon a demokratikus rendszer szisztematikus leépítése folyik jogállami eszközökkel!"

Megnyugtató és korrekt válasz: "Magyarország végre jól értelmezi a demokrácia fogalmát, és a többség által kinyilvánított egyértelmű akaratot megértve a kormány támaszt nyújt abban, hogy mindez szilárdan testet öltsön mind a törvényhozásban, mind a végrehajtó hatalom szervezeteiben".

Koholt vád: "Hazánkban az ellenzéki vélemények és megnyilvánulások sehogyan, vagy elferdítve, összeollózva jelennek meg a közmédia fórumain".

Megnyugtató és hiteles válasz: "A hazai közmédia teljesen pártsemlegesen, egyenlő arányban és korrekt elfogulatlansággal, a megtörtént események tényszerű bemutatásával segít eligazodni a végtelen számú néző igényeit teljes mértékben kiszolgálva. Törekvésünk, hogy a kormányzati politikával egyet nem értők hangja szerkesztés-mentesen, vágatlanul és teljes valójában jelenhessen meg, bátran kijelenthetjük: mára megvalósult".

Koholt vád: "Az írott sajtó, a különféle televíziós és online médiumok által közölt hírek jelentős része gyakorlatilag teljesen egyforma módon kerül a közönség elé, megegyező tartalommal és mondanivalóval, úgy, hogy vélelmezett cselekményeket és bizonyítatlan állításokat tényként ábrázolnak"

Megnyugtató és megkérdőjelezhetetlen válasz: "a hazai sajtótermékek egy rendszerbe illesztése a kormány újabb sikere abban a harcban, melyet az irreleváns, elszigetelt anarchista vélemények károssága ellen folytat, és kijelenthetjük, nincs annál megnyugtatóbb a fogyasztó (értsd: néző, olvasó) számára, minthogy a valódi, tényleg érdekes híreket és tényeket földrajzi elhelyezkedéstől függetlenül megkaphatja. Így nem kell azzal fontos perceket, órákat elvennie a gyermeknemzésre szánt idejéből, hogy szétszórt, nehezen követhető, és az egészséges nemzeti tudatra rettentően káros, ún "véleményszabadsággal" piszmogjon. Az egyértelmű tényközlés felszabadít minden polgárt a káros, és deviáns gondolkodás rémképe alól".

Koholt vád: "Magyarországon, Európához, de a világ más országaihoz mérten is kiemelkedően összpontosult az európai pályázati pénzek felhasználása, az ilyen támogatásokkal futó projektek kifejezetten szűk kör által kerülnek megvalósításra, gyakran irreálisan magas árakon, a jelenleg érvényes jogszabályoknak ugyan megfelelő, de lefolytatásukban megkérdőjelezhető módon. Az ország az adófizetők pénzéből épít ki egy 3-4 főből álló új oligarcha nemzedéket, melynek meggazdagodása, így szerzett vagyona az eddigi össze kurzus hasonló köreit is összeadva kiemelkedően többszörös".

Megnyugtató és egyértelműen igaz válasz: "Magyarország végre eljutott oda, köszönhetően a jelenlegi kormánynak, hogy a keresztényi hit, az abban rejlő testvéri és támogató magatartás végre a vállalkozói szférában is testet öltsön. A hazánknak feltétlen jogossággal járó európai pénzek felhasználása sosem volt ennyire hatékony és célszerű, a fejlődés mindenki számára érezhető. Megújuló kórházak, fejlődő infrastruktúra, javuló munkahelyi körülmények. Minden adott immár, hogy hazánkban a polgárság végre méltó helyére kerüljön, a dolgozó nép hozzá jusson azokhoz a javakhoz, melyek nekik járnak, és egy stabil, megbízható háttérként az állam mindezt garantálni legyen képes. A külföldi karvalytőke immáron máshol élesíti körmeit, a mi népünk minden elemében felkészült arra, hogy a saját maga által kitermelt stabil gazdasági vezető réteg az összes polgárt esernyője alá vehesse vérzivataros időkben."

Koholt vád: "A jelenlegi kormány egy párhuzamos világot mutat polgárai felé, lassan minden épeszű nemzetközi vezető elhatárolódik hazánk nemzetközi képviselőitől, ám ennek fordítottját kommunikálják befelé. A gazdaság mesterségesen mutat adott területeken jó számokat, de összességében igen sebezhető és a kitettségünk, versenyképességünkhöz hasonlóan bármikor fordulhat a kocka, és akkor igen csekély reagálási képességünk és lehetőségünk lesz a helyzetet orvosolni".

A legigazabb válasz: "Önállóan állunk lábunkon. A hazai ipar teljesen magától nőtt fel, a mezőgazdaság pedig senkit nem hagy éhen már soha többé, a szolgáltatási szektor pedig sosem látott mértékben lép túl minden elképzelhető minőségi és hatékonysági határt. A világon bármi történhet, mi akkor is stabilak fogunk maradni, és nemzetállamunk önfenntartó képessége sziklaként engedi majd polgárai csónakjait kikötni. Minden ezzel ellenkező híresztelés csak a nemzetközi spekulánsok káröröme és visítozása annak okán, hogy már soha többé nem lesznek képes a magyar népet kizsákmányolni. Soha többé!"

Nos, nem folytatom, pedig lehetne. A szomorú hír az, hogy a fenti válaszokat egyrészt bármely híradóból is vehettem volna, senkinek nem tűnt volna fel. Az meg még elkeserítőbb, hogy ezt jelenleg az ország megközelítőleg 50%-a kérdezés nélkül el is hiszi.

Viszont ami tényleg nagyobbacska probléma, az az, hogy egyik válaszban sem hangzott el egyetlenegy árva Soros, vagy migráns sem. Egyetlenegy sem.

Mert valójában lassan már nem lesz szükségük, hogy használják azokat. Megy anélkül is.

Soros György meg nyugodtan átsugározhatja magát egy másik bolygóra, itt már ellenségünknek sem kell, ha akarta/ tudta, ha nem.

Hát ennyi mára.

Sz. G.