Nem éltem 100 éve, lehet, hogy már akkor is így volt, és a kommunizmus/szocializmus x éve csak elnyomta ezt? Tényleg ennyik vagyunk? Szerveződésre, önirányításra és fejlődésre képtelen biorobotok, akiknek elég a krumpli a csendhez, a bizonyítatlan hazugság meg a hanghoz?

Az elmúlt nagyjából két hónapban, ahogy csavarodtunk bele az önkormányzati választások "kampányának" célegyenesébe, nagyjából 6-7 alkalommal fordultam a billentyűzet felé, azzal, hogy na most már tényleg írok.

Nem tettem. Mert mindahányszor ott ültem a gép előtt, és próbáltam egy címet rendelni a gondolataimhoz, rájöttem, hogy mindegyiknek ugyanaz lehetne. Meg, hogy minek is teszem ezt? Lesz bármi célja, ne adj'Isten súlya, vagy hát tulajdonképpen igazi mondanivalója?! 

Rá kellett jönnöm: nem. Nem, mert minden éppen aktuális semmitmondó, vagy szánalmas, vagy akár velőtrázó, és/vagy felháborító esemény végkifejlete és valódi mondanivalója egy és ugyanaz. Sőt, nem csak, hogy egy és ugyanaz, hanem a saját értelmetlenségén túl még gyakorlatilag sem lehet ezekről érdemben beszélni, vagy írni. Mert mit?! Nettó szájtépés lett volna csupán. Amire aztán persze a magukat olyan nagyon polgári és jobboldalinak mondó valakik jól rá tudnának ugrani, savazni a szerzőt, hogy sorosbérenc és ballib, meg, hogy bértollnok, és hasonló. Még úgy is, hogy a szerző mindig is konzervatív ember volt inkább, mint baloldali. Fogalmazzunk, olyan közép. Aki ha jobbról mondanak jót, értelmeset, akkor elfogadja, de ha ezt balról teszik, azt is meghallgatja, végig is gondolja. Valamilyen megmagyarázhatatlan okból balról sokkal kevesebb alázás érkezik cikkenként mint jobbról. Nem aktívak? Gondolkodnak? Le sem ...ják? Pedig írtam én mindkét oldalról már mindenfélét.

Na és ez ma Magyarországon nem nagyon létezik. Mármint olyan középen álló fajta. Nyilvánosan legalábbis biztosan nem - néhány nagyon kevés kivétellel. Ami a legszomorúbb pedig az, hogy erre még igény sincs. Semmi az égvilágon. A középen álló gondolatait elveszi valamelyik oldal, és innen az eredeti szót kimondó megbélyegződik.

A baloldal kizárólag arról beszél, hogy minden "Fideszes" tisztségviselő nettó köztörvényes bűnöző, aki meg rájuk szavaz az elmeroggyant, anyátlan és megvehető.

A jobboldal arról beszél, hogy minden baloldali politikus (illetve mindenki aki nem Fideszes) nettó köztörvényes bűnöző, aki meg rájuk szavaz az elmeroggyant, anyátlan és megvehető.

Közben pedig valójában 5 kiló krumpli, az állás elvesztésének a félelme és a nettó közöny fog választani helyettünk. Nem mi emberek. Mert nem is vagyunk annak nézve.

Kiabálnak egymásra a fejünk felett, azoké felett, akiket egyébként valamiféle perverzió okán még érdekel a Haza, meg esetleg az, hogy mi történik valójában a tengernyi elferdített, meghamisított tény mögött. Rágalmak, szitkok, átkok, alázás, megfélemlítés, fenyegetés, semmibe vétel, gyűlölet. Nincs gondolkodás. Nincs megállás egy szóra. Nincs érv, gondolat, értelmes és esetleg (jajj jajj) közös cél, semmi.

Érdekel bárkit, aki majd zsigerből meg szavazni bármiféle tény? Nem. A megsemmisítés, a másik teljes és végleges kitörlése a politikai színpadról. EZ a cél. Ja, hogy akkor meg is cáfoltam egy korábbi mondatomat......tényleg. Van cél. A megsemmisítés.

...sajnos azonban nem emlékszem olyan sikeres nemzetre, aki azzal emelkedett volna fel, hogy elkezdte megsemmisíteni a saját maga lakosságának nagyjából a felét - függetlenül annak politikai hovatartozásától. Mi ezt tesszük.

Mi abban a rohadt nehéz, hogy nyugodtan, érvekkel, beszélgetve, konszenzussal, esetleg valamiféle végső konszenzus mentén éljünk közéletet egy adott helyen, a falutól a fővárosig? Kellemetlen lenne? Nem lehet dicsőségesen győzni így? Nem lehet végtelenül lopni? Ki kellene ehhez lépni egy már régóta önmagát gerjesztő politikai vortexből? Le kellene köpni saját magunk köpködő oldalát? Hát...le.

Jó lenne, ha megtennénk, bármekkora naivitással is a fejemben írom ezt. Mert máshogy nem lesz jó vége. Oda fogunk jutni, hogy a verbális és a sok esetben már egzisztenciális alázáson túllépve elindulunk a fizikai felé. Oldaltól függetlenül - sajnos.

Aztán majd amikor egyszer kopogunk egy másik ország ajtaján, mert ég a házunk a hátunk mögött, és már azt sem tudjuk ki gyújtotta fel, és azt mondják majd nekünk egy kerítés másik oldaláról, hogy elolvassák a kérelmünket, és visszadobják, hogy nem, és menj vissza szépen haza, mit mondunk?

...hogy nem is úgy van az? Ők tudják rosszul?

Nem. Sajnos nem. Sajnos mi tudjuk rosszul. Nagyon rosszul. Ráadásul még rosszul is csináljuk.

Nyerni fog valaki, bárki, az első dolga az lesz, hogy fölényes és diadalittas, megsemmisítő győzelmet hirdet, mellé még utólag is párszor belerúg a másik oldalba, hogy a "hangulat" azért megmaradjon. Majd minden marad a régiben és megy a maga útján. Melyről a nép nélkül sosem fogunk lelépni igazán.

A pénznek, a hatalomnak nincsen szaga. Csakúgy, mint ahogyan a hallgatásnak, az odafigyelésnek és a gondolkodásnak sincs. Nem illatuk van, hanem erejük. Teremtő, építő, és formáló. Ezen tulajdonságuk viszont kétirányú, lehet jóra és rosszra is fordítani.

Mondjon nekem, írjon nekem ide bárki olyan pozitív, építő dolgot, ami a kampányban eddig elhangzott, reális, és előremutató. Mondom reális. Nem kirekesztő, nem csak valakiknek előremutató, és nem csak még kevesebbnek reális...nos? Senki? Sehol?

Minden politika mocskos valahol. Minden politika konszenzus nélkül csak kiabálás egymás felé, vagy persze akár alattomos és csendes alámosás is lehet, de egyetértés nélkül mindenképpen egyirányú, a maga viszonylagos hatalmával, vagy annak mértékéig. Ezt tudja mindenki. Nem vagyunk egy mesében.

Viszont akkor csak annyit kérek, hogy ne mesefigurák közül kelljen döntenem, akiknek csak szuper-képességük van, és sosem alszanak, mert ilyenek nincsenek. Már rég. Csak mi tartjuk életben őket, mi, éppen mi, akik felett ez az egész zajlik.

Tökéletes.

Krumplit valaki?

Sz G

borítókép: pillanatkép a török (ugye...ugye) parlament hétköznapjaiból

Mert ugye egy embernek nincs ára...de a rövid válasz: 212 448 forint.

Hogy teljesen korrekt legyek: vegyük azt, hogy az elmúlt kb 14 hónapban mennyit költött az állam (mi) propagandára: 75 milliárdot. Ehhez adjuk hozzá a köztévé (MTVA) évi költségvetésének mondjuk a háromnegyedét, vagyis újabb 75 milliárdot (mert feltételezzük, hogy a maradék 25 milliárdot //!!// értelmesen költik el). Ez így 150 000 000 000 forint. Százötven milliárd. Ennyit adtunk ebbe. Mi.

Ezt az összeget osszuk el a 2018-as választásokon a Fidesz-KDNP oldalra szavazók számával, ami ugye 2 824 206. Ez 53 112 forint. 

Miután a kormányzati propaganda-költés, valamint a közmédia működési kerete mind 1 ÉVRE SZÓLÓ számok, egy választási ciklus pedig 4 év, így a kapott összeget kissé slendrián alapok mentén ugyan, de szorozzuk meg néggyel. Így megkapjuk a fent már leírt végeredményt: 212 448 forint.

Mindez azt jelenti, hogy 1 darab kormánypárti szavazat ára gyakorlatilag majdhogynem  -kis túlzással, erősen kerekítve a hatás kedvéért- negyed millió forint 4 évente. Ebben egyéb költségek nem szerepelnek, mondjuk olyanok melyek a meggondolatlan gazdaságpolitika okán jelentkeznek, vagy kiemelt cégek "szponzorációi" lélekjavító rendezvényekre és egyebekre. Semmi ilyesmi. Ez a szám nettó módon és kizárólag a közmédia és a kormány propagandagépezetének a költsége. A mi pénzünk mindkettő. Már, ha a befizetett adónkat sajátunknak tekintjük, és azt vélelmezzük, hogy a javunkra, és/vagy értünk költik el, röviden: jól.

Minden kormány, bárhol is legyen a világon, költ arra, hogy fennmaradjon, ne legyünk naivak.

Minden kormány fényezi magát, dicsekszik az eredményeivel, lássuk be.

Azt azonban csak és kizárólag a legeltökéltebb egypártrendszerben és/vagy majdhogynem diktatórikus berendezkedéssel bíró országokban teszik meg, hogy a többi kiadáshoz viszonyítva ennyire aránytalan módon költsenek arra, hogy saját magukat promózzák, mégpedig úgy, hogy minden szóba jöhető releváns felületet pedig elvesznek a túloldaltól. Mind fizikailag, mind pénzügyileg.

Nem megyek bele olyan egyszerű és lineáris összehasonlításokba, hogy "de bezzeg az egészségügyre mit költhetnénk, és nem tesszük, csak a pofánk nagy", meg hogy "de bezzeg mennyi stadion van és helyette lehetne jobb iskola, vagy akár épp több vagy jobb kórház, rendelő", mert ezek mind lerágott csontok, és valljuk be, nem is érdekel nagyjából már senkit, mert a fenti említett 2 összeg "jó" elköltésével ezt el is érték.

Kushadunk, csendben, írogatunk ilyen maszlagokat mint ez, amiben van néhány szám, meg gondolat, felveszünk szamizdat jelleggel néhány rádióműsort meg netes videót, és kész.

Azt kell mondjam, minden egyes kommunikációra elköltött forint megtérült, jól csinálják, teljes siker a dolog. A mi sikerünk is ez, mert gyakorlatilag mi adjuk rá a pénzt. Nekik (a kormánynak) ez egy megveszekedett forintjába sem kerül. Zseniális, a kör be is zárult.

Profi munka. Hogy mennyire?

Ezt a következő írásban fogom megmutatni, számokkal.

Addig meg: taps, taps, taps. Szép volt Fidesz-KDNP! Csak a mosolyom helyett van valami furcsa grimasz az arcomon közben...

Sz G

Nem vagyok sem bigott katolikus, sem örök elégedetlen liberális, de leginkább az nem vagyok, akit bármilyen szinten is érdekel egy értelmes ember nemi hovatartozása és/vagy identitása. Amit otthon tesz,nappal, vagy éjjel, vagy amit gondol a nemek közötti kapcsolatokról semennyire sem az én dolgom. Nem rám tartozik, mint ahogyan másra sem tartozik, hogy én hogyan vélekedem és/vagy élem meg ugyanezeket a dolgokat.

Magánügy, tiszteletben is tartom.

A bajok ott kezdődnek, többek között, amikor azt, hogy valaki a saját neméhez vonzódik, egyfajta pajzsként, esetleg érvként, vagy adott esetben hivatkozási alapként kezdik használni. Bármelyik oldalról, akkor is, ha a hetero szó mögé bújva öncélúan érvelünk.

Megjelentek ezek a plakátok, és robbant az ügy. Ismét. Sokadszorra, és megint ugyan de ugyanaz az álszent cunami követte, ami minden eddigi hasonló esetben bekövetkezett, itt azonban -én legalábbis- azt gondolom, valami félrement.

Mi volt a cél? Hogy az ominózus üdítőital legyen a meleg közösség ikonikus itala? Mert ha jól végig gondoljuk, ez a kampány ennél többről nem szól, vagy legalábbis nem szólhatna. Ezt viszont nem tartom fairnek a hetero, a meleg, vagy a százféle különböző irányultságú embercsoport egyikével szemben sem. Miért gondolom ezt? Röviden azért, mert ez így nekem egy nem túl átgondolt, mégis lehet, hogy eladásszám tekintetében sikeres kampány lesz. Aki eddig szerette, eztán is venni fogja, de az biztos, hogy a sok esetben mindkét oldalról túlfűtött hetero vs meleg "vitákban" edzett, vagy akár megfásult embereknek ez jelenthet egyfajta közösségi érzetet, akármennyire is bizarrul meg hülyén hangzik, de mégis.

Ne legyünk álszentek, mert ez nem visz előre senkit, semelyik oldalon. Azt még nem éltem át, és őszintén remélem, nem is fogom, hogy mondjuk a fiam egy vasárnapi ebéden bejelentse, miszerint a mellette ülő amúgy szimpatikus, és szakállas fiatalember egyébként a párja, és ha nem baj, jönne velünk nyaralni. Ne mondja nekem senki, hogy ezen nem akadna ki a szülő, hogy ne érezne gombócot a gyomrában, és nem kérne pár napot egyedül egy vízparton ücsörögve, vagy akár egy sör mellett. Értelmes szülő ezt követően ugyan, de ugyan úgy szeretni fogja a fiát, mint az említett ebédet megelőzően, bár többek között oda az az álom, hogy "saját vérvonalból" legyen unoka, mert vélhetően örökbe fogadott lesz a kis jövevény, ha lesz egyáltalán. Még ezt is fel lehet dolgozni, és az élet mehet tovább. Fájna, biztos, nem kicsit, de akkor is ott kell lenni, szülőnek lenni, embernek maradni, mert a gyermekünk a gyermekünk. Pont. Nem kérdés.

Ugyanennyire ne legyünk álszentek, mikor meleg büszkeség napjáról beszélve azt kell látnom, hogy egy teherautó platóján egy tangába "öltözött" férfi a kezében egy vibrátorral közösül (!) egy Bibliával (!). Megtörtént eset. Azt nem értettem ekkor, hogy a többi felvonuló miért nem rángatta le onnan azt az Isten barmát és dobta bele a Napba?

Arra sem könnyű válaszolnia mondjuk egy anyának, amikor mondjuk két férfi vagy két nő csókolózik az utcán, és a 6 éves gyermeke megkérdi, hogy "Anya, miért csókolózik két bácsi"? Ettől a ponttól kezdve az anyukán múlik a jó válasz, és nem azokon, akik csókolóznak. Megjegyzem halkan, sosem voltam híve annak, ha valakik az utcán falják fel egymást, mert ez mondjuk hogyan eshet egy idős bácsinak, aki épp ott sétál, és 3 napja halt meg a felesége, akivel 45 évig együtt élt....mindegy, az már az én gondolatom. Az élet része, értem én.

Akkor se legyünk álszentek, amikor valaki, bármilyen vita során, ahol az adott személy jellemét sérelem nem éri, miért kell a meleg mivolta mögé bújva érvelni, mint ahogyan azt sem, hogyan lehet a hetero lét egy érv. Egyik sem az. Mindkettő döntés kérdése. Egyének, személyek döntése, leginkább a saját döntésük, amit meghozni nagyon sok esetben elképesztően sok fájdalommal és szenvedéssel, gyakran kirekesztéssel jár.. Akkor van baj, amikor ezt magukon, a személyiségükön, a világukon túl akarják mindenképpen a másik elé tárni, ezzel hadakozni, fegyverként használni, vagy a kapott sérelmeket ellensúlyozva visszavágni akarnak így. Ezt így nem kellene, semelyik oldalról sem. Életforma. Így hívják. Bármelyik oldalról legyen szó.

Most komolyan...adna el több üdítőt ez a gyártó, ha csak hetero párokat lenne hajlandó feltüntetni  a plakátokon? Nem. Egy darab üveggel sem. Főleg úgy nem, ha a hetero szó megjelenne bármilyen formán a hirdetésen, Azonnal ugrana erre a teljes meleg közösség, és lássuk be, igazuk is lenne. Akkor mindenki azon lenne felháborodva, hogy ez kirekesztés, mert az is. Viszont sajnos az is kirekesztés, amikor le nem írva ugyan, de megmutatva azt, egyfajta teljesen feleslegesen erőltetett "mindenképpen egyenlőek vagytok" mondanivaló mögé bújik el egy termék, de akár egy eszme is. MINEK KELL AZT HANGSÚLYOZNI? Miért kell azt helyettük megtennie bárkinek is? Ha elfogadjuk, hogy mindenki egyenlő, hogy mindenkinek joga van eldönteni mit szeretne, kezdve a másik testiségétől akár egy autó márkájáig, akkor azon túl, hogy a termékünket szeretnénk minél jobban "pozicionálni", miért akarunk tüskés cukormáz burkolatot adni a dolognak? Nem elég finom az innivaló, és erre most jöttek rá, vagy mi?

Valahol a MÉLTÓSÁG,  és a TISZTELET szavak körül táncolok éppen, azt hiszem.

Volt már polgárpukkasztó jellegű reklámkampány ruházati és egyéb termék esetén, ezek valahol részesei az életünknek, és fel is hívják a figyelmet néha tényleg fontos társadalmi kérdésekre. Nincs is ezzel baj. Azt nem pontosan tudom, továbbra sem, mi volt itt a cél..? Ezt kellene tudnia megfogalmazni valakinek, és nem, azt gondolom ebben az esetben nem a zsigeri válasz a jó válasz. Öncélúság? Csak úgy? Vagy valaki tényleg azt gondolja, hogy a 21. században, amikor az utcán sétálva azt látom, hogy a férfiak 70%-a gyakorlatilag nőnek öltözve jár, a klasszikus nőiesség pedig eltűnni látszik, a meleg közösségnek ilyen jellegű, mellettük való kiállásra  van szüksége? Hát...szerintem nem. Esetleg azt gondolták, ez az az eszköz, amivel a sok esetben kétségtelenül megbántott, meg nem értett embertársainknak kapaszkodót adhatnak? Egy üdítő? ...ugyan már!

Ez színtiszta matek. Pontosabban marketing. Abból is a legalja.

Mert emberek felülnek a vonatra, ahol a profit a masiniszta, és már nem is emlékszünk az üdítő ízére, sőt, talán nem is ittuk soha, de valamelyik oldalon a vitába beszállunk, és ismerjük a régi mondást...

Szóval, ha én beleszólhatnék a T. Gyártó életébe és stratégiájába, lehet, hogy egy sima méltóság kampánnyal próbálkoznék. Ja, ez foglalt. Akkor Tisztelet. Ja, ez is foglalt.

Na erről beszélek. Emberi értékek, nem reklám. A szerelem az szerelem, valóban, de csapvíz mellett is.

Jó, ok, majd kihúzom az ujjam a biliből egyszer én is.

Sz G

Félrevezető a cím. Nem úgy kell érteni, hogy ő lenne a legnagyobb hülye, mert messze nem az, hanem úgy, hogy kizárólag hülyék felett uralkodik.

Hülye vagyok én is, Ön is, Tisztelt Olvasó, és mindenki más, aki ennek az egyébként kétség kívül gyönyörű országnak az állampolgára, itthon él, és bármikor bármelyik pártra szavazott - vagy nem. Mert még ez is mindegy.

Alapvetően három részre szakadt az ország. Az egyik harmada helyesli a Fidesz minden döntését, a kormány bármely rendelkezését, nyilván a kettő egy és ugyanaz. A másik, ezzel szemben álló oldal semmit sem helyesel, mindent elutasít, zsigerből ellenkezik. A harmadik rész meg nincs sehol. Nem érdekli semmi, magasról tesz a politikára, nem foglalkoztatja m lesz az országgal, ezt nyíltan ki is mondja, él ahogy tud és kész.

A helyzet az, hogy az első két oldal produktuma pont ugyan, de ugyan az, mint a harmadikként említetté.

Azzal az el nem hanyagolható apró különbséggel azonban, hogy a Fidesz tábor egy igen vékony rétege mindezzel szénné keresi magát. Miközben a másik két réteg pedig vagy besimul, így megyegethet előre, és esetleg felfelé is kicsit, vagy távolodni kezd. A fazéktól, a megtakarítástól, a tervezhetőségtől, és minden hasonlótól. A Fidesz tábor döntő részének szintén ugyanez jut, de valamiért őket az ideológia, a rengeteg hamis igazság és hamis elvekre épülő identitás-érzet mégis kárpótolja. 

Ez, így, a tökéletes talaja annak, amit úgy hívunk: egy ország szétlopása, elherdálása, lenyomása, tudattalanságban tartása, függővé tétele, stb stb. Sorolhatnám a hasonló jelzőket.

No ebben vagyunk mi mindannyian csendes, nyugodt, bólogató partnerek. 

Kell kézilabda csarnok százikszmilliárdért? Tízszeres áron? Kell.

Kell a Budai Vár (direkt nagy BV) átépítése bizonyíthatóan 10-szeres szorzóért? Kell.

Kell vasút Belgrádig űrhajó flotta áron? Kell.

Kell az, hogy a közoktatás a kurzus-hű egyetemekhez képest 10%-os támogatást kapjon bizonyos ? Kell.

Kell az, hogy minden ide települő külföldi gyárnak minimum adjunk 30 milliárdot? Kell.

Kell az, hogy ezek az üzemeket teletömjük hazai biorobotokkal, mindenféle know-how és/vagy innováció említése nélkül? Kell.

Kell, hogy bizonyos (és tényleg csak bizonyos) egyházközösségeknek (NEM teljes egyházaknak!!!) adjunk milliárdokat? Kell.

Kell az, hogy mindig ugyanabból a 3 cégből kerüljön ki bármilyen EU támogatott beruházás nyertese 5-szörös áron, aki az utolsó forintig ki is veszi a megtermelt osztalékot? Kell.

Kell az, hogy egyetlen egy alkalommal se induljon nyomozás a vak által is látható milliárdos korrupciók ügyében, de ha egy átlagos adózó téved akkor kb azonnali fejlövés? Kell.

Kell az, hogy hétvégén, üres kórházakat filmezzünk azzal, hogy nincs itt semmi látnivaló? Kell.

Kell az, hogy a kórházi dolgozók túlhajszolása és megalázása legyen az egyetlen reményünk, hogy a hozzátartozónk élve kijön az intézményből? Kell.

Kell az, hogy gyártósor mellé képezzük a gyermekeinket? Kell.

Kell az, hogy ne érdekeljen minket 100 milliárd? Vagy 200? Vagy 5 000? Kell.

Kell az, hogy lassan mindenki tudja: Felcsútra kell menni, hogy megtudja az ember, hogyan lesz a menet, és nem csak politikailag? Kell.

Sorolhatnám, sorolhatnám, sorolhatnám....

Mert ha ezek nem kellenének, vagyis nem lenne ezekre szükségünk, hát csak tennénk valamit, nem? De. MUHAHA. Persze.

Az a helyzet, hogy a múltkori eufóriám, mi szerint ráébredtem, hogy mennyire boldog érzés manapság elhivatott Fidesz szavazónak lenni, elmúlni látszik. Valahogy a csökönyös agyam nem állt le sajnos. Mert a valódi igazság nagyjából sajnos az, hogy amikor fideszék kitalálnak valami irgalmatlanul pofátlan lenyúlást/korlátozást/tejhatalmat biztosító intézkedést, vagy bármi hasonlót, akkor azt látják, hogy 2-3 értelmiségi hőbörög 2 percet és ennyi.

Hát akkor hajrá, jöhet még! Teljesen biztos vagyok abban, hogy bár okosan (nem összetévesztendő ez a szó azzal, hogy helyesen) csinálják, és jó előre összerakták mindennek a forgatókönyvét, de azzal ők sem számoltak azért, hogy ennyire "fullba nyomhatják a kretént" a magyar nép felé. Nem terveztek ennyire messze menni, mert szerintem ezt ők sem gondolták, hogy eddig elérnek, ilyen simán. Mindenféle visszásság nélkül. Ez tuti. Ezt mutatja az utóbbi idők megemelkedett számú homokszeme a gépezetben, amitől azonban a gép maximum döccen egy alig láthatót, de megy tovább, rendületlenül.

Az van Tisztelt Honfitársaim, hogy végtelenül és teljesen mindegy, ki, melyik oldalon áll, mi a meggyőződése, kiben hisz vagy kiben nem. Függőség, látszat demokrácia, elnyomás, bla bla bla.

Simán csak hülyék vagyunk. Mind. Mosolygunk is hozzá, mert jól esik. Mosolygok hozzá én, Te, Ön, Mi, Ti, Ők. Nekem annyi lelkiismeret furdalásom azért van, hogy mondjuk '48 vagy '56 hőseiről most nem lenne pofám büszke mellkassal megnézni egy dokumentumfilmet, az biztos.

..és ehhez lett egy királyunk, aki ezt felismerte (hosszú gondolkodási időt sem kért hozzá), és mindenféle erkölcsi teher nélkül (!!) néz le ránk. Képletesen is, meg valójában is. Nem attól függően, milyen repülőn ül. Mond is, meg nem is, ad is, meg nem is, de az biztos, hogy nekem általa lett bizonyosság a párhuzamos dimenziók létezése.

...és a végére rájöttem: hülyének lenni jó. Nem jár sok teherrel, most úgy érzem.

Sz. G.

Kész, vége, meguntam.

Elegem van abból, hogy állandóan gondolkodjak mindenféle felesleges dolgokon. Belefáradtam, hogy megpróbáljak megérteni másokat, hogy több forrásból tájékozódjak, hogy érdekeljen embertársaim véleménye, és, hogy ne adj' Isten, értelmesen próbáljak vitatkozni tényeket fel nem ismerő egyénekkel, vagy felháborodjak elferdített valóságokon. Nem. Felesleges. 

Mától váltok. Jobb lesz ez nekem. Felismertem a helyzetet, megvilágosodtam, és innentől kezdve szinte könnyes boldogság járja át a szívem.

El kell ismernem, hogy a hazai oktatás, amivé az mára átalakult, nem más, mint egy zsenialitáson, tájékozottságon és humánumon alapuló egyedi rendszer, melynek igazi értékét rajtunk kívül még nagyjából senki sem fedezte fel. Elég a tudatlan, tájékozatlan és tanulatlan károgókból! Az egyen-tankönyvek jók, semmiféle ferdítést nem tartalmaznak és igenis egységes, sallangmentes tudást adnak át gyermekeinknek, akikre vár a gyártósor, ahol tehetségüket maradéktalanul ki tudják majd bontakoztatni.

Teljesen egyértelművé vált, hogy a hazai gazdaság, úgy ahogyan van, gyakorlatilag egy csoda. A mételybe fulladó kapitalizmus fölé emelkedő tudatos nép munkájának egyszeri és megismételhetetlen gyümölcse, ahol a kreativitás és az egyszerűség (szimplisziti) legerősebb keverékéből egy konstans prosperitást ígérő, mit ígérő, biztosító rendszer állt fel. Egy olyan környezet, melyben az a 4-5 zseniális, a nemzeti burzsoázia sorsát vállán cipelő közgazdasági óriás gyakorlatilag helyettem is megtermeli a nemzet vagyonát - a minden évben teljesen jogosan felvett elenyésző, de nekik több, mint jogosan járó osztalékot leszámítva persze. Irigyli valaki? Én biztosan nem. Ami jár, az jár. Nekem a nyugodt, gondolkodás-mentes (és így persze probléma nélküli) hétköznapok, nekik pedig az izzadság, az ötletek és a befektetett saját energiájuk ellenértéke. Büszke vagyok mindannyiunkra e tekintetben, mert együtt csináltuk.

Elképesztően jó érzés egy olyan országban élni, mely megállította a kereszténység végzetes hanyatlását és pusztulását. Egy olyan nemzet sarjának lenni, melyet kivétel nélkül minden egyes szomszédos állam, sőt, még a liberalizmusba éppen majdnem belefulladt Európai Unió is csodál, és példaként említ folyamatosan. Boldog vagyok, mert azt érzem, hogy a hazám érdekei maradéktalanul érvényesülnek. Vezetőink ezért vérzivatarban állva, ellenséges és hazug propaganda médiák folyamatos kereszttüzével dacolva harcolnak nap mint nap, helyettünk és értünk, mert megértették egybehangzó és vitathatatlan akaratunkat. Fáradhatatlanul vívnak csatát csata után, folytatnak értünk és a jövőnkért háborút ott, és akkor, amikor és ahogyan azt a helyzet megköveteli, és kivétel nélkül győztesen, emelt fővel távoznak a helyszínről! Teszik ezt úgy, hogy semmiféle kompromisszum se csorbítsa szilárd és örök érvényű felhatalmazásunkat. Mosolyogva. Hogy egy percig se érezhessük, mennyire elképesztően kemény dolog ez. Egyfajta tökéletesen működő emberi test vagyunk mi, így együtt, egyszerű állampolgárok, és a vezetőink. Ha lehetőségem nyílna, néha segítenék a harcban jómagam is, de mit tehetek én, egyszerű polgár....

Nem tudok nem örülni annak, hogy lassan már minden egyes polgártársam dolgozik, jobbnál jobb helyeken, még a korábban kihívásokkal küzdő régiókban élők is. Sehol sem látok szegénységet, elmaradottságot, vagy hasonlót. Azt látom, hogy akár a legkisebb borsodi kistelepülésen sem fogy alkohol, nincs bűnözés vagy függőség senkitől vagy semmitől. Önálló falvak, városok, észszerű gazdálkodás, és rengeteg szép nagy tér és sportlétesítmény. Bármikor kimehetek bármelyikhez, mert kivétel nélkül mindenki előtt nyitva állnak, és így edzhetem a testem, vagy ehetek egy jó fagyit a napon, egy szép főtéren. Kifejezetten jól esik tudni, hogy ezek mindegyike, olyan elképesztően okos gazdálkodás mellett lett megépítve, hogy a megbízó, vagyis az állam képes volt még a munkák közben is (!!) utána számolni, hogy éppen mennyit költöttek, és ha kell, szemrebbenés nélkül duplázták meg a költségeket, csak azért, hogy ezek a létesítmények szépek, időtállóak, és jól hasznosítottak legyenek. Le a kalappal!

A legnagyobb örömmel kísérem be mondjuk édesanyámat egy kórházba, bármelyikbe, mert kipihent, jól megfizetett és nem agyon terhelt személyzet várja őket, az ellátás egyéb körülményeiről nem is beszélve! Folyamatosan azt hallom, mennyi kórház és rendelő újul meg és lesz egyre korszerűbb berendezésekkel felszerelve. Bitang jó a lelkemnek, hogy nyugodt szívvel megyek be látogatni a hozzátartozóimat, és szinte még ők adnak a finom ételekből, amit ott kapnak, sőt, ha akarnám, még gyógyszert, szappant, meg fertőtlenítőt is vihetnék haza, mert egyszerűen olyan bőségesen látják el őket. Már-már kedvem lenne egy ficamot színlelni, hogy legalább 1 éjszakát bent tölthessek én is. Nyugalomban, biztos falak között, tisztaságban.

Végül, de nem utolsó sorban el kell, hogy mondjam, egy ideje azt olvasom, hogyan tudnánk a kedvesemmel hármas ikreket a világra hozni. Mert akkor azonnal annyi de annyi lehetőségem, lehetőségünk lenne még élvezni ennek a páratlan állami szerepvállalásnak az előnyeit, hogy azt egy átlagos európai ember fel sem fogja. Mert nyilván elválni sosem fogunk, mert nyilván a gyermekeink mindegyike teljesen egészséges és tanult lesz felnőtt korára, és semmi sem gátolhatja meg majd őket abban, hogy vissza is adják nekünk amit tőlünk kaptak, mert a nemzetem kormánya még ezt is lehetővé tette. Hogy ők lássanak el minket. Mindennap! Ez egyszerűen csodálatos érzés...

Befejezem, mert még sorolhatnám, de már-már nekem is zavarba ejtő kezd lenni.

Fontos a szerénység, és ebből is sokat tanulok mostanában. Bizony.

Rájöttem, nekem ez a mostani kormány, ez a rendszer, ez gyakorlatilag mindent biztosít, amire szükségem van. Úgy, ráadásul, hogy ennek soha, de soha nem lesz visszaütője, vagy ellenpólusa, vagy nevezzük aminek akarjuk. Mert ez örökké fog tartani, mert az eredendő jót nem követheti más, csak eredendő hála.

Boldog vagyok.

Sz G

Nem tehetek róla. 

Vonz az a fajta társadalom felettiség, az a diszkrét érinthetetlenség amit a mai magyar sikeres üzletemberek világa hordoz magában. Szandál helyett sportautó, a villamosként megélt magánrepülőzés, az olasznál olaszabb ruhák, és a franciábbnál franciább életérzés......ahh. A kis tököm fene fog állandóan inget vasalni este későn vagy hajnalban, meg keresni a zokni párját csipás szemel, nem is beszélve a szuper-csóró instant kávéról halál álmosan hatkor. Azt a megalázó tényt meg hagyjuk is, hogy 7 950 forintért tankol az ember, mert a nyolcezerhez hiányzó ötven forintot eleve a pénztárosnak szánja. Ez a legalja, maga a nyomor. Kapanyelet akarok kilógatni a csak nekem lyukasra készített G Merci hátsó ablakán, és olyan tetőt, amibe eleve be vannak marva a gumipók akasztói. 

Persze ezért tenni is kell, ki is ötöltem, hogy férkőzhetnék be a felcsúti és/vagy székesfehérvári "ZSÉ" középbe.

Teljesen NER konform módszer, kis ötlet, nagy pénz.

A jelszó: papír. Mert a titok nyitja nem más, mint olyan eszközt kell egyedüliként gyártani a magyar államnak, amit mindenki használ, és ha tetszik, ha nem, fizet érte. Közvetve, vagy közvetlenül, az mindegy. Fogyjon, az a lényeg. Nos tehát, az eljárás a következő: 

1. betipegek az Eximbanhoz, hogy a saját erőt finanszírozza meg egy nyomdai gépsorra. Nem kell semmi nagyon drága meg bonyolult, csak olyan, mely képes minden egyes papír sarkára átlósan, éppen csak úgy 1-1,5 centi szélességben egy magyar nemzeti színekből álló csíkot nyomni. Esetleg, ha már eleve elképesztően nagyvonalú akarok lenni, akkor találok erre valami EU-s forrást. A hecc kedvéért;
2. feltipegek a Várba, odamegyek az Osztályfőnök Úrhoz, és megkérem, hogy az ottani személyzet erre a papírra nyomtassa a hivatalos leveleit harmincegy napon át. Senkinek fel nem fog tűnni, sima ügy;
3. várok szépen csendben harmincegy napot. Addig még keresgélem a zoknikat reggel meg arccal esem este az ágyba, feltűnésmentesen, mint minden rendes ember. Átszellemülésül megnézek néhány m1 híradót, bemelegítésképpen;
4. a 32. napon aztán ismét feltipegek az Osztályfőnök Úrhoz, és megbeszélem vele, hogy akkor innentől kezdve minden egyes hivatalos helyen, legyen az kormányhivatal, polgármesteri hivatal, kórház, iskola, bármi, csak és kizárólag olyan papírra lehet bármit nyomtatni, de tényleg bármit (értsd: mindent), melynek a sarkában ott a kis nemzeti színű csík. Nincs azzal semmi baj, sőt, még jópofa is szerintem - és ezzel minden későbbi támadást ki is védtem, mert hát ha bárki beszól, az bizony nemzetellenessé lesz ott helyben;
5. a "mindent erre nyomtatni" alatt a csekktől az igazoláson át a receptig értek mindent - csak, hogy mindenkinek világos legyen még egyszer;
6. mindennek megfelelő kezelése érdekében természetesen megkérem T. Osztályfőnök Urat, hogy valamelyik Fidesz vagy KDNP országgyűlési képviselőnek adja ki "kérésként", hogy  terjesszen be egy törvényt mely szabályozza, hogy a kihirdetéstől számított 60. naptól kezdve mindennemű hivatalos iratot, dokumentumot, receptet, bármit, amit az állam bármely szerve ad ki a kezéből, azt csak olyan, nemzeti színű mintával ellátott papírra lehet nyomtatni, melyet olyan beszállítótól szereznek be, aki legalább 30 napon keresztül a Miniszterelnökség számára már szállított ilyet. Persze tenné ezt egy úgy nevezett saláta törvény-csomagon belül, mert hát minek ezt túl ragozni;
7. ettől kezdve van 60 napom leszerződni a teljes országgal, felvenni még több hitelt az Eximbanktól mert hát ugye megbízás az már van dögivel, és kiszámolni, hogy kétszer, vagy háromszor drágábban adjam-e a portékám, mint bárki más tenné azt a piacon;
8. alkalmaznék néhány teljesen ismeretlen embert, akit maximum az elmúlt 35 évből ismerek, szabad szemmel alig látható 7 számjegyű nettó bérérét, és ellátnám őket szolgálati 3 500 köbcentivel és esetleg némi cafetériával;
9. a hecc kedvéért tőzsdére vinném a céget;
10. végül megkérdezném Osztályfőnök Urat, mennyire elégedett. Mondjuk ezt inkább havonta. Papír alapon.

Hát, nagyjából ennyi lenne. Néha esetleg vállalkozói bál, operaelőadás, hasonlók. Évente 2 hónapot még Magyarországon is lennék. Az is tejesen ok, ha 5-6 év múlva Mészáros Úrnak is megtetszik az ötlet, és megkér, adjam el neki némi diszkonttal. Boldogan.

Be kell látni, nem nagy mutatvány, kis ötletesség, kis magyaros finesz, némi jó szerencse, hit, és esetleg Orbán Viktorhoz némi közvetlen és személyes szál. Semmi több. Ez ma mindenkinek megvan, hiszen pont ő mondta: Ő minden magyar miniszterelnöke szeretne lenni. 

Na, hát akkor az enyém is.

Mikor mehetnék fel a siklóval egy fél órácskára Önhöz, Miniszterelnök Úr? Lenne egy jó ötletem.... 

Sz G

Tisztelt Olvasók!

Nem vagyok semmilyen celeb, politikus, vagy hasonló kattintás-vadász. Viszont azt gondolom, itt az ideje annak, hogy alázatot és tiszteletet mutassunk számunkra ismeretlen emberek felé, és meghajoljunk már nem társaink lehetséges, de meg nem élt sorsa előtt. Mi, hétköznapi emberek. Ugyanolyanok, mint akik a Hableány fedélzetén vesztették életüket.

2019 május 29-én meghalt 28 ember. 

26 Ember Dél-Koreából, 2 Ember pedig Magyarországról. Mindahányan Budapest szívében. Attól ez még a fővárosunkban történt, hogy nem közúton, hanem a vízen.

Nem érdekel ki hibázott, vagy ki nem. Nem érdekel, a 2 Honfitársunk milyen pártállású volt. Nem érdekel, a koreai elhunytak közül ki volt szerzetes, biztosítási csaló, vagy éppen lapos-Föld hívő. Teljesen lényegtelen. Mindenkinek volt anyja és apja, sőt, talán fia is.

Számtalan baleset történt már itthon és külföldön, ahol sajnos megannyi Ember veszett oda tejesen értelmetlenül, fiatalok, idősek, buszon, autóban, vonaton, bárhol. 

Mos viszont ez az esemény berúgta a szobánk ajtaját, mert itt történt, mindenki szeme láttára, mindenki előtt, és mindenki mellett. Szinte szó szerint. 

Néhányan egészen gusztustalan és elvtelen módon politikát csináltak belőle, vannak önjelölt szakértők, és hasonló, ilyenkor nagyon hirtelen nagyon empatikussá váló valakik. 

Aki valaha volt folyó víz közelében, és valóban tudja, mit jelent a sodrás, és, hogy valóban milyen a víz tulajdonsága a tragédia helyszínén, az tudja, ember feletti munkát végez bárki, aki volt, ott van, és teszi. 

Ma kiemelték a roncsot, további áldozatokat is felszínre hoztak, olyan emberek, akik ezért gyakorlatilag az életüket kockáztatták, névtelenül, csendben. A legnagyobb tisztelet és elismerés jár nekik, embertelen munkát végeztek, emberi módon.

Ezért engedjék meg nekem, hogy kérjek Önöktől, Emberektől valamit még, ezen felül. 

Dél-Korea nemzeti virága a Sharon rózsa (Hybiscus Syriacus "Diana"). Ez egy fehér virág, egyfajta fehér rózsa. 

Magyarországon nincs kiemelkedően jellemző "nemzeti" virág, ezért idomuljunk, és képzeljünk magunk elé egy vörös rózsát. Szenvedély, tisztelet, teljesség. Ezek ebben a virágban biztosan benne vannak. 

Mindezek alapján a következőket kérem én, egy senki kis önjelölt írogató, Önöktől, Emberektől:

a napokban, mikor a baleset melletti part megközelíthetővé válik, menjen el oda minél több Ember, és tegyen a vízre egy fehér ÉS egy vörös rózsát. Ha gondolják, kössenek rá egy kis fehér szalagot rajta néhány szóval. Ha úgy gondoljátok, úgy gondolják, írják rá, hogy mianhamnida (sajnálom - koreaiul), magyarul pedig azt, hogy "sajnálom".

Semennyire sem érdekel, sőt, magasról teszek rá milyen pártszimpátiával megáldott ember olvassa el ezt a néhány sort itt. Az érdekel, hány Ember teszi ezt. 

Olyan ország vagyunk, mely képes magától emberként, vagyis Emberként viselkedni, 

Tegyük meg, csendben, névtelenül, mások miatt, másokért, és NE, ne "mutassuk" meg, ahogyan mondani szokták. Nem. Csak tegyük meg. Csendben, alázattal. 

Megérdemlik, ők huszonnyolcan, és mindenki, aki hasonlóan hagyott itt minket, akaratán kívül. 

Köszönöm, ha akár csak 1 valaki is megteszi.

Sz G

Eléggé visszafogott mosollyal az arcomon várom már egy ideje, hogy kiderüljön, mit is kezd majd magával a Fidesz az EP választások után, figyelembe véve azt a helyzetet, amibe került. Azt szerintem pártállástól függetlenül minden józan gondolkodással megáldott ember látja, hogy a tér, amiben említett párt jelenleg van, azt úgy nevezik, hogy "légüres". Más szóval: súlytalan.

Azt leszögezném, hogy elképesztően várnék már egy olyan EP képviseletre, mely azzal foglalkozik, hogy minél több, és minél hasznosabban elkölthető, lehetőleg minél diverzifikáltabb forráshoz jusson hazánk, amiből finanszírozható lenne mindenféle bagatellnek tűnő beruházás és fejlesztés, némi innováció, esetleg termelés-ösztönzés, stb. Nem szükséges most rommá kommentelni ezt az írást, hogy de, jut, és sorolni a különböző alapokat. Tudom én, csak valahogy hozzánk, a nép felé ez leginkább lámpákban, térkövekben és szép új utak formájában manifesztálódik. Ez az érzet pedig nem tájékozatlanságból, hanem abból fakad, hogy meggyőződésem szerint, ha leszállnánk a migráció express elnevezésű gőzösről, és az erre fordított energia felét arra "pazarolnánk" ott kint, hogy könyököljünk minél több eszközt kis országunknak, bizonyos, hogy hasznosabbnak ítélnénk meg az EU egészét.

De nem. Erről szó sincs, olyannyira nem, hogy fenti néhány gondolat szerintem az emberek 95 %-ában fel sem merül. Ez pedig nem az ő hibájuk, hanem annak a politikai viselkedésnek, amit képviselünk ott kint, és sajnos alapvetően nem csak 9 éve. Mi egymásról panaszkodni járunk oda, a hazai belpolitikát toljuk kint is, a többiek meg közben kávézgatnak a büfében, és visszatérnek az ülésterembe, ha mi végeztünk. Mármint az értelmesebbikje. Mert ezt csinálja minden ország, csak az arány nem egészen az, mint a mi esetünkben.

Hidvéghi Balázs mai, az Origo "hírportálnak" tett nyilatkozata pedig mintaképe annak, amit a vákuumban a Fidesz most játszik, és az ember tényleg már csak mosolyogni tud, leginkább kínjában.

Arra a kérdésre, hogy milyen politikát fog folytatni kint, mint friss EP képviselő, azt válaszolta, idézem: 

Nekünk a magyar emberek és a bevándorlás megállítása a fontos, ehhez keresünk szövetségeseket és pozíciókat az új EP-ben a most zajló tárgyalásokon.

Értem. Köszönjük, igazán. Most azt a gyenge poént nem sütöm el, hogy ezt úgy is lehet olvasni, hogy a magyar emberek megállítása, és a bevándorlás megállítása a cél. A lényeg azon van, hogy szövetségeseket keresnek, mert szerinte a Néppárt elmozdult a bevándorláspárti erők irányába. Ejj. Nem ártott volna előbb elolvasni és/vagy meghallgatni Weber néhány nyilatkozatát. NEM egészen erre utaló megjegyzéseket tett, de hát a tények azok makacs dolgok ugye, jobb azokat nem is piszkálni.

Tovább is ment, még feljebb tekerte a relativitás potméterét, mikor is azt bírta kijelenteni, hogy:

A mi célunk az, hogy fajsúlyos európai parlamenti bizottsági vezetői pozíciókat szerezzünk meg. Erre most nyílik először lehetőség....

Most lehet, hogy én maradtam le a Filmhíradónál, mert még a büfében voltam perecért meg rágós nyalókáért, de tudtommal a Fidesz mindennemű szavazati joga a Néppárt frakciójában fel vagyon függesztve. Próbálom értelmezni a naponta minimum két egymással szöges ellentétben lévő nyilatkozatot, mi szerint hol fel van, hol nincs felfüggesztve, de valami olyasmi rémlik Weber nyilatkozataiból, hogy ha és amennyiben a frakció vezetését elnyeri, akkor bizony a Fideszből nem kér. Ergo.....tök mindegy. Ebből a helyzetből releváns posztokat betölteni néppárti támogatással...hát...láttam már falon pókot, de 12 lábút még soha. Persze javítsanak ki, ha rosszul látom, komolyan, tényleg!

Innen már csak egy ugrás az a szint, amikor arra a kérdésre, hogy támogatják-e Webert a néppárti frakció vezetői posztjának elnyerésében, azt felelte, hogy: 

Az Európai Bizottság elnöki posztjára nem támogatjuk Webert, ahogy elmondtuk, ő többször megsértette a magyarokat. A Néppárt frakcióvezetőjének megválasztása azonban egy automatizmus, mert a legnagyobb néppárti delegáció jelöltje tölti be automatikusan, ha igényt tart rá. Ennek értelmében a legtöbb képviselővel rendelkező német delegáció adja a frakcióvezetőt, az ő jelöltjük Weber. Ezt az automatizmust mi elfogadjuk, de Weber európai bizottsági elnöki jelölését továbbra sem támogatjuk.

Hát. szóval abban automatikusan támogatják, hogy frakcióvezető legyen, de a bizottsági elnökség megszerzésében nem. Miközben olyan tudtommal nem volt, hogy ne a frakcióvezető legyen aztán a bizottsági elnökjelölt egy adott frakcióban. OKOS! Miközben jelenleg úgy 95 vs 5 százalékban az a verzió a valószínű, hogy Weber lesz a nyertes a végén. A frakcióvezetői posztja már megvan... A Fidesz pedig nem kapott semmilyen tisztséget ugyanezen pártcsaládban. 

Azért ennyire tökös, rafinált küldöttséget én még nem láttam, na. Ez zseniális. Vagy azt gondolják, hogy adjunk ennyit ennek a Webernek, de az igazi húsgombóc mellé nem engedjük oda? Mert szerintük ez rajtunk múlik?! De tényleg... Vagy mi ebben a logika? Erről nem a Fidesz dönt ott kint. Biztosan kellemetlen (szokatlan?).

indig is tudtam, hogy érdemes több oldalról tájékozódni, de ma ebből a nyilatkozatból sokat tanultam. A végén még egy kis Gyurcsányné - Gyurcsány kombó, csak a megnyugtatás végett, befejezésül meg annak leszögezése, hogy az összes többi rajtuk kívüli magyar képviselő célja hazánk bevándorlókkal történő kibélelése, csurig.

Én tényleg nem tudom, lesz-e annyira tökös a Néppárt, hogy a Fidesznek megköszönje a részvételt, mindenesetre bármi is legyen belőle, az őket szerető média már most tökéletesen és hibátlanul megágyazott annak, hogy bármi is lesz a vége, a Fidesz és KDNP képviselők egy újabb veszedelmes csatát és/vagy háborút nyertek. Még akkor is, ha netán csúnyán beégnek.

Azt viszont én továbbra is kikérem magamnak, hogy kizárólag ezen legyen csak a hangsúly, és az ilyenek miatt lassan agyhalottnak nézzenek minket Európában. Okos nemzet vagyunk, tele értelmes emberekkel, abszolút, mindkét oldalon, de a szomorú az, hogy ezt kell mondani: "mindkét oldalon".

Jelenleg pedig mindkét oldal igen nagy szellemi és anyagi blama elé néz, ha nem szállunk le erről a dilivonatról, csak van, illetve lesz, aki ezt felfogja, meg lesz aki nem, és hőbörög.

Csak a végén együtt fogunk pórul járni.

Kellemetlen.

Sz G

Nem egy film szól arról, hogy a főszereplő újra és újra mindig ugyanarra a napra ébred, és/vagy egy adott trauma esetén visszaesik egy bizonyos időpillanatba. Akik ezt átélik, azok néhány ilyen esemény (hurok?) után elkezdik felfogni a helyzetet, alkalmazkodnak hozzá, bizonyos idő elteltével pedig megtanulják a maguk javára fordítani és kihasználni azt. Röviden: tanulnak belőle. A katartikus happy end végül akkor következik be, amikor valahogy sikerül kibillenteni az addigi ismétlődéseket, és tadáááám: eljön egy másik világ. 

Na most a magyar ellenzék azon mozgóképes alkotások egyikében szerepel, ahol a főhős memóriája is törlődik minden reggel -ilyen film is van-, pedig a forgatókönyv szerint nem kellene, hogy ez történjen -na ilyen film viszont nincs-. Szorgos munkával azonban mindig ez lesz a vége, Újra és újra. 

Összefogás. BAMM!! Aki ennek a sokkolóan új szónak az olvasatán most leesett a földre, nos, az a jelenlegi magyar ellenzék. 

Mindenki más régen tudja és érti, ott ülve, hogy akkor, és tényleg kizárólag csak akkor lehet a mai magyar választójogi törvényt és politikai erőviszonyokat figyelembe véve választáson mást elérni, mint a Fideszt győzelemhez segíteni, ha és amennyiben 1 jelölt lesz említett párt emberével szemben. Pont. Annyira egyszerű, mint az a tény, hogy ezt most Ön olvassa. Attól még nem kell, hogy tetszen Önnek ez az írás, hogy a betűket egymás után értelmezve "olvassa" azt, de a tény, hogy még itt van, az ha fejre állunk és bégetünk is: olvasás. Ugyanez a helyzet az ellenzék felfogóképességének teljes hiányából következő eredménnyel. Nem kell, hogy tetszen az összefogás egy másik politikai alakulattal, de ha nem történik meg, akkor hiába a dédelgetett álmok, maradnak a megélhetési politikai kategóriában. Nagyjából örökre. Erre a Fidesz régen rájött, és 1, kötőjel kettő darab, összesen 4 szavas mondattal nyeri magát szénné sokadik alkalommal. Felfogták, hogy ugyanarra a napra ébrednek, az ellenzék is, csak utóbbi ezt valamiért úgy délelőtt 9 órára elfelejti. Teljesen. Minden nap.

Van egy DK, aki most nyert "rengeteg" helyet brüsszeli szolgálati lakhatáshoz, Orbán Viktor reinkarnációjának követői kettőt, és néhányan még egy párat, ki tréfás körülmények között, ki könnyekkel átitatva. Csak valahogy az nem esik le senkinek, hogy ha ez országgyűlési választás lett volna, most akkor nem kétharmad, hanem úgy kb. könnyed 100% Fidesz lenne kis Hazánkban. Hát....hogy is mondjam, az elsöprő sikert én nem így értelmezném, ha hithű ellenzéki lennék. 

Ez így a jelenlegi kurzusnak "süti", és én már lassan kezdem komolyan elhinni, hogy a parlamenti patkó nem narancssárga oldalának is. 

Önkormányzati választás jön, hopp, fel a lóra, seregbe, hátha úgy 15-20 helyen lesz ellenzéki összefogás, és 1 jelölt mindenhol. Ebből vonjunk le rögtön ötöt, ahol majd 1 héttel előtte kiderül, hogy mégsem. Lesz mondjuk néhány nagyobb város, és több kistelepülés, ahol ez összejön. Nem lenne rossz megnézni, hogy ezen helyeken mi lesz utána. A Fidesz országgyűlési választási eredményének ez nem oszt nem szoroz - vélhetően és legalábbis, mert az másik pálya, tudjuk mi a különbség. Viszont a helység jövőbeni finanszírozásának jót tenni nem fog sajnos, meg jön majd a demagóg kormányzati lejárató road-show a helyi lapokban, híradókban, mindenhol. A polgármester felesége szekta vezér, és jellemzően kiscsikók szűrt vérében fürdik, stb. 

A fővárosról nem is beszélve, Van egy közepesen lelkes, minden hájjal megkent, igazi régi arc (mindenki értse ahogy akarja - igen, úgy), aki elviccelget a sajttájékoztatókon, és láthatóan semmi nem lebeg a szeme előtt, mint a jóleső hétvégi fröccsözés a telken. Meg is értem amúgy, csak ehhez nem feltétlenül kell fő-polgármesternek lenni. Sokan biztos bírják is, mindenkinek van ilyen szomszédja. No, és vele szemben képtelenek értelmesen beszélni tudó, a politikához és/vagy a gazdasághoz valamicskét is konyító embert állítani. Pedig hát, nem magas a megütendő mérce, lássuk be. 

Puzsér az Puzsér. Elképesztően összetett a gondolkodása, gyakran arrogáns stílusa mögött azért van jó pár értelmes és helyes gondolat, de az előadásmódján a tömegek egy jelentős része nem lát túl. Nem is fog. A fő üzenete, a sétáló Budapest pedig lehet, hogy Hollandiában ütne, de nálunk, ahol ha tehetné a mosdóba is kocsival járna az, akinek van, kevésbé várható, hogy ez átugorná az igazi küszöböt. 

Karácsony Gergely. Hát. Nem tudom. Egy csendes bajor kisvárosban a pék fia, akit elvitt az élet a fővárosba, és visszajött tanultan. Ott menne. Itt? Khm khm. 

...és kérem szépen nagyjából ez a választék. Csodálatos. 

Nem mondom, van, amit rá lehetne bízni Puzsérra, és van, amit Karácsonyra. Csak úgy az egész fővárost...hát, nem is tudom. 

Ne ragadjunk le Budapestnél, a nagy falu csak 1 helyszín, és nem az ország. 

Szóval van az, hogy az ellenzék eljátsza megint ezt a rém de nagyon demokratikus eljárást, hogy akkor előválasztás, meg minden, és talán még látom is értelmét, de a tény, hogy eddig sem sikerül eljutni, azért az elgondolkodtató. Bármennyit töprengek, most ember nem jut eszembe, akiről azt gondolnám, hogy mögé állna mindenki. Ez pedig a legnagyobb baj, hogy ezt gondolom, és vélhetően sokan. Ide vezetett közel 9 év töketlenkedés, túlélési politizálás és könyöklés 1-2 helyért itt-ott. Vagy, ha eszembe is jut, szerintem nem vállalná.

Egy szem ellenzéket sem látok. Csak szemellenzéket, de azt bőven. 

Nagyon kérem, de komolyan, legyen már az, hogy a realizmus szó egy picit visszanyeri értelmét, és nem az történik, hogy mindennap ugyanarra kelnek, ugyanazt mondják nekünk, és ugyanolyan átéléssel. Mit is?

Mert ez így egy büdös nagy Replay gomb. Az is beszorulva.

Semmi több. 

Sz G

Igen Tisztelt NER Lovag!

Először is engedje meg, hogy megköszönjem azon nemzetgazdaságilag kiemelkedő tevékenységét, mellyel cégén, illetve cégein keresztül nyilvánvalóan és megkérdőjelezhetetlenül hozzájárult a hazai GDP alakulásához az elmúlt néhány évben!

Azon etikailag is kifogástalan szakmai és emberi munka, melyet véghez vitt, méltán juttatta el Önt és vállalkozásait azon jövedelmezőségi tartományokba, ahol most találhatóak. Ez, ismerjük el, a csúcskategória.

Látjuk, érezzük, ahogy csordogálnak és nyilvánosságra kerülnek a tavalyi évre vonatkozó beszámolók főbb számai, hogy az az 1 - 200 milliárd forint, melyet Ön osztalékként kivesz a rendszeréből, megérdemelt jutalma azon áldozatos, korrekt és szabálykövető magatartásnak és rendkívüli odaadásnak, melyek segítségével egy nyílt, befolyásolástól mentes, igazi verseny által átszőtt permanens megmérettetésben Ön fent tudott maradni, és képes volt folyamatosan alkotni, tenni a népért, így végső soron a hazáért, még talán értem is.

Köszönöm, köszönjük!

Nagyon kevés ország, nemzet van a világon, ahol egyszerre ennyien képesek megújulni, ráadásul mindezt saját forrásból, bármiféle állami beavatkozás, hitel, vagy iránymutatás nélkül. Ön, Tisztelt NER Lovag, a mi, az én büszkeségem.

Büszke vagyok arra, hogy ilyen kemény munkabírású, a gazdaság legapróbb rezdüléseit gyakorlatilag már-már előre megérző, ösztönösen jó döntéseket hozó honfitársakkal áldott meg az Úr, így egy és ugyanazon talajt taposhatom Önökkel.

Büszke vagyok, hogy az Önök példája lebeghet előttem a mindennapokban, hogy igen, lehetséges elérni és megélni egy ilyen álmot, ekkora növekedést és prosperitást. Mert lehet, és erre a példa Ön, Önök, akik ezt nap min nap valósággá változtatják, az ötlettől a gyakorlaton át az osztalékig.

Kérem, ne engedje, hogy alávaló, áskálódó, mindenféle politikai és civil szervezetek és magánszemélyek nonszensz és irreális összeesküvés elméletei befolyásolják Önt! Ez a semmirekellő, ingyen kosztra váró, önző, önmegvalósításra képtelen gúnyos csőcselék nem csinál mást, mint azt lesi, várja, szomjúhozza, hogy mikor köthet bele valami apró, piszlicsáré, mindenféle alapot nélkülöző feltételezésbe mellyel bemocskolhatná az Ön nemes szándékát és tetteit. A szót nem érdemlik meg ezek, ne is pazarolja hát rájuk.

Ugyanakkor azt is kérem Öntől, a tisztelet és a megbecsülés legmélyebb keretei között, hogy ugyan legyen már szíves megemelni azt a kényelmes kis hátsóját, és akár anonim, vagy akár felvállalt módon, nekem teljesen mindegy, de ugyan fáradjon már el egyedül vagy anyuval egy kórházba, egy gyermekotthonba, egy iskolába, egy pszichiátriára, egy államilag "finanszírozott" idősek otthonába, vagy akárhova, ahol a nép amúgy van, és egy becsületesen vastagon író tollal töltsön már ki egy szabad szemmel látható zsíros összeget mutató, sok nullával végződő csekket, és adja oda az intézmény vezetőjének azzal a mondattal, hogy azt el ne árulja senkinek, mert ha megteszi, biztosan vissza kell adnia - mert ugye Magyarországon erre nincs szükség -.

Legyen már olyan kedves és húzzon el azon nyomban segíteni például a hajléktalanokon, akik a maga által kövezett terekről is ki lettek takarítva, így a maga által tulajdonolt földek szélén lévő, maga által kitermelt fákat "tartalmazó" erdő szélén húzzák meg magukat.

Vagy mondjuk ha fentiek nem tetszenek, akkor legalább vonszolja már le magát focizni egy stadionba, van elég, biztos hallott róla, és rendezzen ott egy nyomorult jótékonysági meccset a többi lovaggal együtt, meg hívja meg rá az ellenzéknek nevezett kis csapatokat is, mit bánom én, és aki a labdához ér, az fizessen érintésenként 5 000 forintot mondjuk egy hospice alapítványnak. Aztán ha kérhetem igyekezzen minél többet labdába rúgni OTT IS.

A pénz amit megkeres ettől nem változna lovag uram, maximum néhányan tényleg elhinnék, hogy a szemgolyója közepén pupilla van, nem dollárjel.

Mert az tuti biztos, hogy a lovagok sorsa a legritkábban a tisztes megőszülés, de amíg lovagok, addig néha tesznek mást is, mint fejeket vagdosnak halomra. Biztos hallotta már ezt.

Úgyhogy a legnagyobb tisztelettel kérem Önt: guruljon már el de gyorsan egy olyan emberhez, vagy szervezethez, aki a nép között él, és adott esetben még érdekli is annak a sorsa, és ha már a világ egyik legkorruptabb módján kaparta össze azt a pár maréknyi dollárját ami van magának, legalább annyi betyárbecsület legyen önben, hogy akár fű alatt, teljesen anonim módon, adjon vissza belőle azoknak, és azok közül is az elesettebbeknek, vagy kisebbeknek, vagy fejlődésben lévőknek, akiktől közvetve ez a pénz van, vagy akiknek közvetve ugyan, de eleve és "ab ovo" szánták azt. Mert azért az mindenkit meglepett, hogy a végfelhasználó (haszonélvező?) és az adó között elhelyezkedő, oda befurakodó és ott felnövő réteg lesz ennek az egész rendszernek amit (többek között) EU-nak hívnak a legnagyobb haszonélvezője. Vagyis a mérték, az lett a meglepő.

Ne várjon a töketlen népre, hogy majd eljön ha akar valamit, mert nem nagyon fog. Legyen lovag. Lépjen Ön elsőként.

Társadalmi felelősségvállalás. Ezt majd a pr-osa elmagyarázza Önnek mit jelent, ha nem érti, kérje el írásban, és olvasgassák otthon a családdal hétvégén.

Aztán ha leesett a tantusz, vagy átjött a gondolat, akkor kocsiba be, egyesbe be, könyököt ki, a bankba be, a számláról le, utcára, ki, másoknak LE...!!

Nos, Tisztelt Lovagom! Én zárom is soraim, Ön meg nyissa ki füleit, és amint mondtam: uccu neki!

Tisztelettel:

A Többiek

fotó: Gyalog Galopp - részlet